DR. SELMECZI GABRIELLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Tévénézők! Kedves Rádióhallgatók! A parlament plenáris ülésén most az az együttes vita folyik, amely arról a törvényről szól, amely jogalapot ad ennek az ominózus 30 milliárd forintnak az átirányítására, azaz megvédésére.

A nyugdíjvédelmi programnak ez az első lépése. Ezt a havi 30 milliárd forintot, amit ez idáig a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak kaptak, most folyósítjuk egy biztonságos állami rendszerbe. Kár nem ér senkit, sőt megvédjük a pénzét, megvédjük a pénzét azoknak, akik majd szeretnének az állami nyugdíjrendszerbe visszajönni, és megvédjük a pénzét azoknak, akik szeretnének inkább a magán-nyugdíjbiztosító pénztáraknál maradni. Egy külön elszámolási rendszerben fogjuk garantálni, hogy jóváírásra kerüljön nekik ez az összeg. Tehát ez most csak átirányításra kerül egy sokkal biztonságosabb rendszerbe.

Mi a baj ezzel a mostani rendszerrel? Engedjék meg, hogy az okokat röviden felsoroljam és indokoljam azokat. Miért hozta meg a kormány, miért terjesztette be ezt a törvényjavaslatot?

Baj van a kötelező jelleggel. Baj van a működési költségekkel, baj van egyébként az egyéb költségekkel is. Baj van itt a magánnyugdíjrendszernél a biztonsággal, baj van a hozamokkal. Érdemes egypár szót említeni a szolgáltatói tartalomról, mert úgy tűnik, hogy ezzel is valamiféle baj van. Tehát mi nem tartjuk igazságosnak, nem tartjuk korrektnek azt, hogy kötelező jelleggel írták elő az embereknek a magánnyugdíjpénztárakba való átlépést. Ilyet nem lehet csinálni, főleg akkor, ha utána viszont nem garantáljuk azt, hogy legalább olyan jó helyzetbe kerülnek, mint az állami nyugdíjrendszerben maradók.

Nem tudom, hogy szocialista képviselőtársaim, akik régóta képviselők, emlékeznek-e a parlamenti vitára, amelyben azzal indokolták ezt a törvényt, hogy azért kell ez a magánnyugdíjrendszer, mert majd itt a hozamok jóval magasabbak lesznek az állami rendszerben elérhető hozamoknál, tehát ebben a magánnyugdíjpénztár-rendszerben majd mindenki jóval jobban fog járni, mintha az állami nyugdíjrendszerben maradna. Ez is egyébként egy csali volt, majd később az a reklámkampány is, amivel átléptették a még önként átlépőket ebbe a rendszerbe. Önök is érezték, hogy baj van, mármint a szocialista képviselők és a kormány, mert megnyitották egy időben a visszalépés lehetőségét, és nagyon sokan, több mint 60 ezren éltek ezzel a lehetőséggel.

Nézzük meg, mi a baj a költségekkel! Képviselőtársam is említette már ezt a rendkívül magas működési költséget, amivel a magánnyugdíjpénztárak működnek: közel 5 százalék. Ne felejtsük el, hogy ezen működési költség felett még vagyonkezelői díjat is elszámolhatnak a magánnyugdíjpénztárak, amely ebben az évben 0,8 százalék. Ha most összeadjuk ezeket a számokat, tehát a magánnyugdíjpénztárak működési költségeit és a magánnyugdíjpénztárak által alkalmazott vagyonkezelési díjat, akkor nagyságrendileg 40 milliárd forint jön ki éves szinten, és akkor még nem történt semmi. Akkor még nem produkáltak hozamot, nem dolgoztak jól, még nem gyarapították a pénztártagok befizetett forintjait, akkor még csak az történt, hogy ők vannak, léteznek, működnek, és ezt az évi 40 milliárd forintot az állampolgárok pénzéből - akik befizetik ezeket a tagdíjakat - elteszik, illetve felhasználják ezt a 40 milliárd forintot.

Ezzel szemben az állami rendszer jóval olcsóbb, és ne felejtsük el, hogy az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ráadásul még végez egy szolgáltatást is pluszban, nyugdíjat folyósít. A magánnyugdíjpénztárak még nem folyósítanak nyugdíjat, márpedig a tevékenységnek ez a legköltségesebb része. Tehát úgy működik 2 százalékon a nyugdíjbiztosító ma Magyarországon, hogy nyugdíjat is folyósít, embereket alkalmaz, tehát ez a legköltségesebb része a dolognak, ezt tegyük hozzá, mert akkor így már megint más színben tűnnek fel ezek a nagyon magas működési költségek.

Beszéljünk egy kicsit a biztonságról, a hozamokról! Azt hadd említsem meg, hogy bármilyen újságot, tévét, rádiót néztem vagy hallgattam a napokban, akkor független elemzők legalábbis szkeptikusak a magánnyugdíjpénztárakkal szemben, és azt mondják, hogy minimum nem hozták, nem teljesítették az elvárásokat, de hát ennél sokkal árnyaltabb elemzéseket is olvashatunk, hallhatunk, nézhetünk, ami arról szól, hogy komoly veszteségeket szenvedtek el a magánnyugdíjpénztárak, tehát a tagok.

Ennek egyik oka a gazdasági válság, de hát ez egy veszély, továbbra is fennmaradt ez a veszély, a gazdasági válság. Az állam az, az állami nyugdíjbiztosító az, amely ezeket a gazdasági válságokat ki tudja védeni, mert egy erős állam, egy modern állam ezeket ki tudja védeni, garantálni tudja a nyugdíjak folyósítását és a nyugdíjak értékét, értékállóságát. Tehát az állami, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer amellett, hogy olcsó, maximum 2 százalékos működési költséggel dolgozik, még biztonságot garantál, értéket garantál a nyugdíjasoknak. Ezzel szemben a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak rendkívül drágán dolgoznak, magas működési költségekkel, és semmilyen biztonsági elemet nem látok a működésükben, rendkívül kockázatos.

Engedjék meg, hogy pár szót szóljak a szolgáltatási tartalomról! Az 1997. évi törvény igazából homályban hagyta azt a kérdést, hogy a magánnyugdíjpénztárak majdan folyósítsanak-e özvegyi nyugdíjat, árvaellátást vagy rokkantsági nyugdíjat. Úgy oldotta meg ezt az akkori parlament - választások előtt álltunk -, hogy elfogadott a parlament egy országgyűlési határozatot, hogy ezt úgy kell érteni, hogy igen, majd a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak folyósítsanak rokkantsági nyugdíjat, özvegyi ellátást, árvaellátást. De tudjuk, hogy az országgyűlési határozat nem jogforrás, és a törvény, amit előtte 2-3 nappal fogadtak el, viszont nem tartalmazza ezt, ezért a magánnyugdíjpénztárak úgy értelmezik, hogy nekik ezt a szolgáltatást nem kell ellátni.

Tehát most valaki úgy lép át a magánnyugdíjpénztárba, hogy ha esetleg időközben megrokkan, vagy árvaellátásra, özvegyi ellátásra jogosult, akkor visszatessékelik az állami nyugdíjrendszerbe, és azt mondják, hogy én mosom kezeimet, majd az állam helytáll, és majd az állami nyugdíjrendszer, szociális ellátórendszer gondoskodik rólad, ha megrokkansz vagy árvaellátásra vagy jogosult.

(10.50)

Én ezt is helytelennek tartom. Az sem való, hogy működik egy rendszer, amely bizton tudja, hogy minden hónapban kapja a forintokat, bizton tudja, hogy minden hónapban súlyos működési költségeket számolhat el, bármi van, és ezért cserébe igazából kockázatot nem vállal. Tehát ez nincs rendjén. Ezen változtatni kell ugyanúgy, mint ahogy a kötelező jellegen.

Még egypár szóval hadd reagáljak a felvetésekre! Ha az Európai Unió jogát valaki alaposan megnézi és elolvassa, akkor azt tapasztalja, azt láthatja, olvashatja, hogy a szociális rendszerek nemzeti hatáskörbe tartoznak. A nyugdíjrendszer mint olyan, szintén nemzeti hatáskörbe tartozik. Tehát az Európai Unió véleményt formálhat, véleménye lehet a dologról, de a nyugdíjrendszert és az állami nyugdíjrendszernek azt a részét, amely szintén része az állami nyugdíjrendszernek, csak valami úton-módon úgy hívjuk, hogy magánnyugdíjpénztár, tévedés ne essék, ez azért az állami nyugdíjrendszer része, hiszen a törvény erejénél előírt járulékmértéket, amit egy magánnyugdíjpénztárba fizetünk, az még az állami nyugdíj része, legyenek biztosak abban, ez nemzeti hatáskör. Tehát nekünk, a Magyar Országgyűlésnek, a magyar parlamentnek és a magyar kormánynak kell erről dönteni. Tehát itt nem érdemes riogatni megint azzal, hogy valaki jön majd fölülről és a fejünkre koppant. Mi itt oldjuk meg ezeket a feladatokat, védjük meg a nyugdíjrendszert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Mi a magunk részéről, a Fidesz-frakció és a KDNP-frakció részéről támogatjuk a kormány imént benyújtott törvényjavaslatait, és várjuk a nyugdíjvédelmi akció, a nyugdíjvédelmi program következő elemeit.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.))

Forrás: parlament.hu