DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban azt gondolom, hogy mielőtt az álláspontomat, az LMP-frakció álláspontját kifejtem erről a törvényjavaslatról, nem árt felidézni, visszaidézni, hogy egyáltalán a köztársasági elnök pozíciója micsoda ma az alkotmányos rendszerben. Főként azért nem árt, hiszen itt az elmúlt hetekben különböző meglehetősen visszás értelmezések hangzottak el, akár itt a pulpitusról is a köztársasági elnök alkotmányjogi szerepét illetően.

Ma Magyarországon a köztársasági elnök minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem a végrehajtó hatalom része, egy különálló, regulatív hatalmi ág, ha úgy tetszik, amelyiknek egyrészt az a szerepe, hogy ha egyébként a kormányzati hatalom, a törvényhozás, más alkotmányos szervek között valamiféle patthelyzet áll be, akkor egy előmozdító, előrelendítő funkciót lásson el.

(18.30)

Másrészt az alkotmány megfogalmazása szerint a köztársasági elnök egyfelől kifejezi a nemzet egységét, másfelől - és erre láttunk egészen konkrét példát, mondjuk, 2006 őszéről - őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

Ami itt most a jelen törvényjavaslat kapcsán különösen figyelemre méltó, az az a megfogalmazás, ami ennek a mondatnak az első fele az alkotmányból, nevezetesen, hogy kifejezi a nemzet egységét. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az elmúlt évek különböző, a köztársasági elnöki jogkört érintő közjogi vitáiban ez eléggé nagy figyelmet kapott. Utalnék a kitüntetésadományozási elnöki jogkörre, illetve ennek az alkotmánybírósági értelmezésére. Arról van szó, hogy - tetszik, nem tetszik, és nyilván kinek-kinek aktuálpolitikai érdeke azt kívánta az elmúlt években, hogy ezt a funkciót elvitassa - igenis a köztársasági elnöknek miközben nincs végrehajtó hatalmi szerepe, nem avatkozik bele a kormányzásba - szemben, mondjuk, nemcsak az amerikai, de például a francia elnökkel -, van egy elég komoly erkölcsi, szimbolikus súlya. Így van összerakva a magyar alkotmányos szerkezet. A köztársasági elnöknek például rendeltetése az - és ennek a funkciónak az elmúlt években krízishelyzetekben a jelenlegi köztársasági elnök kiválóan eleget tett -, hogy a harmadik köztársaságban folyamatosan figyelmeztessen arra a különbségre, ami elválasztja a '89 előtti kommunista rendszert a '89 utáni demokratikus jogállamtól. Sólyom László az elmúlt években elég keményen fölhívta a figyelmet arra, hogy nem lehet összemosni mindazt, ami 1989 előtt és 1989 után történt, történik. Utalnék itt újfent a különböző kitüntetésadományozási vitákra az elmúlt években.

Ebből viszont az is következik, hogy nagyon gyakran az a misszió, amit egy köztársasági elnök ellát a hivatali ideje alatt, vagy azok a feladatok, amelyeket önkéntesen, de az alkotmányos kereteken belül felvállal a hivatali ideje során - gondolok itt például arra is, amit a leendő köztársasági elnök itt a beiktatási-eskütételi beszédében elmondott -, ezek túlnyúlnak ciklusokon. Itt jelezném azt, hogy amikor a Lehet Más a Politika több esetben is megpróbálja világossá tenni, hogy nem sorolható be a szokásos XIX. századi ideológiai kategóriák közé, amikor a kedves jobbikos képviselőtársak folyton leliberálisoznak bennünket, pontosan akkor, amikor az intézmények védelméről van szó, arról van szó, hogy meg kell erősíteni a magyar közjogban azokat a funkciókat, amelyek alkalmasak hagyományteremtésre és hagyományok továbbörökítésére, akkor igen, ebben a tekintetben mi konzervatív értékrendet képviselünk, ha úgy tetszik. Magyarul, önmagában egy olyan törvényjavaslat, ami erősíti a jelenlegi alkotmányos rendszer egyik szereplőjének tekintélyét, és még inkább erősíti azt a szerepét a magyar közjogi struktúra egyik szereplőjének, ami alkalmas arra, hogy közjogi hagyományokat teremtsen, illetve ezek továbbörökítését erősítse, egy ilyen törvényjavaslatot, azt gondolom, lehet támogatni.

Mégis vannak kritikai észrevételeink ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, az egyik az időzítés módja. Én azt megértem - és nem véletlenül támogattuk a sürgősséget, illetve a Házszabálytól való eltérést -, hogy a jelenlegi időzítésnél egy lenne rosszabb: ha mondjuk, erre szeptemberben kerülne sor. Az igazán ízléses megoldás talán az lett volna, ha a köztársaságielnök-választást megelőzően, talán még májusban, az akkori nagy dömping közepén, a Fidesz közjogi csomagja részeként - ha volt egyáltalán a Fidesznek bármiféle közjogi programja; ez a választási kampányban nem derült ki - idekerül a Ház elé ez a törvényjavaslat. Sajnálatos, hogy ez nem történt meg, így most egy kicsit atktuálpolitikai kapkodásnak tűnik. Főként, ha kissé rosszmájúan azt feltételezném, hogy egy ilyen törvényjavaslattal kívánnak, mondjuk, Sólyom Lászlónak kedveskedni; akkor persze fölmerül az emberben a kérdés, hogy ha a Fidesz-KDNP egyébként olyan nagyra becsüli Sólyom László tevékenységét, akkor nem is azt mondom, hogy miért nem szavaztak a mandátum hosszabbítása mellett, de talán érdemes lett volna a köztársaságielnök-választás előtt, éppúgy, mint más közjogi pozíciók betöltése előtt talán érvelni, hogy ennek ellenére mégis miért másra esett a választásuk. És mondom még egyszer: ezt azért hozom itt szóba, mert kicsit szerencsétlen az időzítése ennek a törvényjavaslatnak.

A másik, hogy újfent egy olyan törvényjavaslat kerül a Ház elé, amelyik közvetve érinti a költségvetés kiadási oldalát, ha nem is feltétlenül ebben az évben, de a jövő évtől biztosan. És újra azzal állunk szemben, hogy úgy terjeszt be a kormánypárti többség vagy a kormány egy, a költségvetési fejezet kiadási oldalát így vagy úgy, de érintő törvényjavaslatot, hogy az indokolásban nem látunk számokat, számításokat. Mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék természetesen belemenni abba az egészen alpári érvelésbe, ami az ilyen jellegű törvényjavaslatokat berakja abba, hogy egy ilyen helyzetben ne költsünk már ennyit.

Azt gondolom, hogy az intézmények védelme nem lehet pusztán anyagi kérdés, főleg, ha arra gondolunk, hogy ennek a nagyságrendje a költségvetés összvolumenéhez képest mekkora. Mégis, a felelős kormányzáshoz és a felelős parlamenti döntéshez bizony hozzátartozik az, hogy a költségvetést érintő törvényjavaslatok esetén van egy korrekt számítás a törvényjavaslat várható államháztartási kihatásairól, és ezt nem kaptuk meg.

És még valami, amit szintén szeretnék itt szóba hozni, függetlenül attól, hogy - még egyszer hangsúlyozom - nem gondolom, hogy pusztán költségvetési kérdés lenne egy-egy intézmény tekintélyének védelme, erősítése. Nevezetesen az, hogy már az alakuló ülést előkészítő tárgyalásokon Lázár János kifejtette, hogy spórolni kell, meg kell nézni, hogy akár a képviselők is mennyit kapnak, az országgyűlési alelnököknek mennyi a javadalmazása, összébb kell húzni a nadrágszíjat, hiszen milyen helyzetben van az ország. És valóban, ez is egy szempont, erre előttem jobbikos képviselőtársam is utalt. Egy ilyen esetben még inkább lényeges lenne, hogy egyrészt a parlamenti képviselők, de másrészt az ország közvéleménye számára bemutassa az előterjesztő, hogy ennek a törvényjavaslatnak mik a pontos költségvetési vonzatai.

A másik. Nagyon remélem, hogy a kormány partner lesz abban, hogy a jelenleg hatályos törvényszövegnek azt a nagyon szerencsétlen szabályát, ami két év hivatalban eltöltött időhöz köti ezeknek a juttatásoknak, ennek az örökös intézményfenntartási jognak a létét, ezt felülvizsgálja. Nincs ok arra, hogy ez az intézmény ne a hivatali idő teljes kitöltéséhez tapadjon.

Említettek nemzetközi példákat. Valóban, önmagában az a javaslat, ami itt fekszik az asztalon, vagy annak a különböző rokonmegoldásai nem ismeretlenek Európában, illetve Észak-Amerikában, így a legismertebb, hogy a volt amerikai elnökök könyvtárakat vezetnek és egyéb missziókat látnak el. Viszont arra nem igazán van példa, hogy egy csonka hivatali ciklushoz ilyen intézmények tapadjanak. Nézzük meg, hogy mitől lehet valakinek csonka a hivatali ciklusa! Volt egy eléggé szerencsétlen és tragikus esemény itt a szomszédunkban, Ausztriában, amikor Thomas Klestil két nappal a hivatali idejének lejárta előtt elhunyt. Nyilvánvaló, hogy amikor elhalálozás folytán szűnik meg az elnöki mandátum, akkor eleve nincs miről beszélnünk.

Másik országban, Izraelben, Móse Kacav elnököt néhány évvel ezelőtt vád alá helyezték, tehát egy impeachment eljárással szűnt meg a mandátuma. Azt gondolom, hogy ha ez az elnöki mandátum megszűnésének az oka, szintén nem indokolt egy ilyen intézménynek a fenntartása.

A harmadik eset, ami néhány hónappal ezelőtt történt, amikor a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, Horst Köhler egyszerűen lemondott egy politikai... (Közbeszólásra:) Második ciklus, valóban, de ez is egy tényező, amikor valaki egészen egyszerűen önszántából lemond. Erről annyi a véleményem, hogy ha valaki, miközben esküt tett egy hivatali ciklus kitöltésére, bármilyen, egyébként méltányolható politikai okból, de lemond, annak van következménye; nevezetesen az a következménye, hogy ebben az esetben - amennyiben természetesen nem második ciklusról van szó -, ha nem tölti ki az első elnöki periódusát, nem indokolt ezeknek az intézményeknek a fenntartása.

(18.40)

Még két módosító javaslatot beterjesztünk ehhez a törvényhez, és kérem a kormánytöbbség támogatását, miközben helyeseljük önmagában ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését, fontos, hogy rögzítsük a törvényben azt, hogy az így kapott exelnöki juttatások semmilyen módon nem használhatók pártpolitikai célra, pártpolitikai kampányokra. Tehát magyarul: a közhasznú szervezetekre vonatkozó szabályok alapján lehet költeni ebből a keretből.

A másik pedig a transzparencia kérdése. Tehát ha egy exelnök vállal ilyen missziót, és ehhez kap egy ilyen költségvetési keretet, akkor a törvény mondja ki azt, hogy a közfeladatot ellátó személyre vonatkozó transzparenciaszabályok az ő esetében is érvényesek. Tehát magyarul: ugyanúgy elszámolni köteles a költésével, sőt ugyanolyan állampolgári ellenőrzésnek köteles magát alávetni, mint mondjuk, egy hivatalban lévő vagy majdnem mint egy hivatalban lévő köztársasági elnök.

Összegezve: természetesen dicséretes a kormánynak, illetve a kormányoldalnak az igyekezete, hogy a különböző közjogi intézmények tekintélyét meg kívánja óvni, sőt erősíteni kívánja, fájdalom, hogy ez más esetekben az elmúlt hetekben, hónapokban nem mutatkozott meg kormányoldalon. Gondolok itt arra, amikor egy kiskaput felfedezve, a saját képviselőtársukat ültették a Számvevőszék elnöki tisztségébe, vagy gondolok a legutóbbi kormányoldali lépésre, amikor a miniszterelnök - nem tudtam, hogy van ilyen miniszterelnöki jogkör - egy olyan személyt ajánl alkotmánybírónak, aki egész egyszerűen nem felel meg a törvényi feltételeknek.

Csak arra szeretném kérni önöket, hogy amikor különböző közjogi intézmények tekintélyét óvják, ezt ne pusztán csak a köztársasági elnöki intézménynél tegyék. Jelenleg az a helyzet, hogy a többi intézmény esetében az önök lépései éppen hogy erodálják akár az Alkotmánybíróság, akár a Számvevőszék tekintélyét.

Összegezve: a kritikánk ellenére, illetve a módosító javaslatainkat erősen elfogadásra ajánlva, az LMP frakciója támogatni tudja ezt a törvényjavaslatot, jóllehet várjuk azt, hogy a vitában az előterjesztő számot ad arról, hogy egyébként ennek a törvényjavaslatnak milyen költségvetési kihatásai lesznek a következő években.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu