NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehezen tudok uralkodni magamon, hogy megőrizzem a tisztelt Ház méltóságát, de felháborodásomat nehezen tudom palástolni, amikor az alkotmányunknak ilyetén megpuccsolásáról van szó, aminek ma lehetünk tanúi, egészen váratlanul és egészen sunyi módon megvalósítva ezt. Nem is csoda, hogy a mai törvénymódosító javaslaton, ami benyújtásra került, bár előnyomtatásban ott szerepelt Lázár János képviselő úr, frakcióvezető úr neve, mégis az aláírása végül nem került oda. Úgy vélem, ekkora gazemberséget már ő sem tud elkövetni, ekkora gazemberséghez már ő sem tudja adni a nevét.

Nagyon kíváncsi lennék Balsai István - általam kizárólag szigorúan szakmai szempontból nagyra becsült - egykori miniszter úr véleményére, hogy ő vajon igazságügyi miniszterként engedné-e, hogy egy ilyen törvénymódosító javaslat átfusson rajta, adná-e egy ilyenhez a nevét. Sajnos, már nincs jelen, úgy, mint a kormány oldal többsége - ahogy összeszámoltam, az előbb 18-an tiszteltek meg egy ilyen alkotmánymódosító javaslat általános vitájánál, legalább a jelenlétükkel, ha a figyelmükkel nem is teljesen -, szokás szerint a mi kis Jobbik-frakciónkban többen ülnek, mint az egész kormányoldalon. Ez meglehetősen méltatlan a Magyar Országgyűléshez.

Azt gondolom, ez a törvénymódosító javaslatpár egy cezaromániás állapotról tesz tanúbizonyságot, hogy a kormányoldalnak nem elég az 53 százalékos választási eredménnyel elért több mint kétharmados parlamenti jelenlét, hanem minden további - még jelentős - ellenzéki jogosítványt meg kívánnak vonni. Mert nem elég nekik ez a kétharmad, még több kell, mindent birtokolni akarnak. Ennek tudható be, hogy nem arról van szó, hogy valamiféle együttműködésre törekednének, hanem igyekeznek mindenféle jogosítványt megvonni. Pedig elég széles a spektrum itt az ellenzéki oldalon, hogy választhassanak még néhány képviselőt, akivel meglenne esetleg a négyötödös többség, amiről most beszélünk itt egy konkrét ügy kapcsán, azonban önök mégsem ehhez folyamodnak, hanem ahhoz, hogy diktatórikus módon ezt az egy ellenzéki jogosítványt is megszüntetik.

Két dologról szól az alkotmánymódosítás. Az első az Alkotmánybíróság tagjainak választásáról szól. Hadd idézzek az indokolásból, amelyben a sunyiság első jelei már megmutatkoznak. Azt mondja, hogy az alkotmány 32/A. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság 11 tagját az Országgyűlés választja. Itt egyszerűen - érdekes módon - nem folytatja, hogy hogyan folytatódik valójában ez a törvény, pedig nagyon érdekes. Azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot.

Azt azért remélem, hogy nem feltételezte rólunk az előterjesztő, hogy ezt nem fogjuk észrevenni, de bizonyára arra számított, hogy esetleg a nem főállásban ezt a munkát végző, mondjuk, médiamunkatársak figyelmét ez elkerülheti. Nyilván ennek szól ez a rendkívül sürgős benyújtás is, hiszen tudjuk jól, hogy nemhogy az előzetes napirendben nem szerepelt ez a pont, de még a június havi üléstervben sem, és azt gondolom, egy alkotmánymódosítást nemhogy bármiféle társadalmi párbeszéddel vagy egyáltalán előkészítetlenül, de ilyen hirtelen benyomni, hogy még tulajdonképpen a médiában dolgozó szerkesztők se tudjanak erre reagálni, nyilvánvalóan sunyi szándékot feltételez.

Az 1. pont tehát pont ezt szeretné megváltoztatni, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak jelölésében ne legyen az ellenzéknek ilyen szintű beleszólása, hanem ott is gyakorlatilag lesöpörje az ellenzéki javaslatokat, és már jelölni se tudjon az ellenzék. Tehát az eddigi kialakult status quót tulajdonképpen felrúgná, és nem azt nézi, hogy kivel tudna együttműködni - pedig, ahogy mondtam, elég széles a spektrum, hogy mondjuk, egy pártot találjanak -, akivel képesek lennének közös alkotmánybírót választani. Nem törekszenek a nemzeti együttműködésre a legalapvetőbb szinten sem, nem törekszenek a megegyezésre, és azt hozzák fel az indokolásban, hogy az elmúlt 20 év tapasztalatai azt mutatták, hogy a hatályos jelölési szabályok alapján nem működött az alkotmánybírák megválasztása. Nyilvánvalóan úgy történhetne az alkotmánybírók kétharmados megválasztása, hogy megegyezésre törekednek, hogy nem pártkomisszárokat delegálnak, hanem megfelelő, felkészült, alkalmas jogászokat. Erre sajnos nem törekednek a jelek szerint, sőt egyértelműen diktálni szeretnék a jövőben, hogy kit válasszanak meg.

A 2. pont az, ami azonban igazán felháborít minket, és amiért igazán nem tudjuk palástolni az érzelmeinket; ami arról szól, hogy a Horn-kormány tulajdonképpen valóban bebizonyította, hogy a nemzeti együttműködést komolyabban gondolta, mint önök, tisztelt jelenlegi kormányoldal. Eléggé méltatlan, hogy Horn Gyulát kell itt most példának felhozni, aki ma már talán csak a vodkásüveget ismeri meg (Tóbiás József: Ezt azért nem kellene.), de mégis úgy néz ki, hogy komolyabb szellemi potenciáról és konstruktivitásról tett tanúbizonyságot a Horn Gyula által vezetett kormány.

Először is beszéljünk arról, hogy az általuk bevezetett, akkori gáláns alkotmánymódosítás miről is szól, amiről természetesen a jelenlegi törvénymódosító javaslat indokolása nem ejt egy szót sem. Amit törölni szeretnének, az úgy hangzik: az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ez volt az, amit egy kétharmados parlamenti jelenléttel lévő Horn-kormány is szükségesnek tartott bevezetni, mert azt gondolták, hogy egy alkotmányt mégsem illő úgy elfogadni, hogy csak a kormányoldal biztosítja hozzá a szavazatokat, valamiféle konszenzus azért szükséges lenne. Amit a Horn-kormány így gondolt, azt önök nem így gondolják, sőt azt is megkérdőjelezik, hogy ez jelenleg hatályos-e.

Salamon képviselő úr - sajnos ő sincs jelen - megkérdőjelezte ezt, annak ellenére, hogy minden elektronikus és nyomtatott alkotmánykiadásban ez a pont természetesen benne szerepel. Ő nyilván a Complex jogtárnak arra a lábjegyzetére utal, ami szerint ez hatályát vesztette az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor. Azonban ez a jogtári lábjegyzet, ha megnézné az eredeti törvényt, akkor láthatná, hogy rossz, tehát a lábjegyzettel van a hiba. Ugyanis nem a lábjegyzeteket kell nézni, egy jogtárszerkesztő hozzáfűzését, hanem meg kell nézni az eredeti beiktató törvényt.

Az 1995-ös törvénynek ez a 2. §-a úgy szól - tehát most már nem az alkotmányról beszélünk, hanem az 1995-ös törvényről -, a 2. § egyértelműen úgy szól, hogy e törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba, és az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor hatályát veszti. Tehát e törvény veszti hatályát, ez az a bizonyos önderegulációs törvény, amit mostanában egyre gyakrabban használnak. Tehát azért, mert a módosító törvény hatályát vesztette, még nem jelenti azt, hogy ne hajtotta volnavégre a küldetését, az alkotmánymódosítást. Ezt természetesen végrehajtotta, és nagyon precízen fogalmaz ez a törvény, ezért ajánlom figyelmükbe, nem a jogtári lábjegyzetet, hanem az eredeti törvényt. Azt kérem, hogy ahhoz ragaszkodjunk, akármi is szerepel egy lábjegyzetben.

Ha arról már talán ezután nem szükséges vitát nyitni, hogy ez jelenleg hatályos rendelkezés - mert még idáig is elment Salamon képviselő úr -, akkor beszélhetünk arról, hogy miért sunyi ez a törvénymódosító javaslat. Alapvetően azért, mert másról szól ennek a törvénymódosító javaslatnak az egésze és az indokolása, mint amit itt becsempész a vége felé. Bizony, ez a 2. pont, amivel problémánk van, hogy még csak nem is külön paragrafusba veszi be ezt az alkotmánymódosító rendelkezést, hanem a 2. § (1) bekezdése szól valamiről, és hozzá egészen nem kapcsolhatóan szól a törvénymódosító javaslat 2. § (2) bekezdése, természetesen mindenféle kifejtés nélkül.

(20.10)

Tehát úgy kapcsolja oda, mintha csak valami könyvelési, valami apró jogi papírmunka lenne ez már ott, amit nem is kell érdemben vizsgálni, nem is egy külön sarkalatos pont.

Tehát nem elég, hogy nem külön törvényt vagy alkotmánymódosító javaslatot nyújtottak be, de még el is rejtették benne, és ami a legfelháborítóbb, hogy az indokolás egyetlenegy szót sem ejt arról, hogy itt mi történik, az alkotmánynak milyen sarkalatos pontja kerül megvonásra, hogy a jövőben ne kelljen széles körű együttműködés az új alkotmány megteremtéséhez.

A Házszabály 85. §-ának (3) bekezdése szerint a törvényjavaslathoz indokolást kell fűzni. Azt gondolom, ez formailag nem meríti ki az indokolást, hiszen nemhogy részletes indokolása nincs a törvénymódosító javaslatnak, de erre a tényre, hogy az alkotmánynak ezt a pontját szeretné módosítani, semmiféle, kutya füle, semmi nem található itt indokolásként. Én ezért azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen kimeríti a Ptk. 4. § (4) bekezdésében megfogalmazott rosszhiszemű joggyakorlást is. Egy olyan sunyi becsempészésről van szó, ami alapján megítélésem szerint nem is kerülhetett volna normális esetben, egy igazi jogállamban ide ez a javaslat, legalábbis ilyen formában. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

El kell még mondanom végül, hogy a jelenleg megszüntetni kívánt négyötödös parlamenti többséget tudnánk és készek lennénk biztosítani, mi, akár jobbikos képviselők. Sőt ez a társadalmi felhatalmazás a Jobbikkal együtt meghaladná már a kétharmados többséget is. Én azt gondolom, egy alkotmányt úgy módosítsunk, vagy pláne úgy fogadjunk el egy újat, hogy egy kétharmados társadalmi felhatalmazás, ha már népszavazásra nem hajlandók bocsátani, ha már igazi alkotmányozó nemzetgyűlésről nem lehet beszélni, legalább egy közvetett kétharmados társadalmi felhatalmazás legyen. Önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nincsen kétharmados társadalmi felhatalmazásuk, 53 százalékot kaptak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Tállai András: Tévedsz.) Ez alapján azt gondolom, nem erkölcsös és nem korrekt az alkotmánynak ilyen szintű módosítása.

Tehát mind a négyötödös parlamenti többséghez, mind a kétharmados társadalmi felhatalmazáshoz készek vagyunk megadni az általunk biztosítható többséget. Azt kérjük azonban, hogy ehhez törekedjenek a konszenzusra. Törekedjenek a nemzeti együttműködésre, amit szavak szintjén oly szépen meg tudtak fogalmazni, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy ez valójában nem valósul meg. Így már tehát mindezek után érthető, hogy a Fidesz frakcióvezetője az előzetes tervekkel, képviselő asszony előterjesztésével szemben végül nem volt hajlandó aláírni ezt a javaslatot.

Mindezek tükrében nagyon kérem, hogy ezt a javaslatukat vonják vissza. Mi a biztonság kedvéért benyújtottunk természetesen egy módosító javaslatot is, legalább ennek a sunyi rendelkezésnek a kivételére. Erre be lehet nyújtani egy külön javaslatot. Nagyon örülnénk azért, ha először megkísérelnék az együttműködést az új alkotmány elfogadásához, és esetleg majd, mondjuk, ha azzal vádolják az ellenzéket, hogy obstrukciót folytat, vagy nem lehet velük megegyezni, még mindig elegánsabb lenne akkor erőből megváltoztatni ezt a rendelkezést. De hogy meg sem kísérlik az együttműködést az új alkotmány megteremtése érdekében, hanem már most megvonják az ellenzéknek ezt a jogát egy ilyen módosítással, ez egészen elfogadhatatlan.

Mindezek tükrében tehát köszönöm a figyelmüket, és Mátrai Márta képviselő asszonynak pedig azt ajánlom, hogy szégyellje magát. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu