HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két kérdésre szeretnék válaszolni: a válságadóval, illetve a családi adózással kapcsolatos kérdésekre.

Van olyan kultúra, ahol léteznek szent tehenek, ezeket az éhínség idején sem szokták bántani. Európában nincsenek négylábú szent tehenek, viszont vannak védett intézmények és védett személyek. A probléma gyökere az, hogy ez a védettség nem felel meg az igazságosság követelményeinek, mert az az arányosság szempontját igényli, vagyis azt, hogy aki többet keres a mi piacunkon, az vállaljon nagyobb részt a közös terheinkből is.

Szeretném megjegyezni, hogy amire a miniszterelnök úr is utalt - hogy elsősorban a szolgáltatás és nem pedig a termelés szektora adózik -, ez egyfajta védettség a következményekkel szemben, másrészt átmeneti intézkedésről van szó, vagyis a válság és a kártevés következményeinek a felszámolásáról. Még egy megjegyzés kívánkozik ide: azok a multinacionális cégek, amelyek a munkahelyteremtésben nem haladják meg az 500 ezer főt, azért a nyereségeik többségét kiviszik az országból.

A családi adózással kapcsolatban egy kis visszatekintést engedjenek meg nekem! A polgári kormány idején három lábon állt a családtámogatás. Egyrészt létezett a legjelentősebb, az adókedvezmény, ez kiegészült az otthonteremtési támogatással, ahol szintén volt adókedvezményes támogatott hitel, tehát a kezdő házaspárok, a családalapító fiatalok jelentős támogatást kaptak, és ez a támogatási forma erősítette a munkavállalási és a gyermekvállalási kedvet is. A másik lába a családi pótlék volt, amit mindenki kapott; a harmadik pedig, akik a kiegészítő családi pótlékot kapták: akik nehéz anyagi helyzetben voltak, és nem tudtak dolgozni.

A Gyurcsány-kormány gyakorlatilag egyszínűvé tette ezt a támogatási rendszert, kizárólag a családi pótlékot őrizte meg, ami segélyszerű juttatás. A másik kettő eltörlésének sok súlyos társadalmi következménye lett. Egyrészt, ahogy mondani szokták nem szép szóval, a megélhetési gyermekvállalást segítette elő, másrészt a munka leértékelését, és egy olyan életformának a rögzítését és terjedését, ami nem volt kívánatos, és a társadalom egészének állapotát rontotta. Most a kormány az adóalap csökkentésével kívánja ezt a helyzetet megváltoztatni. Szándékosan nem családi adókedvezményt mondtam, hiszen itt másról van szó: arról, hogy az államnak nincs köze a gyermeknevelés költségeihez, és ezért nem adóztatja azt meg.

Idézzük fel a számokat: egy és két gyermek esetén 62 500-zal csökken az adóalap, a harmadik gyermek esetében gyermekenként 206 250 forinttal, aminek a következménye az lesz, hogy az első két gyermek esetén 10-10, három gyermek esetén gyermekenként 33 ezer forintos adókedvezményt tudnak elkönyvelni a családok.

Egy középméretű keresztényszociális párt, tehát egy világnézeti párt képviselője megengedheti magának azt a luxust, hogy ne csak politikai szempontból egyértelműen hasznosítható vagy közérthető kifejezéseket használjon, ezért hadd elmélkedjek el egy kicsit a magánérdek-közérdek kérdéséről. Hiszen itt a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy egy ilyen, békeidőnek nehezen nevezhető korszakban, amikor a kártevés idejét lezárjuk, és az építkezés idejét elkezdjük, élesen szembe kell állítani ezt a kettőt, és ki kell a közérdeket gátló magánérdeket zárni a világunkból.

Ha az építkezés folyamata felerősödik, és normalizálódik a helyzet, akkor lehet, hogy a közjó fogalmát kell majd használnunk, amire azok az intézkedések utalnak, amelyekről a miniszterelnök úr is beszélt, és ez a közjó összhangban van a magánjóval. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a magánérdek és a magánjó nem ugyanazt jelenti, hanem a magyar emberek javát, ami a közjón keresztül valósul meg - így teljes talán ez a megfogalmazás.

Ha a családi adózással kapcsolatban még megengednek egy-két gondolatot: elhangzott gyakran az a balliberális kérdés, hogy "és mi van azokkal, akik nem dolgoznak". Erre megjött az ő válaszuk: adjunk segélyt. A kérdés jó, de a válasz rossz. A jó kérdésre nekünk kell megadni a jó választ: a családi adózás akkor lesz teljes, ha mindenki, aki dolgozni akar, valamilyen munkához, ezen keresztül magához a családi adózáshoz hozzájuthat. Tehát az első lépést megtettük a családi adózás lehetőségével, a kötelezettséget vállaltuk a következőre, vagyis a munkahelyteremtésre, és akkor lesz teljes ez a közjót szolgáló intézkedés, ha mindenki igénybe veheti ezt a lehetőséget.

Úgy gondolom, hogy mindaz, ami most elhangzott, egy új korszakot nyit meg, és ebben az új korszakban lehetőségünk lesz arra, hogy a nemzeti egység megteremtésével a közjót szolgálva minden magyar embernek a javát elérjük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu