VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr beszédében támogatható javaslatokat hallottunk, de nagyon-nagyon sok bizonytalansággal és kérdőjellel. Mint ellenzéki frakcióvezető, ezekre szeretnék rávilágítani. Kezdem azzal, amivel nagyjából egyetértünk, és megpróbálok haladni majd afelé, amiben bizonyára lesz közöttünk vita.

A PPP-program leállításával kapcsolatban teljesen egyetértünk, az egy szélhámosság.

A válságadóra rátérve: az energiaszektor 70 milliárdos megterhelését fontos lépésnek tartjuk. Mindannyian emlékezünk rá, hogy '95-ben a tőlünk furcsa módon jobbra ülő frakció kormánya milyen profitot garantált ennek a szektornak a lakosság kárára. Nagyon fontos, hogy megakadályozza azt a kormány - és hogy erre meg is van a törvényi felhatalmazása -, hogy a most kivetett adót a lakosságra terhelje majd ez a szektor.

Ha az energiaszektor külföldi tulajdonosai mégis úgy döntenének, hogy nekik nem tetszik ez a helyzet, akkor pedig kívül tágasabb, és álljon készen az állam arra, hogy ebben a szektorban a reprivatizációt megvalósítsa.

A telekommunikációs szektor 61 milliárdos válságadójával kapcsolatban szintén arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nagyon fontos, hogy - ugyan idén erre nincs lehetőség, de - jövőre nehogy a lakosságra terhelje ez a szektor is ezt a külön terhet, illetve azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy azért ezen a szektoron belül a mobilágazat az, amelyik a valódi profitot termeli. Ugyan tudom, hogy sávos rendszer van ebben a válságadóban, de azért nem szeretném azt, ha bizonyos nagyoknak az extraprofitja miatt a kicsiket - akik főképp, ugye, magyar telekommunikációs cégek - büntetné ez a rendszer, tehát itt javaslom a komoly odafigyelést.

(14.10)

Illetve még egy javaslat: Magyarország sereghajtónak számít internetes lefedettség, internethasználat szempontjából. A Jobbik azt javasolja, hogy ebből a válságadóból az internetszolgáltatást vegyük ki, hiszen ez a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából egy fontos ágazat, segítsük az internet terjedését Magyarországon, ne ezt a szektort adóztassuk.

A kereskedelmi láncok adójának 30 milliárdos tehertételével kapcsolatban az árakba az adónak az átterhelését minden bizonnyal a piac talán megoldhatja, viszont nagyon szeretnénk azt, ha valamifajta konkrét biztosítékot látnánk arra, hogy ezt a szektor nem terheli tovább a beszállítókra. Erre is van törvényi lehetőség, ezt is tudja a kormány érvényesíteni, szeretném, ha ezt figyelembe is venné.

Viszont a 30 milliárddal kapcsolatban van némi problémánk. Úgy érezzük, hogy az ágazat volumenéhez képest ez a 30 milliárd nagyon csekély. Nagyon csekély. A Jobbik azt javasolja - egy olyan érdekes javaslat, ami még nem is venne el ettől a szektortól, de mindenképpen az ország szempontjából hasznos lehetne, mivel a profit kiszivattyúzása ennek a szektornak az igazi nagy problémája -, mi azt javasoljuk, hogy a profittranszferre, a profit kivitelére 100 százalékos különadót vessünk ki (Taps a Jobbik soraiban.), ami nem vesz el ettől a szektortól, de megakadályozza azt, hogy ez a szektor a pénzét, a profitját kimenekítse az országból, és rákényszeríti arra, hogy azt itt használja föl, itt fektesse be.

Megint azt tudom mondani, mint az energiaszektornál: ha tetszik, maradnak, ha nem tetszik, elmennek; és ha elmennek, az sem baj, mert a magyar gazdaság kitörésének egyedüli és egyetlenegy kivezető útja az élelmiszer-önrendelkezés, és végre akkor lehetőséget kapna ez az ország arra, hogy az élelmiszer-önrendelkezés útján elinduljon.

A magán-nyugdíjpénztári rendszerre rátérve: a Jobbik a választási kampányban már január 16-án a választási programjában javasolta, hogy nyúljunk ehhez a szektorhoz. Már félve merem mondani, hogy ismét elvették egy javaslatunkat, mert soha nem szokták ezt elismerni (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), de most nem is fogom azt mondani, mert nem tették bizonyos értelemben.

Többször javasoltuk, hogy nyúljunk hozzá ehhez a szektorhoz, mert ez nem más, mint egy globális pilótajáték, a magyar nyugdíjrendszer vámszedője volt a magánnyugdíjpénztár rendszere. Önök most léptek, hála istennek, hogy végre ez a szektor, illetve ez a kérdés terítékre került, a politikai vita tárgyává vált, de véleményem szerint rosszul léptek. Még mielőtt kifejteném a kritikámat, azért engedjék meg, hogy megint ide jobbra szóljak, ugyanis az MSZP szóvivője a hétvégén azt mondta, hogy arcátlanság a magánnyugdíjpénztárak kapcsán, amit a kormány végez. Nem tisztem, hogy megvédjem a kormánypolitikát, és nem is fogom, de azért kifejezném abbéli véleményemet, hogy az arcátlanság nem az, hogy a kormány a magánnyugdíjpénztárak rendszeréhez hozzányúl, hanem az arcátlanság az, hogy önök - az MSZP-s képviselőknek mondom természetesen - továbbra is ragaszkodnak, ráadásul a magyar embereket riogatva ragaszkodnak egy globális pilótajátékhoz. Önök jelen pillanatban nem mások, mint ennek a globális háttérhatalmak által működtetett pilótajátéknak az ócska marionettbábui. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az Fidesz és a KDNP soraiban.) Látom, Gyurcsány Ferenc ismét nincs itt. Az ő szavait hadd intézzem önökhöz: ez egyáltalán nem trendi és egyáltalán nem szexi, úgyhogy szégyelljék magukat. (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Mi a mi javaslatunk? Mi a Jobbik javaslata? A Jobbik azt javasolta, hogy a második pillér... Önök a második pillér befizetéseit államilag elvonják. A mi javaslatunk pedig az lett volna, hogy a második pillért vonjuk állami felügyelet alá, államosítsuk a magánnyugdíjpénztárak szektorát. Amit önök tettek, az jelen pillanatban inkább bizonytalanságokra ad okot, mint hogy a megoldást kínálná. Nagyon sok kérdés van. Egyrészről kérdés az, hogy a mostani befizetéseknek a garanciáját mi fogja megadni. A másik, hogy az eddigi befizetésekkel mi fog történni. Nem tudjuk azt, hogy például a meglévő portfólióval, a magánnyugdíjpénztárak kezében lévő portfólióval mi lesz, mennyire várható el, hogy ezek a pénztárak a jelenlegi helyzetben majd felelősen fognak bánni az ottani értékkel.

Engedjen meg, miniszterelnök úr, még itt a konkrétumokon kívül - mert látom, hogy az időm eléggé fogy - két olyan, nem közvetlen megállapítást vagy megjegyzést, hanem inkább közvetettet, amit ennek az akciótervnek a kapcsán nem bírok magamban tartani. Az egyik a kormányzati kommunikációval kapcsolatos. Én azt tudom, hogy a Jobbik egy új párt, fiatalabbak vagyunk, nincs kormányzati tapasztalata még a Jobbiknak, de mégis úgy érzem, hogy az a kormányzati kommunikáció, ami az elmúlt hónapokban és ennek az akciótervnek a kapcsán is megnyilvánult, nem helyes, ez egyáltalán nem jó, mert bizonytalanságot ébreszt.

Önök általában kimondanak valamit, aztán tízmillió ember az országban azt találgatja, hogy mit is akartak mondani pontosan, illetve a nagyvilágban is számtalan politológus és gazdasági szakember. Ez vagy felelőtlenség, vagy cinizmus, nem tudom, hogy melyik; remélem, esetleg van egy harmadik magyarázat is erre a kormányzati kommunikációra.

Szeretném arra kérni miniszterelnök urat, hogy ezzel hagyjanak föl, mert önök nem az előző kormány megbukott titokminiszterének testvére által fenntartott jósdának a szóvivői, hogy homályos jóslatokkal riogassák a magyar embereket, hanem ön a magyar miniszterelnök, és önök a magyar kormányt adják jelen pillanatban. Én arra kérem önt, hogy a jövőben az ország érdekében és az emberek nyugalmának érdekében - annyi sok problémánk van, ne ijesztgessük egymást! - legyenek sokkal egyértelműbbek a kormányzati kommunikáció megvalósítása során.

A másik megjegyzésem pedig a pillanatra szól, ami most van itt, én azt gondolom, ebben az országban. Ez egy történelmi pillanatban, ez a történelmi pillanat pedig a következőről szól. Arról szól, hogy a magyar gazdaság szabadságharcát meg tudjuk-e vívni. Arról szól, hogy a magyar állam helyzetét, szerepét - amiről egyébként beszélt miniszterelnök úr is -, hogyan határozzuk meg, és a nemzetközi gazdaságba való beilleszkedésünknek a határvonalait hol fogjuk meghúzni.

Én úgy érzem, hogy ez a mostani akcióterv és a korábbiak sem egy gazdaságstratégia részét képezték, hanem valójában brüsszeli diktátumok kényszerpályáját jelentik. Az önök gazdaságpolitikája továbbra is láncon van, láncra van kötve. Lehet, hogy jó irányba mozdult, de a láncot nem sikerült eltépni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy itt jelen pillanatban a gazdasági szabadságharc helyett egyelőre egy globális hatalmakkal kötött fegyverszünetről tudunk beszélni. A Jobbik pedig azt szeretné, ha gazdasági szabadságharcot vívnánk, s ezt a harcot pedig győztesen vívnánk meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu