DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban az alkotmányügyi bizottságban egy markáns kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Mondhatjuk - ugye, a képviselőtársam mondta, hogy nagy többséggel támogatta a bizottság -, hogy ugyanazzal a többséggel támogatta, mint az összes többi előterjesztést, a kormánytöbbség támogatta, az ellenzék ellenezte. Nyilván lehet ezt nagy többségnek nevezni, csak a kontextus úgy hangzott, mintha mindenki támogatta volna, csak adott esetben a renitens jobbikosok éppen nem.

De ebben egy teljes ellenzéki úgymond koalíció jött létre, mondhatom nyugodtan, mégpedig abban a tekintetben, hogy nem értettük egyrészt a kétéves időkorlátot, hogy miért két év lenne az a bűvös határ, amely teljesítését követően már ez a bizonyos holtig tartó gépkocsi-használati és titkársági jogosultság rendelkezésre állna, hiszen eddig minden köztársasági elnök kitöltötte az öt évet. Tehát ha éppen az az időszerűség lenne indokolt, amit az államtitkár úr mond, és ott is elmondott, hogy lám, miután Sólyom László is leköszön a tisztségről, most már mindenképpen megérett, hogy valami új minőséget találjunk a köztársasági elnökök javadalmazása terén a jogviszonyok megszűnését követően, mi nem láttuk indokoltnak azt, hogy miért húsz évvel a nem létező rendszerváltozás után, miért pont most kell egy ilyen új jogszabályt alkotni. Hacsak éppen nem az talán, hogy valamifajta belső lelkiismereti válság vagy éppenséggel átgondolás nyomán úgy gondolja a kormánytöbbség, hogy Sólyom László felé valamilyen szép gesztust tenni kell. Azt gondolom, azért ennél több kellene egy jogalkotási lépéshez.

Azt is elmondtam - mondjuk, inkább ez már, ugye, a saját jobbikos álláspontunk volt, de talán az LMP soraiban sincs nagy ellenzése ennek -, hogy Göncz Árpád tevékenysége a saját időszakában nem feltétlenül a demokrácia intézményének magas szintű építése volt, hanem szigorú SZDSZ-es pártpolitikát képviselt köztársasági elnökként. Mondjuk, ha úgy nézzük, ez a nagy visszatekintés nem indokolt.

A másik, amit elmondtam, az - ebben, azt hiszem, szintén közös álláspontra helyezkedtünk az ellenzéki oldalon -, hogy az egy nagyon komoly dolog valóban, tehát nemzetközi példák igazolják, létező intézmény az, hogy a köztársasági elnököt a leköszönése után valamifajta rendkívüli elismertség övezi, különböző eszközöket kap arra, hogy a saját elismertségét utána az ország számára kamatoztathassa. Én azt gondolom, hogy például az a gépkocsi-használati jog, ami a jelenleg hatályos szabályok szerint fennáll, tehát 30 ezer kilométerig, legalább a tisztsége betöltése idejéig kap egy gépkocsihasználatot, az elegendő. Kap egy kétfős titkárságot a jelenlegi hatályos szabályok szerint a tisztségi idejének felére, az is elegendő. Én nem érzem azt a minőségi sürgető igényt, ami ezen változtatást szeretne, hogy miért azzal tudna most sokkal hatékonyabban országlobbista lenni, mondjuk, egy volt köztársasági elnök, ha most ezeket a jogokat megkapja.

Hozzá kell tenni azt is egyébként, hogy számosan vagyunk úgy, és nem csak jómagam, aki már több mint tíz éve civil munkát végez ingyenesen. Több tucat képviselőt tudnék mutatni itt a parlament patkójában, akik ingyen közhasznú munkát végeznek az ország jobbítása érdekében. Én azt gondolom, egy köztársasági elnöktől majdnem hogy elvárás, hogy lényegében a leköszönése után, nyilván olyan javadalmat kapott a tisztsége alatt, és utána olyan egyéb ellátásokat kap is az államtól, hogy ennek a külön intézményrendszernek fenntartása nagyon rossz vért szül. Erre utaltam, hogy tulajdonképpen egyfajta, tényleg ilyen urizáló, nagyon rossz üzenete van, pláne egy válságban levő országban. Ugye, egy romhalmazt vett át a kormánytöbbség. A fülkék forradalma hevében egy teljesen új minőségű kormányzást ígérnek, bár ennek sok jelét még nem tapasztaljuk, de reméljük, hogy előbb-utóbb elérkezik ez is. De nem látjuk azt, hogy most, ebben a helyzetben jó és helyes üzenete lenne az országban az emberek számára annak, hogy most a volt köztársasági elnökök ilyen életre szóló juttatást kapjanak.

Egyébként a jogszabály tételes szövegezése érdekes, mert ebből nem derül ki, hogy ez egy holtig tartó jogosultság. A törvényi indokolás ugyan azt mondja, hogy ez egy időkorlát nélküli jogosultság, de a törvény szövegéből ez nem derül ki, tehát ebben is ilyen szempontból az általános vitára való alkalmasságát meg kell kérdőjelezni.

Másrészről pedig valóban felmerül még egy költői kérdés a kétéves időkorláttal kapcsolatban, ha ezt még fönntartja az előterjesztő, bár nem tartotta fönn, ha jól értettem. Tehát az időkorlát, ha két évről elmozdul, akkor már egészen a ciklust kitöltő köztársasági elnök vonatkozásában - már a bizottságban is elmondtuk - lehet gondolkodni esetleg ilyen jellegű intézményekről, de akkor sem ebben a nagyon, úgy gondolom, a közvéleményt irritáló formában.

Ezért ebben a formában nem, esetleges módosított formájában már megfontolná az ellenzék a támogatását a javaslatnak. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu