DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság Országgyűlése az alkotmány-előkészítő eseti bizottság létrehozásáról szóló 47/2010. (VI. 29.) országgyűlési határozat elfogadásával elkötelezte magát egy új alkotmány megalkotása mellett. Felmerülhet a kérdés, miért szükséges néhány hónappal az új alkotmány megalkotása előtt a hatályos alkotmány módosítása. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat három kérdésben javasolja módosítani az alkotmányt. Úgy látjuk, hogy mindhárom kérdésben fennáll egy-egy olyan sürgető külső körülmény, amely az alkotmány mielőbbi módosítását, új tartalommal való kiegészítését igényli.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat egyik részét olyan rendelkezések alkotják, amelyek arra törekszenek, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét az állami hatalommegosztás rendszerében megerősítsék, az alkotmányban ugyanis a többi közjogi szervhez képest az ügyészség jogintézményét jelenleg kevesebb garancia védi, ami az ügyészség feladatához, közjogi szerepéhez viszonyítva nehezen indokolható. A legfőbb ügyészhez intézett interpelláció kérdése hosszú idő óta áll a szakmai és politikai viták kereszttüzében.

Az Alkotmánybíróság a legfőbb ügyésznek az alkotmány értelmezése tárgyában előterjesztett indítványa alapján a 3/2004. (II. 17.) Ab-határozatban elemezte a legfőbb ügyész közjogi jogállását. Ebben a határozatban a testület egyértelművé tette, hogy az alkotmány alapján a legfőbb ügyész Országgyűlés felé fennálló felelőssége kötelezettségeinek és feladatainak a teljesítésére korlátozódik. Mind alkotmányossági szempontból, mint a legfőbb ügyész szakmai álláspontja szerint - amelyet dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úr fejtett ki dr. Salamon Lászlónak, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnökének az új alkotmány előkészítése kapcsán írt levelében - "az ügyészség, bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos szervezet, a legfőbb ügyész a neki alárendelt szervezetnek szakmai és nem politikai vezetője, ezért a legfőbb ügyész alkotmányjogi értelemben vett politikai felelősséggel nem tartozik a parlamentnek".

Ehhez a felelősségi modellhez nem illeszkedik a legfőbb ügyész interpellálhatósága. Az interpelláció a parlament ellenőrző funkciójához kötődik, lehetőséget adva arra, hogy az országgyűlési képviselő valamely kérdésről a parlament teljes nyilvánossága előtt kapjon információt. Az interpelláció esetében valódi politikai vita alakulhat ki, el nem fogadásának további következményei vannak. Az interpelláció alapvetően a kormányzat ellenőrzését szolgálja, ezért a legtöbb európai országban a kormányhoz, illetve a kormány tagjaihoz intézhető interpelláció. Ehhez képest sajátos megoldás a legfőbb ügyész bevonása ebbe a körbe.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmány alapján interpellálható közjogi tisztséget betöltő személyek alkotmányos helyzete, jogállása jelentős mértékben különbözik egymástól. A legfőbb ügyész ugyan kérdezhető és interpellálható, de ezen eljárás során nem kérhető rajta számon döntéseinek a tartalma, ez ugyanis ellentétes lenne az ügyészség, a legfőbb ügyész szakmai függetlenségével és a hatalommegosztásnak az alkotmányból levezethető elvével. E visszás helyzetnek kíván a törvényjavaslat véget vetni azzal, hogy a jövőben a legfőbb ügyészhez kizárólag kérdés intézhető, interpelláció nem.

Az ügyészségnek a hatalommegosztás rendszerében elfoglalt szerepéhez kevéssé illő, indokolatlan megoldás volt az is, hogy az 1989. évi jogállami alkotmányozás a legfőbb ügyész megválasztását a képviselők egyszerű többségének szavazatához kötötte, a törvényjavaslat ezért teljessé teszi az ügyészségnek a hatalmi ágaktól való függetlenségét azzal, hogy a legfőbb ügyész megválasztását az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatához köti. Ezzel a legfőbb ügyész megválasztásához a jövőben ugyanolyan arányú szavazattöbbség szükséges, mint több más közjogi tisztségviselő, például a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Alkotmánybíróság tagjai vagy az Állami Számvevőszék elnöke megválasztásához.

A törvényjavaslat a többi alkotmányos szervre vonatkozó szabályozással azonos helyzetet teremt azzal, hogy az ügyészségről, valamint az ügyészek szolgálati viszonyáról szóló törvény elfogadását a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatához köti. Hangsúlyozni kívánom, hogy a törvényjavaslat teljes mértékig összhangban van azokkal a javaslatokkal, amelyeket a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze korábban többször felvetett, és néhány hete az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnökéhez írásban is eljuttatott.

Tisztelt Ház! Az alkotmány módosítására irányuló javaslat másik fő tárgyköre - amely formailag a legtöbb változást indukálja - a jogalkotási eljárás reformjához kapcsolódik. Az Alkotmánybíróság 121/2009. (XII. 17.) Ab-határozatával 2010. december 31-ei hatállyal megsemmisítette a jogalkotási törvényt.

(9.50)

Az 1987. évi XI. törvény számos sebből vérzik, mivel a jogalkotó nem igazította hozzá a jogállami alkotmányhoz. Az Alkotmánybíróság határozatában rávilágított, hogy a jogalkotási törvénybe foglalt több szabály nem törvényi, hanem alkotmányi rendezést igényel.

Most az új jogalkotási törvény megalkotásával egyidejűleg jött el az idő, hogy az alkotmányozó ennek a követelménynek eleget tegyen. A törvényjavaslat alapvetően nem változtat azon a rendszeren, hogy az alkotmány hatályos szövege a jogalkotásra vonatkozóan több helyen a jogalkotó szervekkel összefüggésben tartalmaz rendelkezéseket. Az alkotmány általános rendelkezéseit viszont egy olyan új szakasszal egészíti ki, amely valamennyi jogszabálytípusra alkalmazandó szabályokat foglalja egybe. Itt kap helyet az Alkotmánybíróság gyakorlatában kifejtett elv, amely szerint általánosan kötelező magatartási szabályt kizárólag az alkotmányban megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által kiadott jogszabály állapíthat meg.

Ez a szakasz tartalmazza a jogszabályok körének meghatározását is, amit korábban alkotmányellenes módon a jogalkotási törvény sorolt fel. Ide kerül át a jogszabályok megismerhetőségét biztosító, a jogszabályok kihirdetésére vonatkozó kötelezettség, amely szerint a jogszabályokat a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában ki kell hirdetni.

Ezzel egyidejűleg a törvényjavaslat pontosítja a köztársasági elnök törvény kihirdetésével kapcsolatos szerepére vonatkozó alkotmányszöveget. Így egyértelművé válik, hogy a köztársasági elnök feladata a kihirdetésre megküldött törvény aláírása, a hivatalos lapban való megjelentetés azonban már nem az ő felelőssége. Szintén kizárólag pontosítás az, hogy a törvényjavaslat rögzíti: a miniszterelnök a miniszterelnök-helyettest rendeletben jelöli ki, tehát a helyettesítésről egy megismerhető, kötelező erővel bíró normatív aktusban, azaz jogszabályban dönt. Ezt a rendeletet a miniszterelnök eredeti jogalkotó hatáskörben bocsátja ki.

Az alkotmány korábban nem rendelkezett a miniszterek közösen kibocsátott rendeleteiről. A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság gyakorlatára is figyelemmel a több miniszter feladatkörét érintő kérdések tekintetében egyértelműen rendezi, hogy a kormány tagja önállóan vagy más miniszter egyetértésével adhat ki rendeletet. A törvényjavaslat szerint tehát az együttes miniszteri rendeletet olyan rendelet váltja fel, amelynek formailag egyetlen miniszter a kibocsátója, az azonban a többi érintett, egyetértési joggal rendelkező miniszter egyetértése nélkül nem alkotható meg.

Végül a törvényjavaslat a kizárólagos törvényalkotási tárgyak között szereplő felhatalmazásban a jogalkotás rendjének szabályozása helyett a jogalkotásról szóló törvény megalkotására hívja fel a jogalkotót. Ezzel megerősíti azt a rendszerváltás óta kialakult szabályozási gyakorlatot, amit az új jogalkotási törvény megalkotásakor is érdemes szem előtt tartani, miszerint az eljárási kérdéseket az Országgyűlés Házszabálya, a kormány ügyrendje, illetve az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályok tartalmazzák, a jogalkotási törvény pedig elsősorban a jogalkotás, jogszabály-előkészítés tartalmi kérdéseire helyezi a hangsúlyt.

Tisztelt Ház! A javaslat a területi közigazgatás átszervezéséhez kapcsolódóan az alkotmányt úgy módosítja, hogy az országgyűlési képviselői megbízatással ne legyen összeférhetetlen a kormánymegbízotti kinevezés. A javaslat így megteremti a lehetőségét annak, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott országgyűlési képviselő is lehessen. A kormány célkitűzése a területi államigazgatás egységes, összehangolt működésének kialakítása. Ennek végrehajtói a fővárosi és megyei kormányhivatalok, a legerősebb területi államigazgatási szervek lesznek. Ehhez pedig a területi államigazgatási szervek tevékenységének koordinációját ellátó, a kormány döntéseit képviselni és azok végrehajtását elősegíteni képes, erős vezetőkre van szükség. Miután pedig a területi államigazgatás működésében, különösen a több ágazatot érintő kérdésekben szükséges politikai döntések meghozatala is, elengedhetetlen, hogy a fővárosi és a megyei kormányhivatalnak politikai vezetője is lehessen.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetési struktúrája háromszintű, a politikai vezető kormánymegbízott mellett szakmai vezetőként működik a hivatal szervezetét vezető főigazgató, illetve annak általános helyettese, az igazgató. Ez a vezetési struktúra biztosítja a fővárosi és megyei kormányhivatalok magas szintű szakmai munkavégzését.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat tehát olyan kérdések alkotmányi rendezésére irányul, amelyek tovább mélyítik a tartalmi alkotmányosságot, egyértelműsítve a legfőbb ügyész alkotmányos berendezkedésben elfoglalt helyét, a jogalkotás tartalmi követelményeit és egyes összeférhetetlenségi kérdéseket. Ehhez kérem az önök szíves támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu