NOVÁK ELŐD (Jobbik): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sok minden nem hangozhatott el ebben a teremben az elmúlt húsz évben, ezért engedjék meg nekem, hogy fölidézzek néhány mozzanatot, hogy hogyan is jutottunk idáig, kronologikus sorrendben.

1990. június 4-e, hétfő, 10 óra 40 perc körül járunk. Szabad György házelnök szól az elnöki pulpitusról, idézem a Parlamenti Naplót: "Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel!" - mondta Szabad György. (Vágó Gábor feláll. - Derültség.)

(14.50)

És a gyorsírói megjegyzés, megörökítve a történelemnek ezt a szégyenfoltot: "Egyperces néma felállás. A Fidesz képviselői kivonulnak" - köztük ugyebár az a Kövér László is, aki valóban ennek a jelenlegi javaslatnak a beterjesztője, azt gondolom, hogy valóban, Zakó László képviselőtársamhoz csatlakozva, nem kellő diplomáciai érzékkel megáldva. (Lázár János: Azóta megvilágosodott!)

Idézzük aztán a Török Gábor kitűnő politológus blogjában nemrég megjelenteket. Ez egy 1991-es vitát idéz fel Kövér László és Torgyán József között, amelyből kiderül, hogy Orbán Viktor úgy látta, helyes dolog bocsánatot kérni nekünk az ország kétharmadát elrablóktól Trianon emlegetése miatt. Azt mondja Torgyán József, és most őt fogom idézni; ne okozzon önöknek meglepetést, hogy ebben az egy mondatban is kétszer el fog hangzani Torgyán József neve, megesett, hogy ő magát ennyiszer említette, és lesz benne némi irónia is, ezért jelzem kevés humorérzékkel megáldott képviselőtársaimnak, mielőtt félreértenék megint valamelyik mondatot.

Azt mondja Torgyán József: "Tehát Torgyán József mindazoktól mélységes szomorúsággal a szívében bocsánatot kér, akiket megsértett a magyar nép azzal, hogy kénytelenek voltak a magyar területek kétharmad részét magukhoz venni (Gulyás Gergely: Ez Török Gábor volt!), és ha netántán ezzel megbántottunk volna valakit, akkor Torgyán József ezennel bocsánatot kér, ezt szíveskedjék tolmácsolni" - zárta sorait Torgyán József, amire Orbán Viktor közbeszólt, hogy "Nagyon helyes!" - és ezt meg is tapsolták. (Lázár János: Nagyon helyes!)

Lépjünk tíz évet: a Fidesz kormányzása alatt, az előző kormányzása alatt, 2000-ben, a jubileumi 80. évfordulón semmilyen megemlékezés nem volt, hiába tartottak még a 80. évforduló másnapján is államfőválasztó ülést itt, a parlament plenáris üléstermében. Semmilyen megemlékezés nem volt, nem változott tehát a helyzet '90-hez képest.

Nem sokat lépnék tovább, beszéljünk még 2000-ről: január 18-án Pokorni Zoltán oktatási miniszter csak a holokauszt n+1-edik emléknapjára tett javaslatot, de végül Horváth Béla kisgazda képviselőnek, ahogy Balczó Zoltán képviselőtársam is rávilágított, neki köszönhető, hogy a kettős mércére rávilágító egyéni módosító indítványát már nem tudták lesöpörni, így az Országgyűlés végül 2000. június 13-ai határozata szerint február 25-e a kommunizmus százmillió áldozatának emléknapja. Horváth Bélát a parlamenti ciklus végén kiszorították, ő is áldozat lett. Azóta nincs sok hír felőle, bár néhány frakciótársam személyes kapcsolatot tart vele. Azt gondolom, megérdemelte ezért a tettéért, javaslatáért, hogy most is hálát adjunk neki, és elhangozzon a neve.

Lépjünk 2004-re, ez a következő sarokpont ennek a napirendi pontnak a tárgyalása kapcsán, hiszen május 25-én nyújtotta be Körömi Attila azt a Balczó Zoltán által kidolgozott határozati javaslatot, ami tulajdonképpen a Horváth Béla kisgazda képviselő által benyújtott és elfogadott határozati javaslatnak egy az egyben való lemásolása. Nehogy azt mondják, hogy valamiféle formai hibának nem felel meg, nem alkalmas a műfaj, egy az egyben gyakorlatilag ugyanazt az okfejtést hívtuk segítségül, hiszen hány alkalommal látjuk, hogy bizony ez a kettős mércére való rávilágítás sikert ér el. Mert könnyű azt mondani Trianon kapcsán is, hogy jobb lenne inkább elfelejteni, a fájó sebeket ne tépkedjük. De ugye, amikor a holokausztról beszélünk, akkor valahogy ezek az érvek nem hangoznak el sohasem, miként mások érzékenysége sem, amit Trianon kapcsán oly sokszor szoktak hangoztatni.

2004. május 25-én tehát benyújtotta, és ahogy Balczó Zoltán kitűnően rávilágított, ha ez állami támogatást, kormányzati támogatást kapott volna, akkor talán néhány hónappal később, az év végén az a népszavazás sem vallhatott volna olyan szégyenteljes kudarcot. Nagyon jól érezte már akkor a Jobbik és Körömi Attila független képviselő, hogy egy ilyen javaslatra szükség van, hogy a nemzettudatot formáljuk.

2006. április 1-jére lépek, egy pikáns hír, hadd olvassam föl, a Fidesz honlapján - jól hallották, a Fidesz honlapján - megjelenteket: "Miután a Fidesz-kormány által az iskolákban bevezetett kötelező holokauszt-emléknap beváltotta a hozzá fűzött reményeinket, elérkezettnek látjuk az időt, hogy a magyarság nagy tragédiája, Trianon is hasonló megítélés alá essen" - fogalmaz Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke. És folytatja is: "Bár utóbbi történelmi tényt nem kérdőjelezheti meg senki, mégis fontosnak tartjuk, hogy a felnövekvő nemzedék tisztában legyen a népünket ért igazságtalansággal és azzal, hogy a határon túli magyarok is nemzetünk egyenrangú polgárai kell legyenek, még ha a határokat el is tolták a fejük felett. Ha a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség győz a választásokon, és kormányt is tud alakítani, első intézkedései közt lesz, hogy a közoktatásban elrendeli a június 4-ei megemlékezéseket. A Szabadság-téri szovjet emlékmű helyére pedig vissza kell állítani a Trianon-szoborcsoportot az országzászlóval." Aláírás: Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke.

Jól hallották, ez a Fidesz honlapján jelent meg, és fönt is volt jó néhány órán, egy fél napon keresztül, mígnem aztán eltávolították. Azt mondták, hogy meghekkelték a Fidesz honlapját, feltörték a Fidesz honlapját - valamiféle áprilisi tréfa lehetett, hiszen valóban 2006. április 1-jét írtunk. Ennek ellenére a közleményt szinte a teljes magyarországi internetes sajtó megjelentette, egyedül a legolvasottabb jobboldali hírportálon szerepelt egy ilyen lábjegyzet a hír alatt - kuruc.info-szkepticizmus -: "Kételkedve olvassuk Pokorni közleményét, s nem azért, mert április 1-je van, hanem mert a Fidesz, azon belül Pokorni Zoltán a Trianon-emléknap kezdeményezője. Sokkal inkább lenne hihető számunkra az, ha a polgári párt az általa bevezetett holokauszt-emléknap munkaszüneti nappá nyilvánításáért küzdene" - írta a kuruc.info. (Derültség a Jobbik soraiban.)

S valóban, miután erről a médiában ez után az áprilisi tréfa után legalább megindult egy közbeszéd a Trianon-emléknapról (Dr. Rétvári Bence: Ki írta? Ki a cikk szerzője?), Lukács Tamás, a KDNP szóvivője is elhatárolódott. Nemcsak a Fidesz távolította el ezt a közleményt, és határolódott el a Trianon-emléknap gondolatától, hanem a KDNP szóvivője is azt mondta: inkább a mindennapi oktatás keretein belül látná szívesen a Trianonnal foglalkozó megemlékezéseket, így szerinte nincs szükség az emléknapra. Hát hogy az órákon mennyire nem lehet hallani Trianonról, a történelemórákon, arra jó példa akár Vona Gábor személyes beszámolója, amit hallhattunk itt a vezérszónoklatában.

S ha már történelmi visszaemlékezésnél és Pokorni Zoltánnál tartunk, akkor mutassuk meg, hogy nagyfokú fejlődés van Pokorni Zoltánnál is. Hiszen míg bár egyéni képviselője volt Hegyvidéknek, országgyűlési képviselője, és elment az n+1-edik holokauszt-emlékmű avatására, három vagy négy nappal később az ugyanúgy engedély nélkül felállított turulszobor avatására nem ment el. Amikor kérdezték, hogy van-e erről véleménye, hogy le akarják bontani, azt mondta, hogy nincs véleménye, soha nem állt ki mellette.

De persze, ahogy polgármesteri ambíciói is megcsillantak, és a hegyvidéki nemzeti érzelmű szavazók előtt is meg kívánta állni a mércét, ezért utána változtatott és fejlődött. Képes igenis a fejlődésre egy Fidesz-alelnök is, ugyanis a későbbiekben elég komoly jogi trükköket mutatott be a turulszobor megmentése ügyében. Látta, hogy a szavazói ezt elvárják, és mi nagyon örülünk annak, hogy néhány esetben igenis meg kívánnak felelni önök is a szavazói elvárásoknak. Ezért láthattuk, hogy a turulszobor végül is közös összefogásunk eredményeképpen végül is megmenekülhetett.

(15.00)

Lépjünk tovább! Eljutottunk itt a történelmi sikerhez, ma már ezt ünnepeljük úgymond itt az Országgyűlésben. És azért is tartjuk történelmi sikernek, és igen, egy kicsit saját sikerünknek is, hiszen a Jobbik idén április 26-án jelentette be - és pontosan az valósult meg, amit akkor bejelentettünk -, hogy augusztus 20-án lépjen hatályba a kettős állampolgárság megadása, és szintén április 26-án jelentettük be, és szintén ez valósult meg, hogy június 4-én kerüljön bevezetésre a Trianon-emléknap.

Mi ennek a közvetlen előzménye? Ezt már elmondták képviselőtársaim. Az Országgyűlés alakuló ülésén már benyújtottuk a Trianon-emléknapra vonatkozó határozati javaslatunkat, amit azóta sem vettek napirendre, de nem meglepetés ez, hiszen egyetlen ellenzéki javaslatot sem vesz napirendjére az Országgyűlés.

Nemzeti együttműködés a Kárpát-medencében - ezzel a címmel kezdeményezett politikai vitanapot frakciónk a trianoni békeszerződés 90. évfordulójára. Így indítottunk el egyfajta lavinát. Június 4-ére az Országgyűlés első igazi munkanapján tettük ezt a javaslatot, május 17-én, amikor is az Orbán Viktor által benyújtott úgynevezett nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozat általános vitája zajlott, azt szélesítettük ki, ha már egyetlen ellenzéki javaslatot sem vesznek napirendre.

Akkor Semjén Zsolt azt kiabálta be, hogy a javaslat Robert Fico érdekeit szolgálja. L. Simon László tegnapi óvodás színvonalú árulkodásával szemben mi akkor nem jelentkeztünk ügyrendi szólásra, hogy ezt vegyék jegyzőkönyvbe azonnal, mert felháborító, de kétségkívül meglepett minket, hogy két nappal később maga Semjén Zsolt - előző bekiabálásával szemben - terjesztette elő június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító törvényjavaslatot. Bár a Jobbik korábban benyújtott hasonló javaslatát nem is tűzték napirendre, Fidesz-színekben mégis megvalósulhatott ez a Trianon-emléknap, amiért ezúton is köszönetet mondunk a kormányoldalnak.

A politikai vitanapra visszatérve, mert arról se feledkezzünk meg: az MSZP-nek kezdetben az volt a baja, hogy erről nem kell vitázni, aztán azért maradt távol, mert ők nem szólhatnak hozzá, nem vitatkozhatnak, nem mondhatják el a maguk álláspontját. Lényeges az a kérdés, hogy mi bizony kezdeményeztünk egy ilyen vitanapot, amit aztán támogatásáról biztosított az LMP - nagyon örültünk neki. Így már csak 14 képviselő aláírására volt szükség.

A fokozódó nyomásra reagálva Schmitt Pál házelnök emlékülést kezdeményezett, így valósulhatott meg a 90. évfordulón egy állami megemlékezés, még ha nem is egészen a magunkfajták szája íze szerint, hiszen egy kis kihagyhatatlan holokausztozással keverésre került ez a megemlékezés.

A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslathoz nyújtottunk be módosító javaslatot. Szintén elhangzott már, fájó nekünk, hogy azt a néhány betűs, néhány szavas módosító javaslatot sem fogadták el, ami az iskolai megemlékezésekre kívánta felhívni a figyelmet, ennek a szükségességére, hiszen nem volt elég - ahogy utólag is bebizonyosodott, miután leszavazták ezt a módosító javaslatunkat is - ez az államtitkári körlevél. Nekem június 4-én is volt olyan élményem, amikor egy fiatal mesélte nekem a megemlékezésünkön, hogy bizony neki aznap még történelemórája is volt egészen véletlenül, és még így sem beszéltek az iskolában egyetlen szót sem Trianonról. Ezért tehát helyénvaló ez a javaslat, szükség van erre a határozati javaslatra, hiszen kevés volt az államtitkári súllyal egy körlevelet írni az iskoláknak.

Én magam is tudom, hogy milyen nehéz, még ha van is rá akarat, hiszen 1997-ben én magam is gimnazistaként kezdeményeztem az iskolai vezetésnél trianoni emléknapot, és végül néhány osztályban elő is adhattam a saját kis szerény megemlékezésemet. Viszont tudom, hogy milyen ellenszélben, és akkor is végül két osztályban sikerült megvalósítani. Számosan vannak itt egyébként a Jobbik-frakcióban is szimpatizánsaink között, akik ilyen kis kamikazeakciókkal, egyszemélyes akciókkal próbáltak valamit elérni az iskolákban, de mindenképpen szükséges ez a felhatalmazás.

Elhangzott az is, hogy nyilvánvalóan fájó nekünk, hogy miközben mi hétfőn benyújtunk egy javaslatot, másnap abból van MTI-hír, hogy ebben az ügyben majd tervez a Fidesz benyújtani javaslatot. Ha már benyújtottunk, akkor persze hogy tervez, nehogy a miénket kelljen tárgyalni. Kicsit fájó nekünk, hogy az MTI is így viszonyult ehhez a kérdéshez, hogy abból soha nincs hír, hogy mi mit kezdeményezünk, mit nyújtunk be. Pedig van különbség a javaslatok között. Ugye, számos ügyben elmondtuk, hogy apró dolgok hiányoznak, nem véletlen, hogy most is megfogalmaztunk módosító javaslatokat. Tehát nem vagyunk teljesen elégedettek nyilvánvalóan egy fideszes javaslattal.

Ha már a Fideszről ennyit beszéltem, és felidéztem a kronológiát, az ő felelősségüket, beszéljünk a többi pártról is. Az MSZP-ről egész röviden, mert többet azért tényleg nem érdemelnek. Hiszen mik voltak az érveik? Ez azért nem aktuális, mert most a nemzetközi helyzet fokozódik. Kedves MSZP-s Képviselőtársaim! Az élet nem habos torta, hogy egy másik hasonló közhelyet idézzek. El kell fogadják, hogy már nem önök diktálnak, és reményeim szerint nem is fognak soha többé.

Az LMP-re érdemesebb talán egy-két szónál többet fordítani, hiszen talán ők maguk is dilemmáznak, hogy azt az utat járják, amit az SZDSZ elkezdett, vagy abból kitörjenek. Én nagyon buzdítom őket arra, és nagyon komolyan, és nagyon bízom benne, hogy letérnek arról az útról, és képviselik a maguk liberális elveit úgy, hogy megmaradnak valamiféle nemzetibb irányvonal mellett is, és nem azt az antimagyar vonalat viszik tovább. Hiszen láthattuk, hogy két tartózkodás mellett végül is elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvénymódosító javaslatot. Viszont utána láttunk egy kis megingást, amikor a nemzeti összetartozás emléknapját már csak a frakcióvezető támogatta, és más igen szavazatot nem kapott a frakciótól. Én arra biztatom önöket, hogy tanuljanak az SZDSZ sorsából, ne járják mindenképpen azt az utat.

Végül pedig, amiről múlt heti napirend utáni felszólalásom is szólt, bár csak az Országgyűlés kevesebb mint 5 százaléka volt jelen, ezért hadd ismételjem meg, hogy a magyarság egyik legnagyobb diadala a pozsonyi csata. Most már a Trianonra való emlékezéssel elértük azt, hogy állami szintre emeltük. Azt gondolom, nekünk, a magunkfajtáknak a következő feladatunk - ahogy a vezérszónokunk, Vona Gábor is elmondta - a pozsonyi csatáról való megemlékezés kell legyen. Bár ez nem az iskolák dolga lesz, legalábbis az emléknap szintjén, hiszen ez már iskolaszünetre esik, de mindenképpen foglalkozni kell ezzel a kérdéssel.

Bízunk benne, hogy a jövőben a megmaradást, helytállást, kitartást elismerő állami kitüntetések és más méltó elemek is kísérni fogják Trianon évfordulóját.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu