DR. SALAMON LÁSZLÓ a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az országgyűlési határozati javaslat kettős feladatot ró a létrehozandó eseti bizottságra. Az egyik feladat annak áttekintése és értékelése, hogy a hatályos alkotmány megfelelően biztosítja-e az emberi és állampolgári jogok legszélesebb körű érvényesülését, illetve hogy az államszervezet alapvető intézményeinek működését meghatározó alkotmányi és törvényi szabályozás megfelelően biztosítja-e e jogok tiszteletben tartását és védelmét, és egészében kielégíti-e a modern polgári demokráciával szemben támasztható elvárásokat.

Az országgyűlési határozati javaslat által meghatározott másik feladatot az új alkotmány alapvető elveinek, koncepciójának kialakítása, illetve kidolgozása képezi. E másodikként említett feladat tulajdonképpen magában foglalja az első elvégzését, és önmagában nézve is meghatározó jelentőségű. Ezért felszólalásom középpontjába az új alkotmány megalkotásának kérdését állítom.

Miért van szükség új alkotmány megalkotására? A kérdés megválaszolása szükségessé teszi a jelenlegi alkotmányos rendünk értékelését, ideértve az alkotmány keletkezésének körülményeit és legitimációjának kérdését, illetve az alkotmányos rendszer működésének eddigi tapasztalatait.

(17.30)

Az alkotmányunk megjelölésére szolgáló évszám, illetve törvényi sorszám, az 1949. évi XX. törvény, az alkotmány eredeti formájának sztálinista voltára utal, s mintegy szégyenbélyegként terheli jelenlegi hatályos alaptörvényünket. Ismeretes, hogy az 1949. évi XX. törvény az ezeréves történeti alkotmányunk legitimnek nem tekinthető félretételével született meg, és töltötte be kartális alkotmányként a kommunista diktatúra alkotmányának szerepét. Az alkotmányosság értékeinek tükrében már önmagában az is paradoxon volt, hogy ez a törvény, idézőjelben véve, alkotmánynak neveztetett, miközben minden tekintetben nélkülözte az alkotmányosság alapvető követelményeit.

A történelem szerencsés fordulata 1989-ben megajándékozta a nemzetet a rendszerváltozás lehetőségével, megnyitva az utat a diktatúra lebontása és a demokráciába, valamint az alkotmányos jogállamba történő békés átmenet előtt. Ennek a történelmi jelentőségű változásnak szükségképpen velejárója volt egy új, az alkotmányosság követelményeinek megfelelő alkotmány megalkotása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legitim alkotmányozó hatalom hiányában az új alkotmányos berendezkedés megteremtésének rendes és kívánatos útja az alkotmányozást középpontba állító, a nemzet egészének képviseletére szolgáló népképviseleti szerv létrehozása és alkotmányozó tevékenysége. Ez alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztása és működése útján valósulhatott volna meg. Ennek a rendszerváltozás kezdetekor fel is merült a gondolata, azonban közjogi dimenzióban nézve akadályt képezett, hogy egyrészről nem volt törvényünk, amely a szabad választásokat biztosította volna, másrészről nem volt törvényünk, amely a szabad választáshoz szükséges alternatívákat megjelenítő pártok létezését és működését lehetővé tette volna. E törvények alkotmányos megalapozása és pótlása volt az az eredeti célkitűzés, amely a Nemzeti Kerekasztalt életre hívta. A kerekasztal-tárgyalások résztvevői, egyfelől a kommunista állampárt, másfelől kilenc alternatívnak nevezett szervezet - a politikai értelemben akkor már létezett hét jelentősebb akkori ellenzéki párt, egy ellenzéki társadalmi szervezet és egy ellenzéki szakszervezet -, kiegészülve harmadik tényezőként a szocialista korszak kitermelte társadalmi szervek csoportjával, eredeti és legszűkebb feladatuknak a szabad választások feltételeinek megteremtését tekintették.

E célkitűzés megvalósítása azonban szükségképpen különböző alkotmányos összefüggéseket vetett fel, így a Nemzeti Kerekasztal tevékenysége már kezdettől kiterjedt az alkotmányos berendezkedés több más kérdésére, sőt túllépett a választásokkal kapcsolatos közjogi összefüggéseken, és kitért a legjelentősebb alkotmányjogi területeknek, köztük az államszervezetnek az alkotmányosság jegyében történő szabályozására, illetve átalakítására, valamint az alapvető emberi és állampolgári jogoknak az újragondolására. A Nemzeti Kerekasztal politikai értelemben informális alkotmányozó nemzetgyűléssé vált, és a munkája eredményeként létrejött közjogi szabályozást az utolsó pártállami Országgyűlés, az erre irányuló előzetes politikai megállapodásoknak megfelelően, a kommunista diktatúra alkotmányának módosítása útján az 1989. évi XXXI. törvénnyel emelte hivatalos alkotmányos szöveggé.

Formai értelemben tehát az állami jogalkotás szintjén a sztálinista alkotmány módosítására került sor. Tartalmilag azonban új alkotmány született, amely lényegében megfelelt és ma is megfelel egy alkotmányos és demokratikus jogállammal szemben támasztható követelményeknek.

Az 1989-es alkotmánymódosítás az alkotmányos kérdések túlnyomó részét rendezte, majd 1990-ben és az azt követő néhány évben az új alkotmányos értékeknek megfelelő szabályozás, a még visszamaradt területeken is, például az önkormányzatok létrehozásával, a történelmi címer visszaállításával, az országgyűlési biztosi intézmény részletes szabályozásával alapjaiban létrejött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végigtekintve ezen a folyamaton, tartozunk azzal a történelmi igazságnak, hogy ez az alkotmányozás történelmi jelentőségű alkotmányos fordulatot eredményezett, amelyre minden akkori résztvevő, nagyok és kicsik egyaránt, joggal lehettek vagy lehetnek büszkék. Megemlékezve erről a korszakos változásról, az alkotmányos fordulat kidolgozásában két kiemelkedő szerepet játszó személyiséget mindenképpen indokolt név szerint is megemlíteni. Az egyik ilyen személyiség Pozsgay Imre, aki az állampárt reformszocialista szárnyának vezetőjeként, túllépve a párttagság korlátain, nagyon sokat tett a folyamat sikeréért. A másik pedig Antall József, aki otthonról hozott polgári és demokratikus elkötelezettségével, valamint kiemelkedő közjogi műveltségével sokban hozzájárult az alkotmányos berendezkedés kialakításához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az így megszületett, tartalmában új alkotmány, minden erénye mellett nem elhanyagolható gyengeséggel rendelkezik. Jelesül sem a Nemzeti Kerekasztal nem volt legitim alkotmányozó hatalomnak tekinthető - megjegyzem, annak ellenére sem, hogy a politikai közvélemény túlnyomó többségének támogatását élvezte -, még kevésbé volt az a formális alkotmánymódosítást végrehajtó utolsó pártállami parlament, amely nem szabad választások eredményeként született meg. Tudták ezt a kor szereplői is, amikor az alkotmány preambulumában az elfogadott alkotmányszöveg ideiglenességére utaltak, kimondva, hogy az csak a végleges, új alkotmány elfogadásáig rendelkezik jogérvénnyel. A rendszerváltó alkotmányozók önmérsékletet tanúsítva természetesnek tekintették, hogy az országnak egy új, tiszta lapra írt alkotmányra van szüksége, amelynek megalkotása a szabadon választott Országgyűlés feladata lesz.

Mint tudjuk, ez az új alkotmány nem jött létre, és ez annak ellenére is adósságát képezte és képezi az 1990-től működő országgyűléseknek, hogy az 1989-es alkotmányozás a nép által közvetve és utólagosan legitimációt nyert. Egyébként erről sem szabad elfeledkeznünk, mármint hogy a legitimáció utólagosan és közvetetten létrejött azáltal, hogy a nemzet az 1990-es választásokon a kerekasztalon kívüli pártokat nem juttatta be a parlamentbe, illetve, hogy a különböző országgyűlési választásokon, valamint a népszavazásokon való részvételével magáénak fogadta el a hatalomgyakorlás intézményeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány megalkotása az ideiglenes alkotmány helyett végleges és eredendően megkérdőjelezhetetlen legitimációjú alkotmányt adna a nemzetnek. Az új alkotmány mentes lenne az 1949-es év stigmájától. Ha nem telt volna el a rendszerváltozás kibontakozásának kezdetétől több mint húsz esztendő, akkor még azt is mondhatnánk, hogy végre megvalósulhatna a követelmény: egy új rendszernek tiszta lapra írt új alkotmánya legyen. Ezt azonban ma már így nem mondhatjuk, hiszen a rendszer már nem új, ráadásul működésével, a hozzá tapadó társadalmi-politikai ellentmondásokkal, közállapotunk gondjaival, mindennapjaink nyomasztó problémáival összefüggésben a rendszerrel szemben felerősödött a kritika hangja és a megújítás igénye.

Ezzel a gondolattal voltaképpen áttérünk azokra a szempontokra, amelyek az előbb részletezetteken túlmenően teszik szükségessé és indokolttá új alkotmány megalkotását. Alkotmányos rendszerünk húszéves működése során számos tapasztalatra tettünk szert, amelyeket célszerű lenne értékelni, hasznosítani, amelyek megkerülhetetlenné teszik alkotmányos berendezkedésünk egyes elemeinek újragondolását.

(17.40)

Külön kell hangsúlyoznom azokat a folyamatokat, politikai történéseket, amelyek különösen az utóbbi négy évben az ország közvéleményének jelentős részét csalódással töltötte el, nem kis mértékben kiábrándította alkotmányos intézményeinkből, és elbizonytalanította a demokrácia működésébe vetett hitét. Hozzá kell tennem ehhez, hogy ezek a folyamatok és következmények nem egyedül és nem is elsősorban az alkotmányos intézményrendszer hiátusaira vezethetők vissza, hanem nagyon jelentős mértékben közrejátszott mindezekben a politikai élet szereplőinek magatartása. Nincs ugyanis olyan tökéletes intézményrendszer, amely jól működne akkor, ha a szereplők nem akarnak a demokratikus és jogállami szabályok szerint ezeknek szellemében működni. E tekintetben alapvetően a hatalom gyakorlóinak a felelősségéről van szó. A politikai osztály vitathatatlan közrehatása sem jelenti ugyanakkor azt, hogy az intézményrendszer szabályozásának újragondolásával ne lehetne hozzájárulni a jelenlegi alkotmányos és demokratikus rend jobbításához, működési gyengeségeinek megszüntetéséhez. Úgy gondoljuk, hogy ezt a munkát el kell végeznünk, és az alkotmányos berendezkedés megfelelő kiigazítását végre kell hajtani.

Az újragondolás keretében fokozott figyelmet kell fordítanunk értékeink hangsúlyozására. Fontosnak tartjuk, hogy az új alkotmány ethoszában tükrözze a történeti alkotmány maradandó értékeit, erősítse a közösségi normákat, a család védelmét, biztosítsa a nemzeti javak megőrzését, és ahol szükséges, erősítse tovább az alapvető emberi és állampolgári jogok védelmét. Ez utóbbiak fontosságát az alkotmány szerkezeti felépítésének is tükröznie kell. Az 1848-as gyökerekre épülő és a hatalommegosztás eszméjét megfelelően tükröző parlamentáris demokrácia megőrzését a további tökéletesítés lehetőségének számbavételével és megvalósításával természetes követelménynek tekintjük.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondoljuk, hogy ez a hatalmas feladat és a vele járó roppant felelősség feltétlenül indokolttá és szükségessé teszi azt, hogy a kétharmados fideszes-kereszténydemokrata többség erre a munkára az ellenzéki pártokat is meghívja. Ez egyébként is természetes. E nagyszerű munka elvégzésére a felhatalmazásunkat a jelenlegi alkotmány ideiglenes jellege valamennyiünk számára megteremtette. Mint ahogy minden egyéb parlamenti tevékenység tekintetében áll, úgy az alkotmányozás ügyében is igaz, hogy minden parlamenti politikai erő, amelyet a választók mandátumhoz juttattak, legitim, és az alkotmányozásban szava kell hogy legyen, akár szeretjük egymást, akár nem. A gyümölcsöző együttműködés azonban egy dolgot feltétlenül megkíván: közös nevezőt találni a minimumban, ez pedig az alkotmányosság, a demokrácia és a jogállam értékeinek elfogadása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a határozati javaslat formalizáltan nem mondja ki, de nyilvánvaló: az új alkotmány megalkotásában biztosítani kell a legszélesebb társadalmi részvételt, a társadalom véleményhordozó szervezeteinek a közreműködését, és az alkotmányozóknak támaszkodniuk kell az alkotmányjog művelőinek tudására és szakértelmére. Bár az alkotmányozás közjogilag az Országgyűlés hatáskörét képezi, de érdemben az egész nemzet közös ügye. E gondolatok jegyében a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja az alkotmányozás folyamatának útjára indítását és az ezt szolgáló országgyűlési határozatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu