MANDUR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem a vezérszónoki felszólalásomat, hogy a kulturális és sajtóbizottságban nem fogalmazódhattak meg kisebbségi vélemények - ahogy ezt, azt hiszem, Pálffy képviselőtársam említette is, amikor a többségi véleményt ismertette a tisztelt Házzal -, aminek alapvetően az oka nem más, mint hogy az ellenzék abba a méltatlan helyzetbe került a törvénycsomagot illetően, amelynek része a mostani T/363. számú törvény is, hogy nulla munkanapot engedélyeztek számunkra, hogy ezt az igen nagy terjedelmű és nagy jelentőségű beterjesztést el tudjuk olvasni, fel tudjunk rá készülni, kialakítsuk az álláspontunkat, nemcsak mint egyéni képviselők, hanem akár a képviselőcsoport álláspontját is tudjuk képviselni, ami egy normális demokráciában természetesen azt is jelenti, hogy megbeszéljük, és lehetőséget kapunk arra, hogy egy megalapozott, kikristályosodott álláspontot tudjunk majd képviselni.

Nulla munkanap megadása mellett erre nyilván nem volt mód, ezért amellett, hogy azt kértük, hogy a tárgysorozatba-vétel kérdését a bizottság ne tárgyalja, pont azért, hogy egy érdemi vita folyhasson a bizottsági ülésen, erre nem kaptunk lehetőséget, és ezek után valódi módunk nem volt arra, hogy kifejthessük a véleményünket, és mondjunk arról valamit, hogy egyáltalán ez a beterjesztett törvénycsomag a benne lévő három törvényével és két országgyűlési határozati javaslatával egyáltalán érett-e arra, hogy a tisztelt Ház elé kerülhessen, hiszen egyéni képviselői indítványokról van szó, enélkül nem is kerülhetne ide, ha a tárgysorozatba-vételről nem is dönt a bizottság.

Ez is mutatja azt - és ez igenis a tárgyhoz tartozik, ha már a médiáról, a szabadságról és a lehetőségekről beszélünk, meg a nyilvánosság kérdéséről -, hogy igazából nem is tartotta fontosnak azt, hogy megismerje, vagy egyáltalán az ellenzék álláspontját ismertetni lehessen, hiszen maga az eljárás is hozzátartozik a demokrácia lehetőségeihez, nem csak az, ami a tartalomban benne van. Lehetetlen eljárások közepette természetesen ezt egy diktátumnak tekintettük, és nem tehettünk mást, mint hogy egyszerűen kivonultunk, függetlenül attól, hogy egyébként politikailag teljesen más álláspontot és nézetet képviselünk mint ellenzék, de a jelen eljárásban ezt a helyzetet nem tudtuk sajnos másképp kezelni. Tűrhetetlen helyzet alakult ki, úgyhogy ezért nincs a Ház előtt az ellenzék kisebbségi véleménye, ami nyilván eltérő lesz, ezért mi most a vezérszónoklatunkban nyilván el fogjuk ezt mondani, úgyhogy mégis a Ház előtt fog szerepelni a kisebbségi véleményünk.

Nos, tisztelt Ház, nézzük azt, hogy lényegében mivel is van dolgunk, mit céloz az a bizonyos médiacsomag, amit a Fidesz képviselői terjesztettek be, és természetesen ezen belül is ez a T/363. számú előterjesztés, amelynek az általános vitájáról van szó.

A most tárgyalt, a sajtószabadságot és a médiatartalmakat korlátozni kívánó törvényjavaslat része annak a médiacsomagnak, amely a közmédiumok fideszes irányítását és az elektronikus média felügyeletét legalább kilenc évre hivatott szolgálni. A mostani törvényjavaslat és a médiacsomag része annak a gátlástalan hatalmi törekvésnek, amellyel a regnáló Fidesz és a miniszterelnök oly demokratikus független intézményeket és szférákat akar törvény által kizárólagos irányítása és ellenőrzése alá vonni, ahol a hatalomnak egy fejlett demokráciában ilyen uralkodó pozíció nem jár. A mindenkori hatalmi elitet a nyilvánosság kontrollja alatt tartó független média ilyen durva politikai felügyelet alá gyűrése nemcsak a parlamenti ellenzéknél és a hazai média szakmai köröknél, érdekképviseleteknél váltott ki hangos tiltakozást, de példátlanul heves és kemény reakciót váltott ki mértékadó nemzetközi szakmai érdek-képviseleti szervezeteknél, sőt magánál az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, azaz az EBESZ sajtószabadság-képviselőjénél is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy megértsük a most tárgyalt törvénytervezet és a médiacsomag problémájának a gyökerét, érdemes kicsit tanulmányoznunk a Washington Post e hétfői számában megjelent szerkesztőségi cikket. Itt szeretném hozzátenni, hogy igen nagy teljesítménynek értékeljük azt, hogy fel tudtuk hívni magunkra a figyelmet egy ilyen mértékadó és jelentőséggel bíró sajtóorgánumnál, ahol egyszerűen szerkesztőségi cikké emelték azt a törekvést, amit a magyar parlamentben a regnáló hatalom törekvéseivel meg szeretne valósítani.

Nos, miről szól ez a cikk? A cikk sorra veszi a Fidesz médiát érintő törvényjavaslatait (L. Simon László: Hogyan kapcsolódik a törvényjavaslathoz?), a közszolgálati műsorszolgáltatást szabályozó médiahatóság és médiatanács felállítását, amely a magán-műsorszolgáltatók felett is ellenőrzést gyakorolna. A tanács vezetőjét Orbán nevezné ki, tagjait meg a kormánypártok. Ennek a törvényjavaslatnak a hatása az lenne: a közmédia pártmédiává válna - írja a Washington Post. A kommunizmus összeomlása óta nem látott ilyet Kelet-Közép-Európa.

A cikk felidézi, hogy a médiát érintő törvényjavaslatok tárgyalását elhalasztották, Orbán csak Sólyom László államfő távozására vár, akit Orbán egyik szövetségese fog leváltani - utal a cikk Schmitt Pálra; és hozzátenném, az alkotmányossági problémákra Sólyom valószínűleg előzetes normakontrollt kérne az Alkotmánybíróságtól.

(10.50)

De ne csak a Washington Postot nézzük, nézzük a szakmai és európai szervezeteket. Az Európa 30 országában több mint 250 ezer újságírót képviselő Európai Újságíró Szövetség a tervezetről a következőt mondja: "A Magyar Országgyűlés elé kerülő javaslat korlátozó jellegű, amely keretek közé szorítja a véleménynyilvánítás jogát és a szólás szabadságát is. Az órát azokra az időkre állítaná vissza, amikor Magyarország kommunista uralom alatt és a média állami ellenőrzésének árnyékában élt. A javaslat állami szabályozás alá vonná a nyomtatott és audiovizuális média nagy részét, de részlegesen az internetet is. A tervezet felszínes, és nem tartalmaz világosan meghatározott normákat, az új szabályok önkényes alkalmazásra és beavatkozásra adnak lehetőséget." - áll a brüsszeli közleményben.

De nézzük a bécsi székhelyű, hatvan évvel ezelőtt alapított Nemzetközi Sajtóintézetet, amely a világ legjelentősebb sajtóorgánumainak kiadóit és főszerkesztőit tömörítő szervezet, amely közleményt adott ki: "Aggódunk a kormányzó párt javaslatára gyorsított eljárásban tárgyalt tervezet miatt, amely elsődleges befolyást biztosítana a kormánynak az ország közszolgálati műsorszolgáltatói és nemzeti hírügynöksége felett. Vissza kell vonni az egész törvénycsomagot, és széles körű vitát kell nyitni a tervezett módosításokról. Minden reform esetén meg kell őrizni a média függetlenségét."

Nos, nézzük meg, mit mondott az EBESZ sajtószabadság-képviselője, aki levélben fordult Martonyi János külügyminiszterhez, amelyben a következőket írja: "A javasolt törvények nagyfokú aggodalomra adnak okot országuk médiaszabadságát illetően. Elfogadásuk ahhoz vezet, hogy az összes műsorszolgáltatást politikai döntésnek rendelik alá. Bár a kormánynak megvan a parlamenti ereje az alkotmány és a szólásszabadságot szabályozó törvények módosításához, nagyon fontos, hogy a kormány ne használja ezt az erőt a médiaszabadság garanciáinak gyengítésére és a médiának kormányellenőrzés alá történő helyezésére, és ne sértse meg ezzel a szólásszabadság és a médiaszabadság biztosítására vonatkozó nemzetközi és EBESZ-normákat."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek nagyon kritikus és súlyos mondatok, és azért idéztem ide őket, mert láthatóan nem csak nekünk vannak alapvető kifogásaink és gondjaink mindazzal, ami itt és most folyik médiaszabályozás ürügyén. A hazai szakmai és érdek-képviseleti szervezetek véleménye nagyban hasonló a nemzetközi álláspontokéval. A Magyar Újságírók Szövetségétől a nemzeti média-kerekasztalig, a TASZ-tól az Önszabályozó Reklám Testületig majd mindegyik érintett hazai szervezet - megjegyzem, nagyon segítő és pozitív hozzáállást tanúsítva - jelzi azt a rengeteg szakmai és demokratikus alapnormát sújtó problémát, ami miatt az egész tervezetet vissza kell vonni, és a köz bevonásával újra kell kezdeni a törvények alkotását.

De nézzük konkrétan, mik is a legfőbb problémái a jelenleg tárgyalás alatt lévő, a sajtószabadságot és a médiatartalmat korlátozó T/363. számú törvényjavaslatnak azon túlmenően, amit már az előzőekben is elmondtam!

1. Szabályozási területét illetően funkcionálisan túlterhelt és felszínes. Egyszerre akarja rendezni a nyomtatott sajtóra, a rádiókra, a hagyományos televízióra, a lekérdezhető médiaszolgáltatásokra, az internetes sajtóra vonatkozó szabályokat, amelyeket az EU vonatkozó irányelvének megfelelően csoportosítva kellene szabályozni. A mindent az egyben, all in one eredménye, hogy minden terület hiányosan és fogalomzavarosan szabályozott.

2. A szabályozásnak meg kellene felelni az Európai Unió audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvének, amelyre vállalt kötelezettsége van Magyarországnak. Mind a szabályozás logikájában, mind a fogalmak használatában, a definíciókban nem felel meg ennek a jelenlegi tervezet, például nem ismeri az audiovizuális szolgáltatás alapfogalmát; az internet világából csak a televízióhoz hasonló, azzal versengő, lekérhető audiovizuális szolgáltatások tartoznak a szabályozási körbe, kifejezetten nem tartoznak például ide a nyomtatott lapok internetes honlapjai.

Itt szeretném megjegyezni az előterjesztőknek, hogy a törvényjavaslat 3. § (5) bekezdésében szerepel egy hivatkozás egy irányelvre - ez a 89/552/EGK -, ami már nem is létezik, úgyhogy kérném ezt törölni, és ha már hivatkozni kívánnak erre, akkor tegyék meg a 2010/13/EU irányelv beemelését ide, mert az legalább létező irányelv.

3. Nem szegmentált az előterjesztés tartalomtípusok szerint. Miért akarjuk a közszolgálatot ugyanúgy szabályozni, mint a kereskedelmi vagy a független nem profitorientált közösségi médiát? Nem kellene csak a közszolgálati média esetében foglalkozni mélyen a tartalomszabályozással?

4. Kereskedelmi médiaszolgáltatók esetében a felügyelet miért nem piacfelügyeleti logikájú - például versenyhivatali -, ex post beavatkozási lehetőséggel?

5. Egyáltalán, miért kell minden médiaszereplőt egy olyan hatósági rendszer felügyelete alá helyezni, amit a jelenlegi hatalom közel tíz évig egyértelműen és magabiztosan uralni fog?

6. Több tucat olyan kapcsolódó jogszabály van, amelyekre gyakorolt hatását láthatóan nem is vizsgálták az előterjesztők. Párhuzamos rendelkezések, fogalmi zavarok, koherenciaproblémák tömkelege fog előállni e tervezet elfogadásával. Olyan törvényeknél - hogy emeljek ki kettőt, talán a sorból a legfontosabbakat -, mint például a reklámszabályozásról szóló 2008. évi XLVIII. törvény, vagy a lekérhető szolgáltatásokról, az internetes tartalomszolgáltatásokról, elektronikus kereskedelemről és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény; hogy kettőt emeljek ki a legfontosabbak közül, de mondom, több tucat olyan törvény van, ami összefüggésben van a mostani előterjesztéssel, és rendkívül sok zavaros helyzetet fog teremteni.

7. Nincs semmilyen EU-s és hazai médiapiaci elemzés vagy hatástanulmány. A túlszabályozottság könnyen a hazai médiaszolgáltatók áttelepülését vonhatja maga után, ahogy ez más tagállamokban is hasonló törekvések esetében megfigyelhető volt, ami jelentős gazdasági károkat okozhat a közeljövőben.

8. A jogi szabályozás mellett az ön- és társszabályozásnak még a gondolata sem jelenik meg a tervezetben, ami egy ilyen gyorsan változó média világában ma már egy ilyen tervezetnél elhagyhatatlan.

Ezek mind-mind olyan alapkérdések és problémák, amikre nincsenek vagy nagyon elnagyolt válaszok vannak a törvény tervezetében. Sajnos, a kormányzati oldalról benyújtott módosító javaslatok sem javítottak túl sokat az alapvetően rossz helyzeten. Inkább csak a legnagyobb felhördülést kiváltó, főleg az internetes szabályozást lazító javaslatokat láttunk a szövegpontosítások mellett, illetve azoknak a törlését, amit egyébként a saját maguk által benyújtott alkotmánymódosítás már egyébként tartalmaz.

A sajtótermék fogalmának beemelésével és definiálásával úgy tűnik, legalább az a veszély elhárult, hogy az interneten megjelenő bloggerek és más civil szereplők a törvény hatálya alól kicsúszhatnak.

De a benyújtott módosítók sem segítenek azokon a furcsa ellentmondásokon, amelyek a javaslatban felfedezhetők. Ilyen a sajtó-helyreigazítási jogra átkeresztelt válaszadási jog, amit nem korlátoznak magánszemélyekre, így a közszereplők, nagyvállalatok könnyen visszaélhetnek vele. Kérdés, hogy mi lesz a film- és színikritikákkal, ha ebben az esetben például egy megkritizált művész úgy érzi, hogy márpedig ő jó teljesítményt nyújtott a darabban, vagy azt mondja a megkritizált művésznő, hogy ő igenis gyönyörű volt ebben a filmben, és a kritika márpedig nem mond igazat. Akkor ő is kérheti természetesen a helyreigazítást. Mi lesz a politikusokat kipellengérezőkkel? Hiszen maguk a politikusok is kérhetik, hogy gonoszul bánt velük a média, igenis, helyreigazítást kérnek: okosak, szépek és rátermettek voltak minden kérdésben. És mi lesz a rossz terméket vagy szolgáltatást nyújtó kritizálókkal? Hiszen érzékeny vállalati szféra, ugyanúgy kérheti, hogy az ő terméke márpedig kiváló, és minden kritikus hang, minden kritikus szó, ami eddig elhangzott, helyreigazítást kíván.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Vagy ilyen a sajtó kötelezettségei cím alatt megfogalmazott generál követelmény, ami az 1950-es évek világát idézi. Nem lehet minden tartalomszolgáltatótól elvárni, hogy gyors, pontos, hiteles tájékoztatást adjon országos helyi közügyekről, nem beszélve a jelentőséggel bíró közéleti eseményekről. Mi az, hogy mindenki? Mi lesz a Baba TV-vel, neki is akkor kiegyensúlyozottan tudósítania kell ezekről a fontos eseményekről? Mit fog csinálni a Fürge Ujjak? Neki is a kiemelkedő eseményekről hitelt érdemlően kell majd tudósítani. Mit csináljon a Spektrum TV mint tematikus csatorna? Hiszen a kötelezettség rá is vonatkozik.

(11.00)

Ezzel a résszel nyilván csak arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a fogalmak pontatlan használatából fakadóan, ha ez így marad, akkor természetesen őrájuk is vonatkoznak ezek a kritériumok és elvárások, ami nyilván egy abszurd és így lehetetlen helyzetet teremt.

Végezetül a kiskorúak védelméről is szeretnék szólni. Ez így sok is, meg persze kevés is. Egyrészt túlságosan tág, amennyiben nem szűkíti le az erőszakos és pornográf jellegű tartalmakra, annyiban meg mindenképpen szűk, hogy a védelem feladatairól és eszközeiről nem szól. A pontos szabályozás itt elengedhetetlen, főleg, ha a jogsértésről nem egy bíróság, hanem a jól ismert médiahatóság dönt majd.

Tisztelt Országgyűlés! Még hosszasan lehetne sorolni ennek a törvénynek a mindenfajta hiányosságát, és el kell mondanom, minél többet olvassa az ember ezt a T/363. javaslatot, egyre inkább az fogalmazódik meg, hogy egyáltalán mi a fene értelme van a meglévő szabályozások mellett ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásának és elfogadásának, hiszen jól látható, hogy sem az uniós elvárásoknak nem felel meg, aminek meg kellene felelnünk, az audiovizuális szolgáltatásokat illetően igenis, most már meg kellene tennünk azt a szabályozási módosító javaslatot, amellyel igazodnánk az uniós elvárásokhoz. Ez azért borzasztóan fontos, hiszen aki a szakmát ismeri, pontosan tudja azt, ez nem azért van így, merthogy Brüsszelnek itt meg kell felelni, hanem azért van így, mert a határokon túlnyúló televíziózásból fakadóan nem tehetünk mást, mint hogy egy uniós, koherens, összefüggő, versenyképes rendszer részeként mi magunk is hozzáigazítsuk a saját szabályozásunkat. Igazából ezzel kellett volna foglalkozni, ehelyett bejött egy olyan javaslat, amin jól látszik, hogy a csomag többi elemével összevetve egyvalamire alkalmas, arra, hogy lehetőleg minden Magyarországon működő médiát egy hatóság irányítása, felügyelete és szankcionálása alá hozzon be.

Azt gondolom, egyetértve a nemzetközi és hazai szakmai érdek-képviseleti szervezetek által megfogalmazott kritikákkal, ez a törvény enyhén szólva sem támogatható. Ráadásul az ilyen típusú törvényeknél ma már alapvető elvárás, hogy legyen koncepciója, alapvető elvárás az, hogy széles társadalmi vita után kristályosodjon ki, hogy mi lesz a beterjesztett javaslat, és ebből a vitából derülne ki, hogy az a sokfajta problematika, amit már az előzőekben felsoroltam, felszínre kerülhessen, kezelés alá kerülhessen már az előkészítés szakaszában.

Nagyon sajnálom, hogy a magyarországi média nem érdemelte meg, hogy ezt az eljárást gyakoroljuk, mert azt, hogy az ellenzékkel ma már így bánnak, azt mondhatnám, lenyeltük, de azt, hogy a magyar média szereplőinek, érdekképviseleteinek ugyanez a szerep jutott, méltatlannak tartom. Nagyon örülnék, és az a célunk, hogy Magyarországon egy jó médiaszabályozás legyen, ebben partnerek kívánunk lenni a jövőben is. Még mindig nem késő, vissza lehet vonni ezt is meg a holnap szavazásra bocsátott másik törvényjavaslatot is, a T/360. számút, és az a felajánlásom, hogy kezdjük újra nyílt lapokkal, tisztán, őszintén, a szakma bevonásával, és szánjunk rá egy évet, hogy csináljunk egy jó szabályozást.

Az MSZP természetesen ezt a javaslatot nem fogja tudni támogatni.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu