BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A vörösiszap-katasztrófa bekövetkeztének teljes hátterét még nem ismerjük, de az így is számos tanulsággal szolgál, és teendőket határoz meg többek között a privatizáció felülvizsgálata kérdésében is. A hazai magánosítás - az állam rossz tulajdonos - hamis általánosítás jegyében zajlott le, a közérdeket semmibe vevő módon, a külföldi befektetők és a húsos fazék közelében lévő kipróbált elvtársak érdekei szerint. Teljes iparágak kerültek külföldi befektetők tulajdonába, akikről hamar kiderült, hogy valójában csak piacot vásároltak a saját termékeiknek; a hazai tulajdonosok pedig döntően a szükséges kapcsolati tőkével rendelkező előző rendszer nómenklatúrájából kerültek ki, a klasszikus gyurcsányi megfogalmazás szerint a "jókor voltam jó helyen" kiválasztódás alapján. Ők aztán jobb esetben valamilyen szinten tovább működtették a megvásárolt, pontosabban: megkapott termelő üzemeket, rosszabb esetben továbbadták ingatlanhasznosítóknak, a termelést leállítva.

Az Ajkai Timföldgyár esetében az állam valóban rossz tulajdonosként, pontosabban: felelőtlen eladóként járt el. A jó elvtársi, tulajdonosi kör a céget bagóért, a becsült értékének 0,6 százalékáért, 10 millió forintért kapta meg, a szükséges környezetvédelmi kármentesítésre való hivatkozással. Azt is mondhatjuk, hogy az állam nevében eljárók valójában a környezetvédelmi veszélyt privatizálták.

A bökkenő csak az, hogy az új tulajdonosok privatizációs ajánlatát tulajdonképpen el kellett volna utasítani, mivel a környezetvédelmi kötelezettségvállalás kérdésében eltértek a pályázati kiírástól. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának 1999-ben készült jelentése ennek felelőseit is megnevezi, az állami alumíniumipari cégeket tömörítő Hungalu igazgatóságát jelölve meg. És micsoda véletlen: az igazgatóság elnöke az a Bakonyi Árpád volt, aki a vállalatcsoport magánosítása után annak a MAL Zrt.-nek lett a résztulajdonosa, amely ilyen kedvezően jutott hozzá az ajkai gyárhoz. Így zárult be egy tipikus magyar privatizációs kör - természetesen minden személyi következmény nélkül.

Az ügy sürgetően veti fel az állami vagyon eltűnésének, a magánosításnak a vizsgálatát. A Fidesz ezt egyértelműen vállalta a választások előtt közzétett 40 kormányzati intézkedés 8. pontjaként. Lehet, hogy erről még a Fidesz képviselői sem tudnak, pedig valóban közzétették ezt a vállalást: a nap április 8-a, az évszám 1998. Képviselőként módom is volt annak idején a kormányon számon kérni ezt az ígéretet, de csak egy semmitmondó, további türelmet kérő választ kaptam.

Miért is lenne fontos ez a leltár? Nos, nem csak annak érdekében, hogy az állam legyen tisztában a vagyonával. Az a bizonyos 8. pont annak idején a Magyar Nemzetben így jelent meg: "A magánosítás tíz évének következményeit összegezzük, a korábbi állami tulajdon sorsának követelése érdekében leltárt készítünk".

(13.10)

Talán nem véletlen ez a tudatalatti freudi elírás: a "nyomon követés" szó helyett a "követelés". Igen, a magyar társadalomnak elemi igénye a privatizáció felülvizsgálata, a jogsértő vagy csalárd módon szerzett vagyon visszakövetelése, sőt a törvény erejével visszaszerzése. Ha a ma hatályos jogszabályok ezt nem tennék lehetővé, akkor megfelelő törvényeket kell alkotni. A természet törvényeit nem mi alkotjuk, ha azokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor megindul a pusztító vörösiszap árja. A társadalmi együttélés szabályait viszont mi alkotjuk. Ha változtatni kell, akkor tegyük meg, hogy ne éljünk továbbra is egy következmények nélküli országban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu