NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez az előremutató javaslat, azt gondolom, kitűnően rávilágít arra is, hogy a kormányoldal valójában nem kívánja befejezni az egyébként általa is kisiklatott rendszerváltást. Hiszen itt a lehetőség, hogy valami radikálisat, valami nagyot lépjünk. Elhangzott és megfogalmaztunk egy - azt gondolom - nagyon frappáns javaslatot, ami a jelenlegi helyzetet rögtön orvosolni tudná, de csak azért talán, mert a Jobbik mondta - és akkor most jóhiszemű vagyok -, de lehet, hogy ennél sajnos hátsóbb szándékaik is vannak, hogy miért nem akarják valóban elszámoltatni a kommunista rendszer felelőseit, bűnöseit, miért nem akarják ennek a filmnek a bemutathatóságát egy csapásra megoldani.

Hiszen mi javaslatot tettünk arra, hogy az alkotmány 21. § (3) bekezdése szerint, amely így szól: "az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni", tehát ezzel, az alkotmánybeli felhatalmazással éljen a bizottság, erre tettem javaslatot. Ezt a javaslatot azonban míg két héttel ezelőtt még 4 fideszes szavazattal is támogatták, és épphogy nem ment át; többhetes személyes egyeztetés és hitegetés, a bizottság elnökének hitegetése után tegnap már egyhangúlag leszavazta a kormányoldal, csak Pörzse Sándorral voltunk e javaslat mellett.

Holott ez a javaslat - azt gondolom - egy csapásra megoldaná a film bemutathatóságának problémáját, hiszen egy nyilvános ülésen, kamerák jelenlétében tehettük volna föl Biszku Bélának akár ugyanazokat a kérdéseket, akár többeket, bátrabbakat, mélyebbeket is, amik elől nem térhetett volna ki, hiszen az alkotmány és a Házszabály is előírja a személyes megjelenési kötelezettséget és a vallomástételi kötelezettséget. Azt gondolom, hogy egy csapásra megoldódott volna, hiszen azt már nem tilthatta volna le nyilvánvalóan, hogy ennek a nyilvános bizottsági ülésnek a jegyzőkönyve bemutatásra és közzétételre kerüljön.

Az, hogy az MSZP és az LMP ezt ellenezte, számunkra nem meglepő. Azonban hogy a Fidesz is ezt tette, azt gondolom, a saját szavazóik arcul csapása is. Pörzse Sándor képviselőtársam már elmondta, hogy valóban azért nem nyilatkozott Biszku Béla az elmúlt két évtizedben, mert attól félt, hogy valami olyat mond, ami felhasználható ellene, hiszen az emberiség elleni bűntettek nem évülnek el. Ebben is bíztunk természetesen, amikor ilyen javaslatot tettünk, hogy hallgassuk meg, hátha tudunk belőle egy vita hevében olyat kicsikarni, ami fölhasználható ellene, és ezért valóban vádhatóság elé lehet állítani.

Mert Pálffy képviselő úr olyan szépen elmondta megint, hogy mi azt szeretnénk, ha valójában inkább a vádhatóság előtt állna, csak nem tesznek érte semmit. Mint ahogy az elmúlt 20 évben nem tett érte semmi az egész politika! Ezért nem álltak a vádhatóság elé az efféle tömeggyilkosok, mint amilyen Biszku Béla is volt gyakorlatilag vagy közvetett módon. Nem tesznek az ügy érdekében semmit, és amikor itt a lehetőség, akkor egészen egyszerűen leszavazzák az erre irányuló javaslatokat.

Wittner Mária odajön hozzánk a büfében, és egy kicsit duzzogva elmondja - ami hozzá kormánypárti képviselőként nyilván könnyebben kiszivároghatott -, hogy 640 ezer forintos nyugdíjjal él Biszku Béla; és ha ezzel személyiségi jogot sértünk, hát annyi baj legyen ebben az esetben, hiszen éppen erről vitázunk, hogy felülírhatják-e a személyiségi jogok ezeket az égbekiáltó társadalmi igazságtalanságokat; amivel szintén nem foglalkozik a kormányoldal, pedig nagyon szeretnénk, ha a kommunista bűnösök nyugdíját a minimálnyugdíjra végre visszanyesnék. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

De ezzel sem kívánnak foglalkozni. Önök úgy gondolják, hogy egy film bemutatásra került, ott jó érzéssel ülünk, és aztán szépen hazamegyünk, és ezzel megoldódott az elszámoltatás, mert végre valaki egy filmben kimondta az igazságot vagy annak legalább egy töredékét. Mi azt gondoljuk, hogy ez édeskevés, maximum egy kérdésfelvetésnek, vitaindítónak jó, hiszen számos más kommunista bűnös él még közöttünk, és Biszku Béla - láttuk - egyáltalán nem sanyarú körülmények között tengeti mindennapjait, egyáltalán nem bánta meg a bűneit, és nem kellemetlen neki ez az egész helyzet, még akár amilyen pillanatokat a filmben is láttunk. Ennek ellenére L. Simon László, a bizottság fideszes elnöke egyenesen odáig ment az ellenérvelésben, hogy együttérzéséről biztosította Biszkut. Igen, jól hallották, együttérzéséről biztosította.

Hadd idézzek a bizottság jegyzőkönyvéből, a több mint két héttel ezelőtti bizottsági jegyzőkönyvből; bár persze ez a parlament honlapján nincs fönt, mert megszoktuk, hogy hatalmas időeltolódással kerülnek föl a bizottsági jegyzőkönyvek. Öt bizottsági jegyzőkönyvvel is elmaradásban van a kulturális és sajtóbizottság, de azért ilyen-olyan kerülő utakon a nem hivatalos jegyzőkönyvet már meg tudtam szerezni. (L. Simon László közbeszól.)

Hadd idézzem szó szerint L. Simon Lászlót! Azt mondja ebben a vitában, amikor magyarázkodni kell, hogy miért is ne hívjuk be, miért is ne számoltassuk el a kommunista bűnöző Biszku Bélát.

(8.40)

Azt mondja: "Nem tudom, hogy mit tudna Biszku Béla mindahhoz hozzátenni, mint amit a filmben elmondott, mert az a néhány perc is, amit itt láttam, eléggé megdöbbentő volt emberileg is egyébként. Tehát mindazzal együtt szánalmat is ébresztő, és lehet, hogy most meglepődnek jobbikos képviselőtársaim, de némi együttérzést is" - mondja L. Simon László, tehát azt is ébresztett benne, és így folytatja: "és bizonyos szempontból a családtagokat is értem. Tehát el tudom képzelni azt, nekem is vannak lányaim, négy lányom, mondjuk, fölnőnek a lányaim, és valamiért nem lesznek büszkék arra, amit az apjuk csinált. Remélem, hogy soha nem fogok ebbe a helyzetbe kerülni, és hogy ők sem kerülnek ebbe a helyzetbe. Feltételezem, hogy azért a Biszku-gyerekek sem feltétlenül büszkék arra, hogy miről tehet az édesapjuk. Ezzel együtt az ember nem tudja megtagadni a szüleit, és bizony a kegyetlen, rossz és igazságtalan embereket is szeretik, és ezt méltányolni kell, hogy a saját emberségünket megőrizzük. Ezért javaslom, hogy ne hívjuk meg ide Biszku Bélát, nincs arra szükség."

Hát, szinte a könnyeim patakzottak akkor, amikor szegény Biszku Bélát meg kellett volna hallgatni, hogy szegény családtagjainak, leszármazottainak milyen kellemetlen lett volna, és ez felülírja az ország érdekét, a társadalom elvárását, hogy ezeket a kommunista bűnösöket igenis az alkotmánybeli felhatalmazásunkkal, ha már bíróság elé nem állították, állítsuk most a bizottság elé, és hallgassuk meg. Ez a jobbikos javaslat. Igenis, mi azért is szeretnénk pellengérre állítani, hogy megkérdezzük, és felelősségre vonjuk az előző rendszer bűnei miatt. De a bizottságban elmondtuk azokat az érveket is, amelyekkel egy fideszes hozzáállással, egy langyosabb hozzáállással is lehet támogatni. Hiszen nagyon szép az, hogy fölkérjük a kormányt, hogy orvosolja ezt a problémát, hogy ilyen filmeket egyszerűen csak le lehet tiltani, de azt gondolom, egy szakmai bizottságnak legalább annyira feladata lenne konkrét megoldási javaslatot tenni. És ehhez képest csak átpasszolja a labdát, hogy majd valamikor oldják ezt meg, a legújabb módosító javaslat szerint már majd csak az új alkotmányban kelljen ezt rendezni.

Túl azon, hogy ez - ahogy mondtam - egy gyors, rögtöni megoldást jelentett volna, hiszen a nyilvános ülések, kamerák kereszttüzében egy ilyen, akár dokumentumfilmet is lehetett volna forgatni; túl azon, azt gondolom, hogy igenis föltehettünk volna Biszku Bélának olyan kérdéseket, ami ehhez a mostani határozati javaslathoz is segítséget nyújt. Hogy konkrétan a személyiségi jogok ütközését a történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatalával például ő hogyan éli meg, mint egykori felelős és a személyiségi jogára hivatkozó. Kérdezzük meg, hogy ezt mégis hogyan gondolja, miért érzi, hogy ez sérti a személyiségi jogait. Tehát, igenis fölmerülhettek volna olyan szakmai kérdések - ami ebben a határozati javaslatban is felmerül -, amivel a kormány munkáját segíteni tudjuk. Mert nemcsak úgy működik ám, hogy átpasszoljuk a kormánynak, hogy oldja meg; mi vagyunk a szakmai bizottság, itt lett volna a lehetőség arra, hogy meghallgassuk.

Az elszámoltatásnál nagyon fájó, hogy miközben minden bizottságban létrehoz a kormányoldal az elmúlt nyolc év esetleges kormányzati visszaéléseit elszámoltató bizottságot, de tényleges munka egyikben sem folyik, és amikor itt van a konkrét lehetőség, hogy valakit elszámoltassunk, akkor látszik, hogy ezeket leszavazzák. Tehát kommunikációs szinten működik kitűnően az elszámoltatás, de amikor valódi számonkérést szeretnénk, akkor már odajutunk, hogy egyenesen az együttérzéséről biztosítja a kormányoldal ezeket a bűnözőket.

Nagyon fájó az is, hogy míg első alkalommal, amikor a fideszes gépezet nem indult be, és nem korlátozták a képviselők szabad mandátumát, addig annak ellenére, hogy én terjesztettem elő - nem vagyok éppen népszerű a kormányoldal soraiban, előző ülésen Menczer Erzsébet asszony ki is vonult a bizottság üléséről, de már a következő ülésen ő maga is például támogatta ezt a javaslatot -, összesen négy fideszes szavazat is támogatta ezt a javaslatot, annak ellenére, hogy ilyen, szinte könnyeket fakasztó érveléssel állt elő L. Simon László a Biszku-család védelmében. Mindezek után, miután beindult a fideszes gépezet, többheti személyes lobbi ellenére és hitegetés után egyetlenegy fideszes képviselő sem támogatta ezt a javaslatot, ami azt gondolom, hogy elég komoly pálfordulás, és elég fájó, hogy a szabad mandátumot ilyen szinten korlátozzák.

Túl ezen a javaslatunkon, továbbmenve, továbblépve, mert sajnos tovább kell ezen lépni, annak ellenére is, hogy egyébként a Házszabály szerint a bizottság kétötödének szavazata elegendő lenne ahhoz, hogy bármelyik bizottság, egy állandó bizottság is, nem csak vizsgálóbizottság, egy állandó bizottság is beidézzen bárkit, akár Biszku Bélát is; ezen túllépve ezzel a javaslattal, amit előremutatónak neveztem és támogatandónak, vannak azért egyéb, szokás szerint formai fenntartásaink is. Az egyik, hogy úgy került itt az Országgyűlésben napirendrevételre, hogy a bizottságban ezt nem is tárgyaltuk meg, úgy került napirendrevételre. Azt gondolom, ez nem elegáns. Megtehetik, a Házszabályban van egyéb tárgysorozatba-vételi lehetőség, de még az általános vitára való alkalmasságáról sem szavaztunk. Azt gondolom, ez semmiképpen sem volt elegáns.

Szintúgy nem elegáns az, hogy az első alkalommal, amikor néhány percet megnéztünk ebből a Biszku-filmből a június 15-ei bizottsági ülésen, akkor arról döntöttünk, szavaztunk is, hogy ezt bizottsági önálló indítványként nyújtjuk be. Ennek ellenére végül is egyéni képviselői fideszes indítványként került ez beterjesztésre. Amikor ezt tegnap sérelmeztem a bizottságban, és felvetettem, hogy rosszul emlékszem?, akkor mind az ülésen kívül Menczer Erzsébet képviselő asszony, mind elnök úr is azt mondta, hogy nézzek nyugodtan utána a jegyzőkönyvben, én emlékszem rosszul. Persze utánanéztem, mert ennyivel engem nem lehet lerázni, és természetesen megint nem én emlékeztem rosszul.

Hadd idézzem ezt a jegyzőkönyvet! Az elnök úr is mondja, hogy "...kezdeményezzen a bizottság a vita végén egy országgyűlési határozatot. Az országgyűlési határozat szóljon arról, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje felkéri a Magyar Köztársaság kormányát arra, hogy ebből az ügyből is kiindulva a kérdés megnyugtató jogi szabályozására tegyen javaslatot." És bizony az ülés végén föl is olvasta a konkrét országgyűlési határozati javaslatot, amelyet meg is szavaztunk, egy tartózkodás mellett, ahogy a jegyzőkönyvben szó szerint le van írva. De valahogy ez a határozati javaslat egyszerűen csak eltűnt itt a parlament útvesztőjében. Megtehetik, valamit megszavazunk, de ha az elnök úgy gondolja, akkor azt egyszerűen nem is továbbítja. Ez a javaslat nem került benyújtásra, pedig azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben ez az ott megfogalmazott, megszavazott, egy tartózkodás mellett megszavazott javaslat jobb volt, mint a jelenlegi.

Hiszen például azt mondja itt a javaslat végén, hogy mindezt "az igazság megismerésére irányuló jogunk maradéktalan érvényesülése érdekében kellett benyújtani". És bizony erről kívánok beszélni, és erre nyújtottunk be egy módosító javaslatot is, az igazság megismerésére irányuló jogunk maradéktalan érvényesülése érdekében. Hiszen egyrészt már itt egy kicsit a javaslat enged kiskapukat, a határozati javaslatban azt mondja, hogy a történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható személyiségi jogokra hivatkozással, tehát már engedne kiskapukat, hogy azért néha megint csak a személyiségi jogok fontosabbak legyenek, merthogy - mi van a mondat első felében? - "a történelmünk szempontjából is kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumokról" van szó. Tehát ott azt gondolom, hogy személyiségi jogokra hivatkozva, kiemelkedően fontos történelmi dokumentumok esetében semmilyen esetben nem lehetne személyiségi jogokra hivatkozni, tehát már enged itt egy kiskaput.

A másik fenntartásunk, ha már a címében is az igazság megismeréséhez való jogokról beszélünk, és a tudományos kutatás szabadságához való jogról, bizonyára gondolják már, hogy mit nyújtottunk be Pörzse Sándor és Szilágyi György képviselőtársammal, bizony azt, amit önök a büntető törvénykönyvben is büntetni rendelnének, a holokauszt kutatásának szabadságát. Mi azt szeretnénk, ha a tudományos kutatás szabadságához való jogba, ahogy itt fogalmaz az eredeti javaslat, abba beleérthető lenne bizony a holokauszt kutatásának szabadsága is. Hiszen a büntető törvénykönyv ma már büntetni rendeli a holokauszttagadást, ezért nem egyértelmű, hogy kiterjed a kutatási szabadság a holokausztra is. Emellett a jelen határozati javaslat hivatkozik az igazság megismeréséhez való jogra. A módosító javaslat most egyértelműen állást kíván foglalni, és a hivatkozott jogforrások közötti bizonyos értelmezések esetén fennálló ellentmondást szándékozik feloldani.

A bizottságban már ezt a javaslatunkat leszavazták, de nagyon bízunk benne, hogy itt szélesebb körben is véleményt nyilváníthat minden képviselő, kiderülhet, hogy van-e még a véleménynyilvánítás szabadsága mellett hitet tevő képviselő a Jobbik frakcióján kívül. Hiszen abba megítélésünk szerint, és az Alkotmánybíróság egyik '92-es határozatának értelmezése szerint is a véleménynyilvánítás szabadságába - amit sikerült visszaerőltetnünk az alkotmányba, amit amúgy a korábbi fideszes javaslat törölt volna - beleérthető a kutatás szabadsága is.

Mi azt szeretnénk, ha valóban, a kutatás szabadsága kiterjedne a teljes területre. És ha már a Btk.-ban szükségesnek tartották nevesíteni a holokausztot, mint valami mindenek felett álló dolgot - ugye, Istent tagadni nem tilos, a holokausztot tagadni viszont igen -, tehát ha ennyire kiemelik ezt a kérdést, akkor viszont itt kiemelnénk, hogy azért kutatni lehessen. Az eredményt elfogadjuk, persze, mi mást tehetnénk, ha ez van a törvényben, ugye, bár nem értünk vele egyet, az jelenleg tiltott dolog; de azért kutatni még legyen szabad, legföljebb akkor majd esetleg titkosítsuk vagy zároljuk annak az eredményeit, ha valami más számadatra jutna egy esetleges kutatócsoport. De azért én azt gondolom, hogy ha már a határozati javaslat az igazság megismeréséhez való jogok egyes kérdéseinek felülvizsgálatáról szól, akkor nem mehetünk el a mellett a kérdés mellett, hogy a holokausztot ki lehet-e emelni a tudomány, a történelemtudomány egészéből, és lehet-e azt mondani, hogy ahhoz nem fér hozzá, azt nem lehet kutatni. Ezért nagyon kérem, hogy majd a módosító javaslatunkat, amit majd bővebben is kifejtünk, támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(8.50)

Forrás: parlament.hu