SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ennek a nagyon terjedelmes és részletes beszámolónak egy nagyon piciny, de annál fontosabb részével szeretnék foglalkozni, és pár szót mondani róla. Ez pedig úgy szól, hogy a piac általában képes arra, hogy a fogyasztói sérelmeket rugalmasan, a piaci folyamatok során helyrehozza, vannak azonban olyan esetek, ahol a piac nem képes kezelni a fogyasztók által elszenvedett sérelmeket, ilyen esetben az állam beavatkozására van szükség. Ez egy nagyon-nagyon lényeges megállapítás, és erre fel szeretném hívni a kormánypárti képviselők figyelmét is, és majd az új GVH-vezetőnek is a figyelmét, aki, ugye, közel áll a kormánypártokhoz.

Hiszen mely terület az, amelyről itt elsődlegesen szó lehet? Ez a terület a szolgáltatások területe elsősorban, ahol a magyar átlag állampolgárok nap mint nap szembesülnek azokkal a szolgáltatókkal, amelyekkel szemben szinte védtelenek és kiszolgáltatottak. Természetesen, mint ahogy Rozgonyi képviselő úr említette, nem a hullarablókról beszélek, akik nyugodtan ki tudják fizetni a számláikat, mert a privatizációból megszedték magukat - és sajnos még mindig ülnek ilyen hullarablók az Országgyűlés falai között is -, hanem az egyszerű emberekről, akik hó elején megkapják a csekket, és ezeket a csekkeket megpróbálják befizetni, és ezeket a szolgáltatásokat veszik igénybe.

Ugyan azt is lehet mondani, hogy ezek a szolgáltatások önként vállalt, önként megrendelt szolgáltatások, de azért ez nem teljesen így van, hiszen az elektromos áram, vagy akár a fűtés, de idesorolhatom még az autót is, ma már nem luxuscikkek a mai világban, és ezek a szolgáltatások, azt is mondhatom, szinte kötelező érvényű szolgáltatásoknak is minősülhetnek, hogy fűtsünk, hogy világítsunk a lakásunkban. Ha valaki egy ilyen számlát meglát, egyszerűen átláthatatlan ez a számla. Az államnak kötelessége lenne megvédeni az állampolgárokat, hiszen nem tudnak ezekkel a szolgáltatókkal szemben semmilyen érdeket érvényesíteni.

Hogy csak egy példát mondjak: például volt egy eset az ELMŰ-vel kapcsolatosan. Ugye, lehet fizetni átalánydíjat ugyanúgy a fűtésre és a villanyra is. Amikor az ember fizeti az átalánydíjat, akkor év végén jön egy számla, ami még a fönnmaradt részletekre vonatkozik. Volt egy olyan eset, amikor az első évben ugyanolyan áramfogyasztás mellett szinte, tehát nem cseréltek semmilyen nagyobb elektromos berendezést a lakásban, 4 ezer forint volt ez a kompenzációs számla, rá egy évre 22 ezer volt, és a harmadik évben pedig már 57 ezer forint volt. Átláthatatlan a számla, fogalma sincs az ügyfélnek, hogy éppenséggel miért fizet ő ennyivel többet, amikor minden valószínűség szerint az áramfogyasztása ugyanaz volt abban az évben, mint az előző években. És ha bemegy reklamálni, mondjuk, az ELMŰ-höz, akkor a következő választ kapja: kimennek megvizsgálni a villanyóráját, fizessen be 10 ezer forintot - és nem tud máshova fordulni.

Hogy ez mennyire tisztességes eljárás, vagy mennyire vannak ők erőfölényben, és mennyire érvényesül a fogyasztóvédelem, ha valaki már próbált eljárni ilyen szolgáltatókkal szemben, akkor biztos, hogy vannak erről tapasztalatai, hiszen ezek a szolgáltatók sokszor nemcsak hogy erőfölényben vannak, hanem azt jelenti, hogy egyeduralkodók a piacon, tehát nagyon nem is lehet velük szemben változtatni.

A bankokról már nagyon sok szó esett. Senki nem védi meg az embereket a bankokkal szemben sem. Személyes példám: én három éve fizetem a hitelt az autómra, 1 millió 300 ezer forintot vettünk fel, amikor kijönnek a csekkek, akkor mindig befizettem három éven keresztül. Most, amikor be kellett adni az adóbevallást, fölhívtam ezt a bankot megkérdezni, mert az adóbevallásnál be kellett írni, hogy mennyi hitel van. Képzeljék el, háromévi fizetés után 1 millió 530 ezer forinttal tartozom a banknak, tehát 230 ezer forinttal nőtt a tartozásom háromévi fizetés után egy megkötött szerződésre.

De ennek elvileg utánanézni, utánajárni azért is nehéz és lehetetlen, mert ez a nagy bank azt az ügyfélszolgálatot például, ami Budapesten volt, és ahova eddig besétálhatott az ember és megkérdezhette és különféle papírokat kikérhetett, ezt az ügyfélszolgálatot megszüntette, elvitte Budapesttől több mint 100 kilométerre. Telefonon lehet érdeklődni, egyébként meg levelezünk egymással. Ez megint teljesen kiszolgáltatott helyzetbe juttat több tízezer ügyfelet, tehát ez megint egy olyan dolog, amire az államnak oda kellene figyelni.

(20.10)

Aztán beszélhetnék itt a Díjbeszedő Zrt.-ről és minden egyéb más, olyan dologról, ami még ebbe beletartozik.

De van itt még egy olyan megállapítás, amikor azzal foglalkozik a beszámoló, hogy a biztosítási piacon a gépjármű-biztosításokkal kapcsolatosan egyik esetben sem sikerült erőfölényes helyzetet valószínűsíteni. Erre is hadd mondjak önöknek egy példát! Mondtam azt, hogy az államnak be kellene avatkoznia. Volt olyan terület, pont a gépjármű-biztosítás, ahol az állam beavatkozott, nagyon jól avatkozott be az előző kormány, hiszen a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnál, ha valaki nem fizeti vagy elmarad a kötelező díjjal, akkor egy kockázati díj lép a helyébe az elmaradástól számítva rögtön. A kormány úgy döntött, hogy ezt a Mabisz hatáskörébe utalja, és a Mabisz állapíthatja meg, hogy mekkora legyen ez az úgynevezett büntetés.

Én már magában véve nonszensznek tartom, hogy a biztosításokkal kapcsolatosan a Magyar Biztosítók Szövetsége határoz meg az állampolgároknak egy olyan gépjármű-felelősségbiztosítást, amit, ha egy évben valaki megköt, akkor kötelezően egy éven keresztül annál a biztosítónál kell fizetnie. Nem tud újat kötni, nem tud másik biztosítóhoz elmenni. És ha valaki elmaradásban van - most jön a lényeg -, átlagban olyan 12 ezer forint egy negyedéves kötelező biztosítási díj, a Mabisz megállapította ezt az, úgy hívják ők, hogy kockázati díjat arra az időszakra, amikor nincs kötelező felelősségbiztosítás, napi 400 forintban. Ez azt jelenti, hogy háromszoros díjat kell kifizetni valakinek visszamenőlegesen ahhoz, hogy a kötelező biztosítását folyamatosan tovább tudja követni.

Tehát én azt mondom, hogy ezeket az eseteket mindenképpen meg kellene vizsgálnia az államnak, és az államnak az embereknek minden esetben segítséget kellene nyújtania, hogy úgy érezzék az emberek - főleg forradalmak után kell hogy úgy érezzék -, hogy létbiztonságban és jogbiztonságban élnek, hogy nincsenek egyedül az ilyen nagy szervezetekkel szemben, amelyek úgy anyagilag, mint infrastruktúrával, mint a jogi háttérben és minden egyéb másban erőfölényben vannak, és ki is használják ezt az erőfölényt. Ráadásul ezek profitérdekeltségű vállalkozások, tehát minél több pénzt próbálnak beszedni, és igenis tudniuk kellene az állampolgároknak, hogy mit miért fizetnek, és valahonnan segítséget kellene kapniuk. Tehát erre hívnám fel a figyelmüket, hogy ezeket a dolgokat sokkal jobban kellene vizsgálnia a Versenyhivatalnak is, és sokkal jobban oda kellene figyelni a magyar kormánynak is a magyar állampolgárokat érintő mindennapos létkérdésekre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu