DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr, és bocsánatot kérek a képviselőtársaimtól. Amit szeretnék elmondani, az az alkotmány 24. § (5) bekezdésének a kérdése, ami sajnos nem fér bele két percbe, de talán, ha végighallgatják, nem fogják bánni, hogy ezt elmondhattam.

Előtte azonban - mert erre már nem akartam külön kétpercest kérni -, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr utolsó felszólalása nem hagyott a tekintetben nyugtot, hogy említést tett az 1222-es Aranybulla 31. pontjában említett ellenállási jogról. Kérem, az a történeti alkotmány rendje szerint is 1687-ben megszűnt, mert akkor az Országgyűlés - hálául, hogy felszabadították az országot a török uralom alól - lemondott erről az eszközről. Az igaz, hogy a mostani alkotmányban is van egy hasonló kitétel, hogy az önkényes hatalomra törekvéssel szemben - most nem szó szerint mondom - mindenki jogosult, sőt köteles törvényes eszközökkel ellenállni, de ez nem egészen ugyanaz, ami az 1222-es Aranybulla 31. pontja volt. De ezt csak a történeti érdekesség kedvéért mondom, szerintem a képviselő úr is tisztában volt ezzel.

Térjünk rá az alkotmány 24. § (5) bekezdésére, amit itt négy képviselőtársam is szóba hozott. Azt engedjék el nekem, hogy pontos jogszabályhelyeket mondjak, mert ez itt merült fel vitaként, és nem volt alkalmam utánanézni az 1995-ös - ha nem tévedek - jogszabályalkotásnak, tehát számokat nem fogok tudni mondani, de a problémát össze fogom tudni foglalni. (Dr. Szűcs Lajos: A '95. évi XLIV. törvény.) A XLIV. törvény módosította az alkotmányt? Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu