VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tehát, hogy folytassam ott, ahol abbahagytam, és tartalmilag áttérjek egy másik részre: a hajléktalanság kriminalizálása hiábavaló. A hajléktalan embereket a kirekesztés és szegregálás biztosan nem fogja otthonhoz juttatni. A tervezett intézkedések azonban még a saját célkitűzésük, a hajléktalanság láthatatlanná tétele szempontjából is hiábavalóak.

Ameddig nincs mindnyájunknak otthona, a jóléti ellátórendszer pedig nem képes minden rászorulónak megfelelő ellátását nyújtani, addig mindig lesznek olyanok, akik arra kényszerülnek, hogy a közterületen éljenek. Az utcai hajléktalanság nem attól fog visszaszorulni, ha a hajléktalan embereket esetenként rendőri erőszakkal kényszerítik tömegszállásokra, ha rövidebb-hosszabb időre bebörtönzik őket, vagy ha az egyik kerületi önkormányzat átkergeti a hajléktalan embereket egy másik kerületbe, hanem attól, ha egyre kevesebben kényszerülnek rá, hogy az utcán éljenek.

Az utcai hajléktalanságot nem megtiltani vagy elrejteni kell, hanem okafogyottá tenni. Ehhez egyszerre van szükség a hajléktalanellátó intézményrendszer fejlesztésére és a lakáspolitika reformjára. A NEFMI képviseletében a tegnapi lakhatási albizottsági ülésen Ghyczy Gellért elmondta, hogy a kormány tisztában van azzal, hogy elengedhetetlenül szükség van az ellátórendszer fejlesztésére és lakáspolitikai változásokra. Ezt örömmel hallottuk, és reméljük, hogy a kormány ebbe az irányba halad majd, és nem a hajléktalanság kriminalizálása felé, azonban mi szinkronitást várnánk el. Tehát először ne esélymegvonó legyen, hanem először legyen esélyteremtő, és utána korlátozza, ha van lehetősége a hajléktalanoknak hova menni, mert jelenleg csak az erdőbe kiűzés az egyetlen látható eredmény.

Most pedig elmondanám, hogy az LMP hogyan próbálná megoldani ezt a kérdést. A lakhatáshoz való jogot alkotmányba kell foglalni és intézményesíteni. Kikényszeríthető alanyi jogosultságot kell biztosítani egy meghatározott minimális lakhatásra, ami nem lehet tömegszálláson való elhelyezés - első lépésben a hajléktalan emberek legsérülékenyebb csoportjai, idősek, betegek, mozgáskorlátozottak, várandós nők, gyermekes szülők, majd pedig mindenki számára. Az egyágyas, illetve páros elhelyezést nyújtó férőhelyeket bővíteni kell, a családok átmeneti otthonhálózatát pedig fejleszteni. A krízisszolgálatokat meg kell erősíteni. A hajléktalanellátás állami támogatását növelni kell. A hajléktalanellátás, valamint a gyermekvédelem, a pszichiátriai és addiktológiai hálózat, a büntetés-végrehajtási intézmények közötti együttműködést fejleszteni kell. A hajléktalanság radikális visszaszorítása azonban ennél kiterjedtebb, hosszabb távú lakáspolitikai intézkedésekkel érhető el. A hajléktalanszálló nem valódi otthon, ezért a hajléktalan emberek tömegszálláson való összezsúfolása nem lehet cél, hanem az a cél, hogy mindenkinek legyen otthona. A hajléktalanná válás megelőzése és a hajléktalanságból való kivezető utak megerősítése érdekében az alábbiakra van szükség.

(A lakástámogatások igazságos elosztására...)

BB/Lezsák-Erdős-Nyakó/(Vágó Gábor)/pa

(13.10)

A lakástámogatások igazságos elosztására; a lakásfenntartási támogatás kiterjesztésére és radikális emelésére; kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítására, vagyis a szociális bérlakásszektor radikális fejlesztésére.

Zárásként szeretném egyértelművé tenni, hogy nem a mellett érveltem, hogy az utcai hajléktalanság ne lenne probléma. Az utcai hajléktalanság morális botrány, emberi jogi botrány és társadalompolitikai botrány. Az utcai hajléktalanság visszaszorításához azonban társadalompolitikára és nem büntetőpolitikára van szükség. Lakásokra van szükség és nem börtönökre. A Lehet Más a Politika arra kéri a kormányt, hogy inkább ezen az úton dolgozzon tovább. Az Országgyűlést pedig arra kérjük, hogy fogadja el az LMP által benyújtott módosító indítványt, ami törölné a kirekesztő célú rendelkezést a törvény szövegéből. Ha ez nem történik meg, arra kérném képviselőtársaimat, hogy szavazzanak nemmel a törvényjavaslatra.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu