JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt egy hétben többször is a helyszínen járva, beszélve a helybeliekkel, a védekezést irányítókkal, nyilvánvaló számomra is, ahogy mindenki más számára is, hogy jelenleg a kárelhárítás és a további katasztrófa megakadályozása a legfontosabb. Ehhez természetesen meg kell adni minden segítséget a mentésben, kárelhárításban dolgozóknak és ebben a feladatban természetesen a kormánynak is.

Az elkövetkezendő hetekben sor fog kerülni a tanulságok levonására, az okok és felelősségek megállapítására, jogszabályi módosítások megfogalmazására a hasonló események megelőzése érdekében, amiben a fenntartható fejlődés bizottság és az LMP is kezdeményező szerepet kíván játszani. Ugyanakkor ebben a lélektani pillanatban, amikor még mindenki a baleset okozta sokk hatása alatt áll, feltehető a kérdés: a technológiai lazaságok, jogszabályi hiányok vagy pontatlanságok mellett van-e mélyebben ható, távlatosabb tanulsága mindannak, ami Kolontáron, Devecseren, Somlóvásárhelyen és a többi érintett településen történt?

Két szempontot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Az egyik a hatósági vagy még inkább az általános közigazgatási munka megítélésével kapcsolatos, a másik pedig a magyar gazdaság jövőjét illeti.

A katasztrófa kapcsán az eddigiekben többször került a figyelem középpontjába, hogy vajon megfelelő hatósági ellenőrzési és engedélyezési eljárások zajlottak-e le az érintett objektumban. Ezzel kapcsolatosan bizonyosan lesz részletes vizsgálat és jelentés, ami választ ad arra, hogy megfelelő volt-e az építési engedély kiadása egy talajmechanikailag problémás területre; hogy kiadható volt-e az erősen maró, lúgos kémhatású folyadékkal kevert vörösiszapra sima hulladéklerakásra vonatkozó engedély, vagy veszélyes hulladékként kellett volna kezelni; hogy megfelelő volt-e a környezetvédelmi vizsgálat, ami tíz nappal a baleset előtt nem észlelt problémát a vélhetően már akkor is instabil gáton; hogy hogyan lehetett érvényben egy olyan haváriaterv a MAL Zrt.-nél, amely a valósnál nagyságrendileg kisebb vörösiszapömlésre tartalmazott beavatkozási javaslatokat.

Én ennek a vizsgálatnak az eredményeit nem kívánom megelőlegezni. Amivel viszont szembe kell néznünk, hogy vajon képes-e úgy általánosságban a hazai hatósági rendszer a környezetre, egészségre veszélyes tevékenységek alapos ellenőrzésére. Három évvel ezelőtt "Kisebb állam, nagyobb baj" címmel publikáltunk egy átfogó jelentést, ami a hazai zöldhatósági rendszer teljesítményét elemezte 2003-2007 között. A konklúzió az volt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kisebb, olcsóbb, áramvonalasabb, hatékonyabb államigazgatás harci jelszavával végrehajtott forráskivonás, létszámleépítés eredményeképpen a zöldhatóságok lényegében levonultak a terepről. Az állam immár alapvető szabályozó, ellenőrző funkcióiból vonult ki.

Ez a trend a kormányváltást követően sajnos nem látszik megfordulni. A folytatólagos leépítések, átszervezések, a közigazgatás függetlenségének megtörése továbbra is zajlik. Az olcsóbb állam jól hangzó szlogen, mivel a jelenlegi kiadások, az adók csökkentését ígéri, hogy több maradjon az embereknél. A helyzet azonban az, tisztelt Ház, hogy a világon mindennek ára van. A független, erős, politikai befolyástól mentes közigazgatás nem valami, a magyar néplélektől idegen úri huncutság, hanem annak a záloga, hogy az egyes tevékenységek árát minél inkább az azt végzők, ne pedig a rosszabb érdekérvényesítő képességűek fizessék meg, hogy a MAL Zrt. működésének zálogba tett fedezete ne a kolontáriak, devecseriek élete, a Marcal folyó élővilága vagy a jövő nemzedékek életlehetőségei legyenek.

És itt kapcsolódnék a másik témához. Magyarországnak a katasztrófa kapcsán arra is választ kell találnia, hogy milyen jövőt képzel el magának. Ez az a pont, ahol reagálnék Lázár képviselőtársam hozzászólására is. A munkahelyeket meg kell őrizni, ez tény. A kérdés azonban az, hogy olyan gazdaságot akarunk-e építeni, ami az olcsó szennyezhetőség, a biztonsági előírások lazasága, a munkaerő védelmének gyengeségei miatt versenyképes, vagy egy olyan zöldgazdaságot, ami a környezet megóvásában nem kellemetlen, leépítendő külső korlátot lát, hanem éppen a gazdaság versenyképességének, az igazságos és fenntartható gazdaság kiépítésének az alapját.

A kérdés az, hogy kisstílű, a gyengébbek, a természeti katasztrófák áldozatai, a jövő nemzedékek kárára ügyeskedő országot építünk-e, vagy egy olyat, tisztelt Lázár képviselőtársam, ami nem mások életének zálogba tételével kínál boldogulást a jelenlegi és jövőbeli lakóinak. (Dr. Schiffer András tapsol.) Olyat, amelyik büszke magára, mert szolidáris, azaz felelősséget vállal mindenkiért, és fenntartható, mert boldogulásáért nem saját környezetét és a jövő nemzedékeket rakja bizományba.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu