DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém), a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő T/1248. számú törvényjavaslat a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint az ezek kialakításával összefüggő törvénymódosításokról egy nagyon átfogó törvényjavaslat, ennek megfelelően egy általános vita során nagyon sok dologról lehetne beszélni. Én három olyan területet választottam ki, amelyek meglátásom szerint mindenképpen kiemelésre méltók.

Az egyik egy álom megvalósítása, amely ennek a törvényjavaslatnak az általános indokolásából, illetve részletszabályaiból is kiderül. Ez az álom a jó állam megvalósításának koncepciója, egy olyan közigazgatási elméleti alapvetés, amely szerintem minden állam esetében a végső cél kellene hogy legyen, azonban az ehhez vezető út bizony nem rövid és nem könnyű.

(12.20)

Főleg azért nem, mert a meglátásom szerint húsz év már eltelt a jó állam kialakításának időszakából, és ez alatt a húsz év alatt, lehet, hogy tettünk vagy tettek lépéseket a kormányzatok, de a végcélt bizonyára nem sikerült megvalósítani.

Ez a mostani törvényjavaslat egy egészen más úton indul el, mint ahogyan azt tette bárki - legalábbis az elmúlt húsz évben - itt Magyarországon. Ennek a törvényjavaslatnak az elméleti középpontjában meglátásom szerint a jó államon kívül az ember áll, az az ember, aki egyébként ezen a szinten a hétköznapok, a mindennapok során is rendszeresen találkozik az állammal, és lehet más véleményen bárki, de én azt tapasztalom, hogy az elmúlt időszakban nem volt túl jó véleménnyel az államról, amikor a hétköznapok során találkozott vele.

Ennek az egyik alappillére, amiért ezt mondom, valóban az, hogy az elmúlt időszakban nemhogy közelebb került volna az állam az emberhez, hanem sokkal inkább távolabb került, és ezt az állampolgár a saját maga bőrén érzékelhette. Akkor, amikor elindult egy olyan elmélet Magyarországon - leginkább az elmúlt nyolc évben -, hogy különböző hivatkozásokkal, leginkább az Európai Unióra hivatkozással azt mondták, bármilyen európai uniós ajánlás vagy irányelv lenne Magyarország előtt, amely arra ösztökélne bennünket, hogy a közigazgatás szintjén is a regionalizmust kellene megvalósítani, ez nagyon üdvözlendő, mert Európában is így van, és nekünk is ehhez kell csatlakoznunk. Nos, szerintem mindig és minden egyes formában el kell mondanunk azt, hogy nincsen ilyen elvárás egyetlenegy európai országgal szemben sem az Európai Unió tekintetében. Ahogyan korábban is hangsúlyoztam ezt, ez a közigazgatás szintjén biztosan nincsen. A közigazgatás szintjén egyetlenegy elvárás van, hogy minden egyes kormány találja meg azt a legoptimálisabb szintet, amely során az egyszerű, a hatékony és a gyors közigazgatást meg tudja valósítani.

Nos, az elmúlt időszakban jó néhány területen láttuk azt, hogy az előző kormányzat megpróbálkozott a regionalista elv megvalósításával a közigazgatásban, és nyugodtan hozzátehetjük, hogy kudarcot vallott vele. Kudarcot vallott vele, mert nem lett egyszerűbb, az állampolgárok számára semmiképpen nem lett egyszerűbb, nem lett gyorsabb, nem lett hatékonyabb, és tegyük hozzá, nem lett olcsóbb sem. Hiszen azt tapasztalhattuk, hogy a regionális szintek kialakítása mellett az elmúlt időszakban rövid idő elteltével szépen visszaszivárogtak ezek a korábbi szintek, hiszen mindenki láthatta, hogy hiába valósult meg ez az elv, mégsem lett működőképes a rendszer. Tehát olcsóbb biztosan nem lett, ráadásul egy sor feladat párhuzamos megvalósítása is kialakult, ez pedig aztán végképp nem tette egyszerűbbé. Ennyit a múltról.

De mit mond ehelyett ez az új elképzelés, ez az új út, egy új út a jó állam megvalósításához? Ahogyan mondtam, nem lesz könnyű a helyzet, hiszen elég kevés olyan állampolgárral lehetne interjút készíteni, aki egyébként a saját ügyei intézése során valamilyen pozitív élményre tett szert, mert mindig azt látta, hogy ez a rendszer bürokratikus, ügyfélszámot kap, nem is a nevén szólítják, hanem már éppen ő lett az 1243-as a mai nap során; egy olyan bürokratikus rendszerbe kellett volna neki a hétköznapok során beleilleszkednie, ami egyébként teljesen idegen a hétköznapi emberektől. Megjegyzem, én jogászként is jó néhányszor próbálkozom azzal, hogy az eddigi bonyolult közigazgatási rendszerben valamilyen formában feltaláljam magam. Mert az előző állam, amely bizonyára semmiképpen nem volt jó állam, azt szerette volna, ha az emberek megtanulják, hogyan működik a bonyolult állam; arra szerette volna kitanítani őket, hogy tessék megtanulni azt, hogy az egyes ügyek végzése során mely település mely hivatalába kell elmenni, ott mikor van egyébként az ügyfélfogadás, mert az is elképzelhető, hogy ezek a hivatalok nem egyszerre tartják az ügyfélfogadási időpontokat.

Azután jött az űrlap és a kérelem esete, amely során leginkább az én tapasztalatom szerint - ez a saját tapasztalatom - a korábbi állam azon szurkolt, hogy valamilyen formában megcsípjen engem azzal, hogy hol nem tudtam megfelelően kitölteni azt az űrlapot, amellyel egyébként el tudtam volna intézni az ügyeimet, és ha ez sikerült, akkor engem nyilván visszaküldött az iskolába, az iskolapadba, hogy tessék megtanulni, hogyan működik ez az állam, mert egyébként itt nem lehet ügyet intézni. Ráadásul én egyfajta futárszolgálatot is elláttam az állami intézmények között, hiszen, ha kicsivel bonyolultabb volt az ügyem, az is előfordulhatott, hogy engem küldött követként az egyik állami intézményből a másikba, hogy tessék beszerezni azt a mellékletet, amely egyébként ahhoz a kérelemhez még szükséges, ráadásul ez általában nem is egy melléklet, hanem több, úgyhogy követként elküldött egy másik állami intézménybe, hogy ott, az adott helyen újra megtaláljam azt, rátaláljak arra is, hogy mikor tart fogadóórát, és egyébként be tudjam szerezni tőle azt az űrlapot, utána pedig természetesen vigyem vissza az intézkedés helyszínére.

Nos, azt gondolom, ebből is látszik, hogy ha ezen az elméleti szinten tudunk változtatni ezen törvényjavaslat során, hogy egyszerűbbé válik az ügyintézés az állampolgárok számára, hogy ott megint emberként fogjuk kezelni őket a hétköznapok során, és ott nem bonyolítani akarjuk az ügyeiket, hanem megoldani, akkor az első lépést mindenféleképpen elértük. S ehhez valóban - ahogyan itt a kisebbségi vélemények is megfogalmazzák - az egyik legfontosabb elv az, hogy egyfajta centralizációnak, egy jó értelemben vett, hatékonyságot feltételező centralizációnak kell megvalósulnia.

Ennek az lehet az eredménye, hogy az állampolgár egyszerűbben kezdheti meg az ügyei elintézését, ennek az lehet az eredménye, hogy azok a decentralizált területi államigazgatási szervek, amelyek egyébként egy adott területen tevékenykednek, majd beszélnek egymással, az információáramlás közöttük folyik, és engem mint állampolgárt nem akarnak itt futárként bevonni ebbe a folyamatba, akkor ennek megint van már egy ilyen hatékonysági eleme.

Mindezek alapján azt gondolom, az első lépés és a legfontosabb lépés - ez egy nagyon bátor lépés a jelenlegi kormányzat részéről -, hogy szinte egyszerre, egy ütemben, egy lépéssel indítja el ezt a folyamatot a fővárosi és a megyei kormányhivatalok kialakításával. Ennek az egyik legfontosabb eleme az lesz, hogy egy egységes irányítási rendszer kialakítása valósul meg, egyébként olyan formában, úgy, hogy a kormányhivatalok alá tartozó szakigazgatási szervek szakmai önállósága, az ügyeik intézésében való szakmai önállósága megmarad, de mindezek mellett természetesen a kormányhivatal vezetése egy olyan egységes rendszert fog létrehozni, amely lehetővé teszi azt, hogy azok a korábbi problémák, amelyek az általam említett példákban is előjöttek, ne tudjanak még egyszer visszaköszönni a gyakorlatban.

Itt szóba került, hogy még az is elképzelhető, hogy ez a rendszer drágább lesz, többe fog kerülni, mint a korábbi, de az is szóba került, hogy lehet, hogy még ez is megérné, ha ezzel a rendszer egyébként hatékonyabbá válna.

(12.30)

Nos, én úgy látom, hogy elég komoly hibát kell elkövetni a kialakítás során akkor, ha mindez a végső egyenlegét tekintve drágább lesz, hiszen ennek a jó értelemben vett centralizációnak minden egyes eleme az irányba mutat, hogy azok a felesleges párhuzamos feladatok mind kiválnak ebből a rendszerből, amelyek egyébként drágították és drágítják a közigazgatás folyamatát. Ugyanakkor az egyablakos, egy kormányablakos rendszer kialakítása pedig az én meglátásom szerint igazi elemét tekintve a hatékonyságot fogja növelni.

A másik elem, amit szerettem volna kiemelni, az a közigazgatási eljárás rendszere. Én inkább pozitív példaként hoznám elő azt, hogy már most ez a törvényjavaslat is hozzányúl a közigazgatási eljárásról szóló törvényhez, ahhoz az eljárási törvényhez, amely néhány évvel ezelőtt elég komoly változáson ment át, és már most kijavítja azokat a hibákat - nem is egyet, többet -, amelyek a korábbi átalakítás miatt kerültek bele.

Azt gondolom, hogy a későbbiek során még számos olyan példa állhat előttünk, amely során a későbbiek során is hozzá kell nyúlnunk a közigazgatási eljárásról szóló törvényhez. Pontosan ezen egyszerűbb közigazgatási eljárás megteremtése miatt; úgyhogy én inkább a pozitív oldalai közé emelném be ennek a törvényjavaslatnak az értékelését tekintve.

Végül még egy dolog, ami szerintem fontos, az az, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy érdemes kezelni, mint egy megelőlegezett bizalmat. Ez tehát azt jelenti, hogy ha valóban azok közül az elvek közül, amelyeket e törvényjavaslat megvalósítása során az egyszerűbb, a gyorsabb és a hatékonyabb közigazgatás megvalósítása során tűzött ki a mostani kormány a jó állam elvének hosszú távú megvalósításával, akkor azt gondolom, hogy ez a megelőlegezett bizalom mindenképpen jár. Főleg azért jár, mert az ebből kiolvasható elemek minden egyes eleme az irányba mutat, hogy egy olyan egyszerűsítés, olyan folyamat indul el, amely a korábbi időszakban nem volt jellemző: a bürokratikus rendszer lebontása. Eddig egyetlenegy kormányzat nem merte megtenni ilyen formában ezt, úgyhogy ha e tekintetben sikerül komoly eredményeket elérni rövid időn belül, akkor én azt gondolom, hogy ez a megelőlegezett bizalom nem volt hiábavaló, és valóban közel kerülünk a közös célunk megvalósításához.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu