SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy az LMP-ből többen is megszólalunk, jelezvén, hogy azért nekünk csak van valamennyi mondanivalónk Afganisztánnal kapcsolatban, az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatban.

Az előttünk fekvő jelentés és határozati javaslat, úgy gondolom, nem csak politikai célszerűségi szempontok alapján vizsgálható. Feltételezem, de legalábbis remélem, hogy senkit nem ér meglepetés, ha azt mondom, hogy ahol egy kormánydöntés következtében honfitársaink életüket veszthetik vagy olthatják ki másokét, ott elvi kérdéseket is mérlegelni kell. Igaz ez akkor is, ha a veszélynek kitett társaink a kockázat tudatában vállalják feladatukat. Mondhatnánk azt, hogy az iránymutató elv minden ilyen esetben a nemzeti érdek kell hogy legyen. Talán így is van, de azt látni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az elv túl tágan értelmezhető. A miniszterelnöki időkeret is szűk lenne annak felsorolásához, hogy a XX. században a magyar állam tisztségviselői mi mindenféle döntésükhöz találták meg az erkölcsi igazolást a nemzeti érdek kényelmes fogalmában.

Mi, az LMP képviselői úgy látjuk, Magyarország nemzetközi szerepvállalását a világ konfliktuszónáiban ennél precízebb elvekre kellene alapozni. Azt szeretnénk, ha Magyarország a konfliktusok megelőzésében, a nemzetközi segélyezési és fejlesztési programokban és nem harci, támadó kezdeményezésekben vállalna gazdasági erejéhez mérhető szerepet. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a millenniumi fejlesztési célokban vállalt hozzájárulásunktól nagyon messze vagyunk. Nincs ez másként egyéb nemzetközi anyagi kötelezettségvállalásunkkal sem. Magyarország tehát messze van az általunk kívánatosnak tekintett nemzetközi szereptől.

Persze nem lehetséges minden konfliktust megelőzni. Ilyen esetekben szerintünk a hangsúlyt a konfliktus rendezése utáni helyzetre való felkészülés elősegítésére kellene helyezni. Mivel a délszláv háborúk után Magyarország éppen ilyen missziókban szerzett nem elhanyagolható presztízst, ez nemcsak elv, hanem célszerű politika is. Az Afganisztáni Tartományi Újjáépítési Csoport, azaz a PRT-misszió elviekben és néhány év kemény munka és a feladatok pontos tisztázása után akár meg is felelhet ezeknek az igényeknek.

Különösen Gyöngyösi képviselőtársamnak mondom, hogy két évet töltöttem Afganisztánban, így 2003-ban szemtanúja voltam az első PRT-csoportok érkezésének és munkája kezdetének. Örülök, hogy a Jobbik azt hangsúlyozta ki leginkább, hogy szegény afgánok, amivel abszolút azonosulni tudok az ottani tapasztalataim miatt, és hogy milyen hősök az afgánok, illetve hogy Ronald Reagan milyen klassz beszédet mondott. Mi arra fektetjük a hangsúlyt leginkább, hogy Magyarország szempontjából fontos-e, hogy ott legyünk, és nem az Egyesült Államok szempontjából. Nem arra fektetjük a hangsúlyt, hogy az Egyesült Államok mennyi pénzt költött Afganisztánra, illetve hogy mekkora hősök az afgánok. Egyébként a PRT-csapat tekintetében - nem tudom, a képviselőtársam ott volt-e -: az ottani tudás, tapasztalat, helyi kultúra és a történelmi ismeretek hiányában hatalmas károkat okoztak először az újjáépítési munkának. A katonai és a civil munka összemosásával komolyan veszélyeztették a már több évtizede ott dolgozó civil szervezetek munkáját, és megrendítették a helyi lakosság bizalmát a segélyszervezetek valódi céljait illetően, hiszen az afgán lakosság annyit látott az egészből, hogy az a csapat, amelyik egyik nap hidat épített, az a másik nap katonai ruhában ugyanazt a falut vette tűz alá. Köszönhetően ennek az átgondolatlan stratégiának, nemegyszer magam is fizikai veszélynek voltam kitéve, és magam is láttam, hogy hogyan működtek ezek a csapatok.

Szerencsére azonban az ezt követő években megindult egy olyan munka az ottani kormányzat és a külföldi kormányzati erők, a civilek és a katonai szervek között, amelyek igyekeztek orvosolni ezt a hibát, és egy átgondoltabb stratégiát dolgoztak ki a PRT-k működésére vonatkozóan. Azt gondolom, hogy ma elviekben sokkal hatékonyabban és biztonságosabban működhetnének ezek a PRT-k. Emiatt ma egy hasonló koncepcióban, egy világosan körülhatárolt feladattal rendelkező PRT-missziót akár az LMP is tudna támogatni, olyan helyeken például, ahová a civilek vagy a kormányerők biztonsági okokból nem tudnak eljutni.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a civil infrastruktúra kiépítését és más újjáépítési feladatokat a PRT-knak is csak viszonylagos biztonságos körülmények között lehet ellátni. Itt nemcsak a katonai biztonságról van szó, hanem arról is, hogy létezik-e a helyi gazdaságnak egy olyan szövete, amely legalább a minimális megélhetést biztosítani képes a lakosság számára.

Úgy gondoljuk, Baglánban jelenleg egyik feltétel sem áll fenn. A Tartományi Újjáépítési Csoport mára képtelen ellátni a feladatát. Ahogy Dorosz képviselőtársam elmondta, ennek következtében nem értjük, miért kell áprilisig várnunk arra, hogy az okafogyott, teljesíthetetlen küldetés résztvevőit kihozzuk Afganisztánból. Őszintén reméljük, hogy a kormány nem kívánja a csoportot más, nem újjáépítési jellegű feladatokra és célokra használni vagy ilyen felhasználásukat engedélyezni. Erre a kérdésre azonban sajnos nemcsak hogy garanciát, de még csak utalást sem látunk a jelentésben és a határozati javaslatban, ezért azt elfogadni nem tudjuk.

Meggyőződésünk, hogy Afganisztán hosszú távon csak nyerne azzal, ha stabil, működőképes, demokratikus intézményrendszert építene fel. Ehhez azonban a lakosság egyöntetű támogatása kell, nem állig felfegyverzett katonák razziái. Mélyen hiszünk a demokráciában, de az LMP nem hisz a demokrácia fegyveres exportjában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu