SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Novák Előd képviselő úr még első ciklusát tölti a Ház falai között, ezért megértő vagyok, és beszédének a szimpatikus vezérgondolatával egyetértek, mely szerint Isten nyugosztalja Bulányi György piarista atyát, aki kiváló magyar ember, és nemzetéért, híveiért aggódó pap volt, akiről méltó itt megemlékezni a tisztelt Ház falai között.

Felhívom viszont a figyelmet arra, hogy a teológiai kérdések, hitelvi és dogmatikai kérdések eldöntése nem a parlament, nem a Ház feladata, ettől óvnék mindenkit, Novák Előd képviselőtársamat is, aki tudomásom szerint nem is rendelkezik teológiai képesítéssel. Nagyon rossz emlékeket idéz az, amikor a politika akarja eldönteni, hogy ki a rendes keresztény és ki nem az, ki a rendes hívő ember és ki nem az. Ennek sokszor emberek, közösségek megbélyegzése és egyházüldözés lett a vége.

Ugyanakkor érdekes és pikáns dolog, hogy a Jobbik és Bulányi atya az Ószövetség elítélésében ért egyet. Bulányi atya élete sok momentumában a kommunista diktatúra véres hétköznapjainak lenyomata, ez az a momentum, ami miatt nagyon komoly tanulságokat szolgáltat nekünk. Képzeljünk magunk elé egy energiával teli fiatal papot, aki Isten és az emberek szolgálatára, főként a fiatalok nevelésére tesz fogadalmat, s bár nem kért sokat, csak hogy szolgálhasson, a kommunista diktatúra mégis mindent elvesz tőle. Elveszi tőle a lehetőséget, hogy tanító-nevelő munkáját végezhesse, s egyben a szabadságát is elveszi.

A keserű börtönévek után nem tudott teljes életet élni, hiszen a diktatúra nem engedte őt szolgálni; azon az alapon, hogy nehogy felforgassa a fiatalok világát, rendszerellenesnek bélyegezték. Egyházával való konfliktusát követően végül is 1997-ben a megegyezési dokumentumot Bulányi atya aláírta, a misézési tilalom feloldásra került, az egyház tehát visszafogadta keblére. Élete utolsó éveit a piarista rendházban töltötte; mozgalma veszített jelentőségéből, ugyanakkor publicisztikai tevékenységet folytatott, leginkább baloldali lapokban.

Bulányi atya élete azonban egy nagyon komoly tanulságot állít elénk: nevezetesen azt, hogy bár már nagyon sokan akarták az egyházat az elmúlt kétezer évben megosztani, ellentétet verni pásztor és a nyáj, püspök és a pap között, a történelmi keresztyén egyházak templomai még mindig állnak, és hirdetik Isten dicsőségét. Nem sikerült ez Bulányi György személye esetén sem, hisz annyi megpróbáltatás után mégis egyházával egységben és békében, szentségekkel megerősítve térhetett örök nyugalomra.

Ezért is gondolom, hogy méltatlan az ő emlékéhez, hogy már most, temetése előtt aktuálpolitikai és aktuál-egyházpolitikai célokra próbálja meg bárki is - főleg a Jobbik - őt felhasználni, különösen egyházával való szembenállását felerősíteni, mikor saját rendje tájékoztatása szerint az egyházzal megbékélve halt meg. Életét, munkásságát - nyugodtabb körülmények között - majd a történelemtudománynak, illetve az egyháztörténetnek kell megítélnie.

Nyugodjék békében!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu