ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valószínűleg egyetértünk abban, hogy az ország egyik legsúlyosabb gondja ma a munkanélküliség. Nem véletlenül hirdette meg a kormány az egymillió új munkahely megteremtésének programját. Szükség is van erre, különösen vidéken, ahol még fokozottabban jelentkezik ez a probléma. A vidéken élő emberek számára, így szűkebb pátriámban, Békés megyében is nagy segítséget jelentene, ha helyzetbe tudnánk hozni a mezőgazdasági tevékenységből élőket, a hozzájuk kapcsolódó feldolgozóipart és egyéb tevékenységi köröket.

A nagy feldolgozóüzemek a rendszerváltás után sorra szűntek meg, így a Sarkadi Cukorgyár, a Szeghalmon működő Sárréti Tejüzem, a Barnevál, szinte a teljes malomipar, és még hosszan sorolhatnám.

(0.20)

A rendszerváltás előtt több mint száz vágóhíd működött Békés megyében, amelyből mára tíznél is kevesebb maradt. Ezt az önmagában is elszomorító tényt tovább súlyosbítja, hogy a fehér hollóként megmaradt vállalkozásokat a hivatali bürokrácia nemhogy segítené a fennmaradásban, hanem inkább hátráltatja a munkavégzésben.

Erre csak egy kiragadott példát szeretnék elmondani a választókerületemből. A Köröstarcsán működő Limil-Húsker Kft.-nek több mint fél éve nem fizette ki az APEH az áfa-visszaigénylésből járó mintegy 50 millió forintot, amitől a vállalkozás mára teljesen ellehetetlenült. Korábban mintegy félezer sertést vágtak a vágóhídon, ezzel 27 embernek adva folyamatos munkát. Jelenleg a jobb hetekben is alig 50 sertést dolgoznak fel, így jóval kevesebb embernek tudnak munkát biztosítani, és azt sem folyamatosan. Mindez azért következett be, mert egy állami hivatal nem adja ki nekik a jogos járandóságukat. Az APEH arra hivatkozik, hogy a céggel szerződésben álló román vállalkozást vizsgálják, így addig nem tudják őket kifizetni.

A Limil-Húsker Kft. vezetője jogosan kérdezi, hogy mi köze van neki egy tőle független cég vizsgálatához. Ő a szerződésben leírtakat teljesítette, az áru kiment a portájáról, a szükséges adókat megfizette, és egyébként is minden feltételnek megfelelt. Ha bármilyen szabálytalanságot találnak a vele szerződött másik cégnél, az nem az ő problémája. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy féléves vizsgálódás utána a román félnél sem találtak semmit. Mindettől függetlenül a tarcsai vállalkozó mind a mai napig nem kapta meg a pénzét, és ezért áll a munka; 27 ember, 27 család várja, hogy mikor kerül már pont az ügy végére, hiszen ők szeretnének dolgozni és kenyeret tenni a családjuk asztalára.

Mint ahogy korábban mondtam, a példa pusztán kiragadott, hiszen számtalan ilyen vagy ehhez hasonló ügy van. Számtalan esetben találkozhatunk azzal, hogy a bürokrácia nem áll a helyzet magaslatán; évekig elhúzódó ingatlanbejegyzési ügyek, a vállalkozások sokszor már zaklatásba hajló ellenőrizgetése a legkülönbözőbb hivatalok által, a legkülönbözőbb jogcímeken. Azzal, hogy a még működő vállalkozások életét keserítik, nem fog előrébb menni az ország.

Tisztelt Államtitkár Úr! Lát-e megoldást arra, hogy a mezőgazdasági vállalkozásokat és a feldolgozóiparban működő vállalkozókat tehermentesítsék a hivatali bürokrácia túlburjánzásától? Van-e lehetőség arra, hogy az általam említett konkrét példában szereplő Limil-Húsker Kft. végre hozzájuthasson a pénzéhez?

Tisztelettel várom válaszát.

Forrás: parlament.hu