DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva itt a vezérszónoklatokat, újra felidéződött bennem egy néhány héttel ezelőtti költségvetési bizottsági ülés, ahol nagyszerűen megvilágosodott számunkra az, hogy mi a különbség a Fidesz-KDNP-frakciószövetség gazdaságpolitikai gondolkodása, és mondjuk, a Szocialista Párt gazdaságpolitikai gondolkodása között. Épp a segélyek és egyéb juttatások áfamentesítéséről, adományok áfamentesítéséről volt szó, és ott elmondták tisztelt szocialista képviselőtársaink, hogy azért kell fönntartani az áfát ezekre az adományokra, mert egyébként potenciális csaló mindenki, arról szól ez az egész, hogy hogyan lehet kikerülni a törvényeket, és egyébként is mindenkit meg kell regulázni.

No, ez a beterjesztett törvényjavaslat mutatja azt, hogy micsoda óriási különbség, micsoda filozófiai különbség van a Szocialista Párt gazdaságpolitikája között és a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikája között. Végre azt tudjuk mondani, hogy szakítani tudunk az eddigi hagyományokkal, azzal, hogy mindenkit potenciális bűnözőnek, potenciális csalónak, potenciális kiskapukeresőnek tekintünk, hanem azt mondjuk, hogy végre kapja meg mindenki azt a szabadságfokot, amely alapján elkezdheti a gazdasági tevékenységét vagy folytathatja gazdasági tevékenységét úgy, hogy nyugodtan tud aludni, nyugodtan gondolkodhat a gazdaság bővítéséről, a gazdaság növeléséről.

Ez akkor is igaz, ha nem szajkózzuk minden mondatunkban azt, hogy fenntartható gazdasági fejlődés vagy növekedés, mert egyébként ez értelmezhetetlen. Mert ebből következőleg van fenntarthatatlan gazdasági növekedés meg van fenntarthatatlan gazdasági csökkenés is vagy visszaesés? Szóval, kedves LMP-s képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy ezt is végig kellene gondolni, amikor ilyen mondatokat elmondanak, mert azt hiszem, hogy senki nem érti ebben az országban, hogy mit is értenek ez alatt, és gyakorlatilag hogyan is kell ezeket értékelni, értelmezni, amiket önök itt folyamatosan elmondanak a Parlament üléstermében.

Ha megengedik, két területre térnék ki. Az egyik a kisadók ügye, amely, ahogy mondottam is, alapvetően új filozófiai megközelítésből keletkezett.

(11.30)

Sokszor elhangzott, hogy mennyire károsak ezek, hogyan kötik béklyóba a gazdaságot. Igen, valóban így van ez, s végre ez a módosító javaslatcsomag ezeket is próbálja kezelni, egy irányba terelni, s az indokolatlan vagy legalábbis más területeken kiváltható bevételkieséseket igyekszik kezelni. Mire gondolok? A vállalkozók kommunális adójára, az idegenforgalmi adóra, arra, hogy a magánszemélyeknek ezek után ingatlan-bérbeadáskor nem kell adószámot váltaniuk, a vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulás eltörlésére, az adómegtakarítás feltételeinek eltörlésére. Ez mind-mind az irányba mutat ebben a javaslatban, hogy a gazdasági szereplők szabadságfoka lényegesen növekedni fog, és azok a kiesések, amelyek adott esetben önkormányzati vagy állami szinten keletkeznek, a gazdasági növekedés lehetőségének kiterjesztésével hamarosan pótlódnak, és ezek a törlések az adminisztrációs és egyéb költségek vonatkozásában nagyban ellensúlyozódni fognak az önkormányzati és az állami bevételek plusznövekedése kapcsán.

Ezen túlmenően szólnunk kell a már sokak által emlegetett banki adóról is. Szekeres képviselő úr ostorozta, micsoda dolog az, hogy - ha jól idézem - a minimálbér tízszeresét keresik majd bizonyos állami vezetők. Szeretném felhívni képviselő úr figyelmét, hogy a törvényjavaslatban nem minimálbérről van szó, hanem - ha elolvasta volna, tudná - átlagkeresetről. Lényeges különbség van a minimálbér és az átlagkereset között. Feltételezem képviselő úrról, hogy ezzel tisztában van, hiszen nem ma kezdte a képviselői padsorokban a tevékenységét.

Visszatérve a banki adó kérdésére: ha végiggondoljuk a költségvetés jelenlegi helyzetét, azt, hogy mit örököltünk, akkor nagyon világosan látszik, hogy egyetlen olyan jövedelmi csoport van, amelyik jelentős extrajövedelemmel rendelkezett az elmúlt években. Úgy gondolom, ezt jogosan mondhatom, hiszen az elmúlt időszakban számtalanszor felszólaltam és elmondtam a parlament falai között, hogy amikor arra volt szükség, akkor gyorsan kellett cselekedni, és a magyar pénzügyi közvetítő rendszert meg kellett menteni, adott esetben állami juttatások révén is. Most pedig, amikor változik a helyzet, és a költségvetés a társadalmi szolidaritásra hivatkozva körbetekint, és azt mondja, hogy mely jövedelemtulajdonosok azok, amelyek leginkább hozzájárulhatnak ehhez a társadalmi szolidaritáshoz, akkor nyilvánvalóan látszik, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer az, amely a jelen helyzetben ezt a 200 milliárd forintot gyakorlatilag jelentős megrázkódtatás nélkül ki tudja termelni.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem kis teher, nem kis összeget jelent ennek a szférának, de ez az egyetlen olyan szféra, amely ki tudja termelni és a költségvetés számára biztosítani tudja annak érdekében, hogy a terhek össztársadalmi szinten sokkal elviselhetőbbek legyenek, nem beszélve arról, hogy ez a gazdaság versenyképességét, a költségvetés rendbetételét is szolgálni fogja.

Nem utolsósorban arra is figyelnünk kell, amit képviselőtársaim felvetettek az LMP soraiban, hogy ez indokolatlan terheket jelenthet majd a fogyasztóknak. Nos, azért kell megerősítenünk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, amelyet módszeresen tönkretettek az elmúlt időszakban a szocialista-szabad demokrata kormányok, hogy a fogyasztóvédelemre oda tudjanak figyelni, és akadályozzák meg azt, hogy indokolatlan szerződésmódosítások következzenek be, hogy ne hívják fel a pénzintézetek a veszélyekre a figyelmet a fogyasztók szempontjából, különösen a devizahitelezés vonatkozásában. Tehát rendkívül fontos szerepe lesz a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, akár a rendeletalkotási jogának megkapásával is, hogy ne következzen be az a félelem, amit önök elmondtak.

De a jegybanknak is óriási szerepének kellene lenni - és volt is szerepe, de sajnos nem élt ezzel az elmúlt időszakban -, hogy a különböző kockázatokra felhívja a figyelmet, illetve a fogyasztóvédelem szempontjából aktív szereplője legyen a piacnak. Nem arról van szó, hogy egyoldalúan csak a pénzügyi közvetítő rendszert kell kiszolgálnia a jegybanknak. Nem. Össztársadalmi szinten kell az egészet kezelni, és arra kell figyelni, hogy valamennyi társadalmi rétegre elviselhető terhek kerüljenek, és a gazdasági növekedésből is egyenlő módon vegyék ki a részüket.

Szó volt itt arról Szekeres képviselő úr részéről, hogy visszamenőlegesen lenne bevezetve a bankadó. Képviselő úr, ha elolvasta volna a törvényjavaslatot, láthatta volna, hogy szó sincs benne visszamenőlegességről. Miről van szó? A 2009-es évet vesszük alapul, és korrigáljuk a 2010-re vonatkozó számokkal, és a 2010-re vonatkozó korrigált számok képezik az alapját annak, hogy az egyes szektorok milyen mértékben kell hogy hozzájáruljanak ehhez a 200 milliárd forinthoz. Ráadásul azt is megmondjuk, hogy 2011-ben 200 milliárdot kérünk ettől a szektortól, nyilvánvalóan megegyezés alapján, hogy ki hogyan tudja ezt biztosítani, és jelezzük azt, hogy 2012-ben is számítunk erre a befizetésre, de 2013. január 1-jétől már nem. Úgy gondolom, hogy ez egy korrekt ajánlat.

De az nem korrekt eljárás - mint ahogy Matolcsy miniszter úr jelezte tegnap a parlamenti vitában -, hogy csütörtökön a megegyezés határán vagyunk, pénteken meg az anyabankok utasítják a leánybankjaikat, hogy még a tárgyalásra se menjenek el, és ne egyezzenek meg a magyar kormány képviselőivel. Uraim, ez nem járja! Én értem azt, hogy egy valóban precedens értékű javaslatról van szó, amely valószínűleg Európa vezető államai számára is sorvezetőként jelentkezne. De nem csak erről van szó. Megítélésem szerint a nagyobb félelem az, hogy bennünket követne a környező országok jelentős része, például a román, az ukrán vagy esetleg más, nehezebb helyzetben lévő, ne adj' isten mediterrán országok kormányai, és meglépnék a bankadó bevezetését. Itt van a legnagyobb veszély. S amikor össztüzet zúdítanak a magyar kormányra a bankadóval kapcsolatban, akkor ezt akarják megakadályozni, és nem veszik figyelembe azt, hogy minden országban - Európában is - az aktuális kormány azonnal igyekezett segítségére sietni a pénzintézeteknek, a pénzügyi közvetítő rendszer egészének, és ezt meg is tették hatalmas dollár- és eurómilliárdok invesztálásával, s most, amikor a költségvetések nehezebb helyzetben vannak, ennek egy részét szeretnénk visszakapni a társadalmi szolidaritás jegyében.

Ez a törvényjavaslat ezt tartalmazza, ezért példaértékű, s úgy gondolom, hogy nemcsak a magyar gazdaság gondjainak-bajainak az orvoslása szempontjából, hanem európai szempontból is. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy fontolják meg, és minden oldalról támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam önöknek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu