IVÁDY GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogyha kiindulási alapként azt vesszük, hogy itt nem ki akarunk pipálni egy esélyegyenlőségi tervet, hanem azt szeretnénk, hogy az önkormányzatok és az intézmények olyan programmal rendelkezzenek, amely valódi tartalmat is magában foglal, és ez alatt azt értem, hogy nyilván meg lehet egy szakértő bevonásával csinálni egy olyan programot, amely megfelel az elvárásoknak, akár a szakmai elvárásoknak, de a cél talán az, hogy az önkormányzati döntéshozatalok és az intézményvezetők olyan gondolkodásmódot kapjanak ez által a program által, amely egyébként minden egyes részfeladatnál, részkérdésnél, amikor ők döntéseket hoznak, akkor az esélyegyenlőség ott legyen valahol az agyuk hátsó zugában.

Én is szeretnék kitérni az anyagiakra. Én egyáltalán nem vagyok borúlátó. Egy kistelepülés polgármestereként is azt mondom, hogy az esélyegyenlőségi program jelen pillanatban egyébként megoldhatatlan egy 400 fős település, mint Ivád esetében. Az elkészítéséhez nagyon sok segítségre van szükségünk, ez lehet anyagi, de még jobb lenne, hogyha nem kifizetnék nekünk azt, amibe ez az egész kerül, hanem szakmai segítséget kapnánk, akár egy alapcsomagot, egy know-how-t, vagy nem tudom pontosan, hogyan nevezzük meg, amely elérhető interneten, nyomtatott formátumban. És utána, következő lépésként, ha úgy biztosítanának nekünk szakértőket, a kistelepüléseknek, ahogy azt megtették egyébként az intézményeknél történő esélyegyenlőségi programnál, ami azt jelenti, hogy például a halmozottan hátrányos helyzetű térségben lévő intézményeknél nem kellett a szakértő, illetve átvállalták a szakértők költségeit, akkor ez azt jelenti, hogy valóban az olyan kis települések is hozzájuthatnak egy érdemi esélyegyenlőségi programhoz, amely nem csak egy pipa valahol a tennivalók listának a végén.

Igen, ezt nem akarom megismételni, de valóban nem sok értelme van ennek a programnak akkor, hogyha ez az íróasztalnak készül. Sőt, amikor kétévente majd felülvizsgálni kell ezt a programot, az nagyon-nagyon jó lenne, ha ott megjelenne a szakmaiság, és az elmúlt két év tapasztalatát valóban egy szakértő bevonásával az egész testület át tudja gondolni. Én talán, ha jól gondolom, akkor nem ebben a törvényben kell majd szabályozni azt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű települések kieshessenek, vagy hogy milyen módon szabályozzák a szakértők bevonását. Sőt, talán az önkormányzati bizottsági ülésen hallottuk azt, hogy egy olyan módosítást is be kívánnak nyújtani, miszerint a nagyobb települések, ahol megvan a szakértő, ne kelljen ahhoz a szakértői listához hozzányúlni, amelyik tartalmazza a szakértőket, hiszen meg tudják oldani házon belül.

Engedjék meg, hogy egy példát elmondjak arra, ugyan ezt intézményesíteni nem lehet, de hogy hogyan lehet határon belül is akár testvértelepülési együttműködést létrehozni, hogy tudják segíteni a nagytelepülések a kicsiket. A XVI. kerületi önkormányzattal Ivád község önkormányzatának nagyon jó a kapcsolata. Amikor egy pályázatnál arról volt szó, hogy nem adhatjuk be a pályázatot, ha nincsen - ha jól emlékszem - ifjúsági koncepció, ifjúsági programja a településnek, akkor egyszerűen a polgármester úrral felvettük a kapcsolatot. Nekik megvolt a XVI. kerületben a szakértőjük, és tulajdonképpen két munkanapot kértünk, talán hármat ettől a szakembertől. Az első nap eljött a településre, átbeszéltünk mindent, a részleteket megbeszéltük e-mailen, a második-harmadik nap visszajött, és összeraktuk a koncepciót. Nem került senkinek semmibe, a XVI. kerületnek három napra kiesett ez a szakembere, és egy 400 fős hevesi kistelepülésnek tökéletes, szakmailag elfogadható ifjúsági koncepciója van. Én szorgalmazom azt, és itt szólok a nagytelepülési polgármestertársaimhoz, hogy ezeket a lehetőségeket próbálják meg biztosítani a kisebbeknek, keressék a kapcsolatot, hogy hol tudnak segíteni. Mint említettem, ezt intézményesíteni nem lehet, ezt én csak így zárójelben jegyzem meg.

Egyetlen mondatot még engedjen meg, államtitkár úr, hogy a megyéhez hozzáfűzzek. Valóban úgy van, hogy az intézményeknek, a közigazgatási intézményeknek el kell készíteniük ezeket az esélyegyenlőségi programokat. Én azt mondom, hogy miért ne kelljen a megyének is. Hogyha azt a célt nézzük, amit az elején mondtam, hogy a döntéshozók fejébe próbáljunk meg azáltal a gondolataiba és a döntéshozatali eljárásokba belevinni egy kis esélyegyenlőségi részt vagy egy hátsó gondolatot, akkor én azt mondom, hogy ha csak ennyi célja lenne vagy ennyi eredménye, akkor megérné az, hogy Heves megye... - bocsánat, Heves megyét mondok állandóan, de nem ártana Heves megyének; ha a megyéknek is el kellene készíteni ezt a programot.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu