DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Hallhattunk az imént egy közigazgatási jogtörténeti ezeréves visszatekintést, kicsit torz, kicsit hiányos volt, megtudhattuk azt, hogy Kolonics Lipót, II. József és Rákosi Mátyás a főbűnös, de ne csodálkozzunk, hogy ilyen témák és ilyen léptékkel kerülnek elő. Magam nem állítom, hogy ezer évre vissza kell tekinteni egy ilyen napirend esetében, de nyilvánvaló, hogy sokkal könnyebb lenne a vita, könnyebb lenne a beszélgetés, ha tudnánk, ha látnánk azt, hogy a kormány mit szándékozik tenni az állammal. Gyakran hallunk persze ezzel kapcsolatosan kijelentéseket, hogy ez legyen kisebb és legyen hatékonyabb. Látjuk azt a gyakorlatban, hogy mindenképpen centralizáltabb államot szeretnének, de mégis, hogy az állami és az önkormányzati igazgatással milyen elképzelései vannak, hogy látják, erről édeskeveset tudunk.

Ez egy szervezeti törvény. A normális menetrend - talán még a jogi egyetemeken is úgy oktatják -, hogy ilyenkor tisztázni kell sok dolgot. Tisztázni kell azt, hogy az állam hogyan viszonyul a társadalomhoz, milyen feladatokat vállal magára. Tisztázni az állami igazgatási alrendszer és az önkormányzati igazgatási alrendszer feladatait, az egymáshoz való kapcsolatait. Aztán itt van az igazgatás különböző szintjeinek kérdése. Örökzöld téma, Magyarországon 20 éve a megyének, a régióknak a viszonya, kérdése, feladata, manapság, újabban pedig egy nagyon régi fogalom is visszatért, a járás kérdése. Ezernyi kérdés az, amire választ kellene adni. Tanácstalanságunkat talán még tetézi az is, hogy itt elég gyakran hallunk arról, hogy az oktatási feladatokat az államnak kell ellátni, hogy az egészségügyi feladatokat ugyancsak az államnak kell ellátni, hogy a jegyzőktől számtalan feladatot különböző koncentrált szervezetekhez át kell csoportosítani, és vissza kell hozni a járást.

Ha mindezeket világosabban látnánk, azt hiszem, hogy könnyebben zöld ágra vergődnénk, mert azért egy fontos kérdésről van szó. Mert ne gondoljuk azt, hogy az állam és az igazgatás az egy felesleges valami, egy társadalom szempontjából, a versenyképességhez, a társadalom egészséges és hatékony működéséhez nagymértékben hozzájárul. Még közösen is vállalhattunk volna valamifajta szemléletalakító, missziós feladatot ezen a területen, mert azt gondolom, hogy fontos lenne erről többet beszélni. De fontos lenne ezeket a kérdéseket tisztázni, Horváth Zsolt veszprémi képviselőtársunk talán a szemünkre is vetette, hogy összekeverjük mi itt az állami igazgatást és az önkormányzati feladatokat, és úgy beszélt erről, minthogyha valami eleve elrendelés rendezné azt, hogy az egyik feladat az önkormányzatokhoz kell hogy tartozzon, a másik pedig az állami szervezetekhez. Nos, tudjuk persze, hogy ez nem így van. Ebben az Országgyűlés, az állami főhatalom mindenképpen szabályozó lehetőséggel bír és rendelkezik.

Sajnos, ilyen hatástanulmánnyal nem rendelkezik, nem látjuk azt, hogy megalapozták volna ezt a törvényt, holott ezeknek az átalakításoknak és a reformoknak az igénye már régi keletű. Számtalan forráshoz lehetett volna nyúlni, számtalan forrásból lehetett volna meríteni. Az elmúlt időszakban sok ilyen tanulmány készült, sőt az előző kormányok többször próbálkoztak ennek nekiveselkedni, sajnos úgy érzem, hogy együttműködésre nem számíthattunk az önök részéről. Én azt gondolom, hogy ennek a törvénynek az igazi célja az, hogy a megyében működő állami szerveket politikailag kézi vezérlésre tudják állítani; ebben határoznám meg ennek a célját.

A szabályozás technikájával kapcsolatosan két olyan dolgot szeretnék fölvetni - itt egy önálló törvényben kívánják szabályozni, eléggé eklektikus emiatt aztán ez a törvény. Választhattak volna egy más utat, a meglévő szabályozási rendszerbe illesztve is át lehetett volna alakítani ezeket a szabályokat. Másrészt engem egy kicsit meglepett a kormányhivatali elnevezés ügye, hiszen ez egyébként a központi államigazgatási szervek tekintetében már egy lefoglalt fogalom volt, ezen azért érdemes lenne elgondolkodni.

Nyilvánvaló, hogy ennek a szabályozásnak az egyik legfontosabb része, és úgy látom, hogy a leginkább vitatott része az, hogy e szervezet vezetőjének önök egy politikust gondolnak, egy politikust képzelnek. Én maximálisan egyetértek egyébként Gőgös Zoltán képviselőtársammal, én magam is úgy érzem, hogy a leendő hivatalvezetők jelentős része itt ül, legfeljebb Lamperth Mónika képviselő asszonnyal mi hiányoljuk, hogy Somogyból egy képviselő sincs itt, és tanácstalanok vagyunk (Dr. Lamperth Mónika: Kormánypárti.) - kormánypárti képviselő, hogy ott vajon mi lesz a helyzet. Egy szó mint száz, én azt hiszem, hogy ez a szabályozás gyenge pontja, érzékeny pontja, ugyanakkor a lényegi pontja, mert ezen keresztül, ezen politikuson keresztül akarják önök politikailag irányítani ezeket az államigazgatási szerveket a megyében.

Ha szétnézek ebben a teremben, azért úgy gondolom, ülünk itt egypáran olyanok, akik még emlékeznek az 1990-et követő időszakra, amikor köztársasági megbízott működött a régióban, és megyei hivatalvezető működött a megyében. És arra is emlékszünk, hogy ez egy ilyen bokacsattogtatós, főispán úr - szó szerint -, hajlongós időszak volt, amely aztán hamarosan bohózattá változott át. Hála istennek, teszem hozzá, mert a mai modern világ azért nem ezeket a formákat és nem ezeket a tartalmakat igényli, de egy biztos, hogy abban az időszakban is az volt a cél, hogy ott a politikai megbízottak vegyék kézbe az állami szervek életét. Ez egy helytelen dolog, helytelen, hogy egy központi kormányzati politikai teljhatalmat valaki ott helyben így képviselje. Erre nincs szükség, ezt egy szakember, egy hivatalvezető is el tudná látni.

Azt már nem is értem, hogy háromszintű a vezetés, merthogy van a kormányhivatal vezetője, aki majd politikus lesz, és ezenkívül van a főigazgató meg annak a helyettese. Azt már végképp nem értem, és itt megint kilóg egy kicsit a lóláb, hogy már a főigazgatóval szemben sem vagyunk igazából finnyásak, bizony az ő iskolai végzettségével kapcsolatos elvárások is meglehetősen laposak. Csupán annyi van meghatározva, hogy felsőfokú végzettség és bármilyen vezetői gyakorlat elegendő. Ha jól számolom, akkor a megyékben több mint ezerfős hivatali konglomerátum jön létre, rettentően bonyolult szakigazgatási szervekkel, amelyek tekintetében - és itt osztom Gőgös Zoltán képviselőtársam felvetését - látjuk azt, hogy milyen szervezetek kerülnek ebbe a hivatali rendszerbe, de azt nem értjük, hogy miért azok, és mások miért nem, és néhány miért kerül be.

Valóban, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal esetében ezeket az Európai Unió által támasztott kritériumokat mindenképpen érdemes lenne megfontolni annak érdekében, hogy a működőképességet fenn tudjuk tartani. Még fölvethetnénk különböző szervezeteket, hogy azok vajon miért nem tartoznak ebbe a rendszerbe, holott tartozhatnának, mint például a Kincstár, de itt már szóba kerültek az okmányirodák vagy az építési hatóságok is.

(Tehát mindenképpen érdekes lenne ezeket is végiggondolni, és válaszokat adni, hogy miért igen...)

éva/Lezsák-Erdős-Szilágyi/(Kolber István)/pa

(15.00)

Tehát mindenképpen érdekes lenne ezeket is végiggondolni, és válaszokat adni, hogy miért igen, avagy miért nem, vagyis hogy melyek a rendezőelvek e tekintetben. Nyilvánvaló, hogy ezen szervezetek esetében érdemes lenne egy alapos, feladat- és hatásköröket érintő átgondolás annak érdekében, hogy egy hatékonyabb együttműködést ki tudjanak alakítani.

A különböző szervezetek jogállása, azt gondolom, hogy egy kényes kérdés, és úgy érzem, hogy a szabályozás nem teljesen pontos. Néha úgy érzem, hogy szakigazgatási szervként működnek, néha úgy látom, hogy egy belső főosztályként működnek, máskor úgy, hogy egy koordinációnak az alanyai. Nem lehet világosan látni a jogállásukat, nem lehet megítélni azt, hogy milyen garanciák vannak arra nézve, hogy a hatásköreiket megfelelő önállósággal tudják ezek a szervezetek gyakorolni.

Sokfajta megoldás lehetséges e tekintetben, hiszen például az 1971. évi I. törvény, a tanácstörvény megyei szinten a tanács v. b. szakigazgatási szervei tekintetében a kettős irányítást alkalmazta, amely kettős irányítás azonban egy szűrőn keresztül, a megyei tanács v. b.-n keresztül érvényesült. Még azt sem mondom, hogy nem volt ez eléggé hatékony és működőképes, működött a rendszer, de nagyon fontos kérdés egyébként, hogy hogyan, miképpen irányítják szakmailag ezeket a szervezeteket, ki jogosult szervezetileg irányítani ezeket, illetőleg a személyi jogosítványokat hogyan és miképpen gyakorolják. Tehát a különböző szervezetek jogállásának a kérdése egy érzékeny pontja a szabályozásnak, és úgy látom, hogy nem pontos, hiányos.

Vannak érdekes és pikáns részek ebben a szabályozásban, hiszen a törvény 16. § (4) bekezdése azt mondja, hogy ha jogszabály kivételt nem tesz, akkor a központi államigazgatási szervek területi szervei, továbbá területi illetékességgel államigazgatási feladatot ellátó más szervek és személyek államigazgatási jogkörükben eljárva, illetőleg az általuk ellátott államigazgatási feladatokat érintően a fővárosi és a megyei kormányhivatal ellenőrzési jogkörébe tartoznak - ha jogszabály kivételt nem tesz. Akkor ezek szerint egy miniszter, aki - éppen most tárgyaljuk ismételten, vagy szabjuk újra a jogalkotási törvény különböző passzusait; a miniszteri rendelet egy jogszabály, akkor ezek szerint egy miniszternek megvan a jogi lehetősége, hogy ebből a rendszerből kiszálljon, illetőleg csupán nyilván egy politikai abroncs az, ami összetartja ezeket a hivatalokat. De egyébként formálisan az alanyoknak, a minisztériumoknak arra mindenképpen lenne lehetősége, hogy a saját területi szerveiket kivonják ebből a rendszerből. Én azt gondolom, hogy ez is egy rossz szabályozás.

És amit én hiányolok még ebben a törvényben, nos, az az, hogy hogyan és miképpen történik az átállás. Ez nem egy egyszerű feladat, tudjuk, hogy hihetetlen nagy megrázkódtatással jár egy ilyen szervezeti átalakulás, és nem látom azokat a garanciákat, amelyek a működést tennék jobbá. Ahogy itt az elején említettem, ez egy szervezeti törvény, bizony nem nagyon világlik át, hogy itt a hatékonyságra gondolnának, vagy az ügyfelekkel foglalkoznának.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu