HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik számomra, hogy az ellenzék pártjai egy kötelező bírálatot mondtak most, és nem sokat értettek meg, vagy nem akartak megérteni abból, ami elhangzott. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Hülyék vagyunk?! - Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Halljuk!)

Persze, érdekes volt ez a bírálat. Megtudtuk, hogy az egyik felszólaló számára van egy új fogalom, a józan ész. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Aztán a másik felszólaló arra kért minket, hogy ne bántsuk a hiénákat, mert megsértődnek, és abból baj lehet. És kedves volt Mesterházy Attila tévedése a több baloldali szavazóról. (Mesterházy Attila: Nem tévedtem.) Hát, annyiban tévedett, hogy nem így hangzott el. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem egy lényeges kérdés, megszoktuk.) És talán a harmadik pártnak a politikaképe, amiből hiányzik a hatékonyság és társadalom képe, ami egy rendezetlen és hányódó társadalmat vázol fel.

Szóval, érdekes, izgalmas volt ez a vita, de talán érdemes a miniszterelnök úr beszédéről néhány gondolatot megfogalmazni. Engedjék meg, hogy egy keresztényszociális párt részéről talán inkább azokat a pontokat ragadjam ki, amelyek számunkra is fontosak.

A társadalmi igazságosság egy alapvető tanítása annak, amit mi vallunk, és ez a bankadóval kapcsolatban jutott nyilván eszembe. Aki zsákot cipel, arra nem teszek rá még egy zsákot, és különösen akkor nem, ha van, aki zsebre tett kézzel ballag mellette, hanem megkérem ezt a zsebre tett kézzel járó urat, hogy legyen szíves, vegyen legalább egy kosárkát a kezébe, különösen akkor, ha ő volt az, aki a zsákot rátette a másik vállára.

Szóval, valahogy így néz ki az, amikor a társadalmi igazságosságot próbáljuk érvényesíteni egy igazságtalan helyzetben, mert a bankok idézték elő azt a krízist, amibe Európa és az ország jutott, sőt nemcsak Európa, hanem maga az egész kulturált világ. De megkapták a pótlást a veszteségükért. Viszont azok a kisemberek, akik a nagy terhet viselik, azok újabb és újabb terhet kaptak. Illő, hogy a nyereségből valamit leadjanak ők is. Szóval, így néz ki ez az igazságosság.

És hogyan kapcsolódik ez a nemzeti együttműködéshez vagy a centrumhoz? Sok szó esett ma itt a bal- és a jobboldalról. Én is azt vallom, hogy a hagyományosan baloldalinak nevezett értékek képviselete egy baloldali párt feladata lenne, csakhogy az a baloldali párt nem a munkavállalók érdekeit képviseli, hanem a munkaadókét, nem a kisjövedelműekét, hanem a gazdagokét, és így képviselet nélkül maradnak az úgynevezett kisemberek.

De azért megkérdezném azt, melyik az az érték, ami az évezredek során a keresztény tanításban nem jelent meg, és mondjuk, baloldalinak nevezték később. Én úgy gondolom, hogy éppen az igazságosság iránti érzék és a szolidaritás gyakorlása nem feltétlenül baloldali, még a szó hagyományos értelmében sem.

Ráadásul 2010-ben történt egy olyan fordulat, amire az előbb utaltam egy tévedés kapcsán, valóban százezrek jöttek baloldalról, és szavaztak a centrális erővé vált Fidesz-KDNP-re. Ezzel egy új korszakot nyitottak meg, nemcsak a bal- és jobboldali értékek közötti különbség eljelentéktelenítésével, hanem azzal, hogy a nemzeti egységet, illetve a nemzeti együttműködést lehetővé tették.

Egy pillanatra hadd álljak meg az egység és az együttműködés kifejezések mellett. Nemzeti egységre történelmünk során akkor volt szükség, amikor nagy feladatok álltak előttünk. És ha megnézzük az utóbbi 150 évnek azt a két legnagyobb korszakát, amikor mellesleg 15, illetve 10 évig egy-egy miniszterelnök vezette az országot, tehát a boldog békeidőt Tisza Kálmán idejében vagy Bethlen István idejében később, akkor azt látjuk, hogy ez a nemzeti egység valamiképpen megvalósult. De nem homogén egységről van most szó, amikor együttműködésről beszélünk, hanem egy sokszínű társadalom együttműködéséről a közös cél érdekében.

Az előbb az egyik ellenzéki képviselő azt a kifejezést használta, hogy a sokféleség egysége. Maradjunk meg szerényen a különbözőségek együttműködése mellett, és ezt, ha egységnek nevezzük, legyen egység, de azt hiszem, a mai valóságnak jobban megfelel a nemzeti együttműködés kifejezés. És ezt egy nagy politikai és társadalmi támogatottsággal rendelkező politikai erő meg tudja valósítani, akár kezet is tud nyújtani az ellenzéknek a nemzeti ügyek érdekében. Ez már így látszott a választások előtt is.

De mi hozta létre ezt a helyzetet? És itt hadd csatlakozzak a néha viccesen, néha komolyan elhangzó megjegyzésekhez. Ezt egy megosztó személyiség hozta létre. Mert egy új korszakot akartak a választók nyitni, a régi, megosztó és az egységet meg nem valósító korszak után a nemzeti egység korszakát. Ilyen értelemben valóban meg kell köszönnünk neki vagy nekik, hogy ez a megosztó kormányzás elvezetett az egység vágya iránt, és egy olyan eredményhez jutott, amely az ellenségeskedés kora helyett az együttműködés korát nyitja meg számunkra. Ez a társadalmi problémák megoldásának a kora is kell hogy legyen, amellett, hogy az ideológiák háttérbe szorulása valóban indokolt, de hadd egészítsem ki miniszterelnök úr szavait azzal, hogy az eszmei elkötelezettség mindig időszerű marad. Ez különösen akkor látszik, amikor tanúi vagyunk egy-egy párt identitásvesztésének, hogy mennyire fontos az eszmei alapoknak a megőrzése.

Elhangzott még egy gondolat, a közösségépítés. Ez, úgy érzem, a kisközösségekre is érvényes, ami persze kezdődik a családnál, egyházi közösség, civil szervezet, és utána jön maga a nemzet egységének közössége. De minden közösségnek vannak normái, és ezt sem szabad elfelednünk, hogy amikor a jövő társadalmát építjük, akkor ezeket a normákat fontosnak tartjuk, amibe nem fér bele az, ami volt, a korrupció elterjedése és a többi negatív jelenség, hanem egy olyan társadalom, egészséges társadalom, amiben erősek a közösségek és érvényesülnek a normák.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanonnan: Jó volt! - Szórványos taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu