DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék az ajánlás 77., 79. pontjához kapcsolódni. Mielőtt még megteszem, engedje meg, elnök úr, hogy azt az érzésemet fogalmazzam meg, ami itt az elmúlt órában elhatalmasodott rajtam, hogy nagyon ambivalens érzésekkel figyeltem ezt a vitát. Úgy éreztem magam, mintha a kampány kellős közepében ülnék valami nagy népi gyűlésen. Elmúlt a kampányidőszak, azt gondolom, most már valóban a szakmai kérdésekkel kellene foglalkoznunk, különösképpen itt, ebben a teremben, a törvényalkotás során.

(11.40)

A másik megjegyzésem. Nem akarom megismételni az itt jelen lévő két ellenzéki párt képviselői által tett hozzászólásokat, messzemenően egyetértek azokkal, tehát nem ismétlem meg az érveiket. De ezekhez képest azok a kormánypárti reflexiók, miszerint korábban is volt ilyen gyakorlat, engem messze nem elégít ki. Ha az a korábbi gyakorlat nem volt jó, annál inkább meg kell változatni! Akkor tessék példát mutatni arra, hogy nem úgy kell törvénykezni, ahogy eddig törvénykeztek, hanem más módon. Mondjuk, európai módon kell törvénykezni, mert ez nem az. Így nem születnek jó törvények, tisztelt képviselőtársaim! Sok törvényt alkotunk, de nem alkotunk jó törvényeket, pedig tőlünk ezt várják a minket ideküldő választópolgárok, azt gondolom. Nincs rá idő.

Ezek után, tisztelt elnök úr, a 77. ajánlási pontban szereplő 55. §-hoz szeretnék annyit hozzátenni, hogy itt segíteni próbáltam, szerettem volna az előterjesztőknek abban, hogy teljesen fölösleges szavakat, mondatokat, passzusokat, normaszövegeket ne írjanak bele a törvénybe. Miről van szó? Arról van szó, hogy van a kormánynak egy általa kijelölt belső ellenőrző szerve, ez a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal. Annyit hadd mondjak róla, talán nem mindenki tudja, hogy ennek jogelődje 1992-ben született, leánykori neve Központi Számvevőségi Hivatal volt. A számvevőség nem egy ismert intézmény, nem kívánok erről többet mondani, ilyen is volt Magyarországon 1897-től egészen 1950-ig. Egy jól működő belső ellenőrzési szervezet volt. Nos, ennek reinkarnációja lett volna az Antall-kormány időszakában ez a Központi Számvevőségi Hivatal, amit 1994-ben az első szociálliberális kormány nem nagyon ismert, és elnevezte Kormányzati Ellenőrzési Irodának, majd az iroda nevet később az első Orbán-kormány hivatallá változtatta, mert gondolom, az iroda egy kicsit snassz csengésű kifejezés. Most KEHI-nek hívják ezt az intézményt.

Az a gond ezzel, hogy őszintén szólva szakmai szempontból nemigen tudom ezt hová tenni. Nincs ilyen Európában, nem jellemző. Ez egy kakukktojás a pénzügyi ellenőrzési rendszerben, de a kormányzatnak egy ellenőrző szerve, kérem szépen, rendben van. De akkor miért törvényben írjuk le, akarja leírni a kormány, hogy ez a KEHI mi mindent csinál? A kormány rendelkezzék róla egy kormányrendeletben, írja le, az ő intézménye, ő hozta létre, ő menedzseli. Elég ehhez egy kormányrendelet. Ne fárasszuk a képviselőket azzal, hogy mi itt azt nézegessük, hogy mit kell ennek az intézménynek csinálni! Ezért nem tettem mást, mint néhány ide nem való passzusnak vagy bekezdésnek az elhagyását javasoltam, mert fölösleges róla törvényt alkotni. Egyszerű segítséget próbáltam adni, nem vették igénybe. Nem baj, ez a törvényalkotási folyamat nem a sértődés helye. Tudomásul veszem, hogy egy konstruktív ellenzéki gesztusra nincs szüksége a kormánynak, amikor törvénykezési munkáját végzi.

A másik pedig szintén egy javaslat. Ez talán megér egy misét, hiszen Schmitt Pál elnök úr, amikor köztársasági elnökké választotta e Ház, nekem nagyon tetsző gondolatot fogalmazott meg, aminek a lényege az volt, hogy a magyar nyelv védelmében is példát kell mutatnia ennek a Háznak, törvényjavaslat-tevőnek, törvényalkotónak egyaránt. Nos, ezért javasoltam például azt, hogy ezt a "belső kontrollok" kifejezést ne használjuk. Nem tudjuk, hogy mi ez. Őszintén szólva tudnék erről egy félórás előadást tartani, mert a szakmámhoz tartozik. Nyilván nem teszem, de a jogalkalmazó nem nagyon fogja tudni, hogy mi ez. Ezért javasoltam ennek kivételét.

Továbbá azt is, ami talán még ennél is fontosabb. Úgy tudom, bár nem vagyok jogász, de elég sokat foglalkozom szakmámból eredően jogi kérdésekkel, hogy a magyar jogalkotás úgy működik, hogy a normaszövegben a kijelentő mondat felszólítást jelent. Tehát, ha azt írom, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ezt meg ezt végzi, az azt üzeni neki, hogy azt el kell végeznie. Mármost, ha ez így van, és azt gondolom, így van, akkor fölösleges ilyen szavakat írni a normaszövegbe, hogy köteles ezt meg ezt csinálni. A "köteles" kifejezést egyszer s mindenkorra szeretném a jogszabályok normaszövegéből kigyomlálni, mert dupla üzenet, és ez fölöslegessé teszi a törvény ilyenfajta megfogalmazását.

Ez a javaslatom nem volt más, mint ilyen természetű, kicsit csiszoltabb normaszöveg, kicsit értelmesebb, kicsit világosabb, rövidebb, érthetőbb szöveg megfogalmazása. Rendkívül sajnálom, hogy ezek az üzeneteim sem jutnak el a jogalkotó kormány füléig.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu