VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, kicsit zavarban vagyok, mert nem is tudom, hogy a nemzeti együttműködés rendszere melyik prominensének higgyek, hiszen Orbán Viktor úr azt mondta most szombaton: "Most ne hallgassunk a huhogókra, a kételkedőkre, az örök bizonytalanokra, akik akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak." Én szeretnék jövőbeli nyugdíjasként a jövő védelmezőjeként feltűnni, és ezért hiszek inkább Lázár János frakcióvezető úrnak, aki azt mondja: "Az új kormány nem gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, a kormány legnagyobb érdeme az, hogy visszahozta a kételkedés jogát. Mi nem felülről akarjuk megmondani és reformdiktatúrával kikényszeríteni egy szűk elit elképzeléseit."

Ebben az esetben én úgy gondolom, hogy most egy reformdiktatúrával állunk szemben, konkrétan egy sunyi reformot vernek át a kormánypárti képviselők, szeletről szeletre, napról napra újabb és újabb részelemeit dobják be itt a tisztelt Ház elé ennek a reformnak, és valójában nem tudunk arról beszélni, amiről tényleg kellene szólnia ennek a vitának, hogy milyen nyugdíjrendszert képzelünk el mi itt, együtt Magyarországnak.

Rogán úrnak igaza van abban, hogy mi a vita tárgya, és azokat az érveket, amelyeket elmondott, javarészben akceptálni is tudjuk, elfogadjuk, de itt most nem igazán a tartalmi kérdésekről van szó. Itt arról a kérdésről van szó, hogy hogyan tudja a Fidesz-kormány a Jobbik segítségével ezt a társadalmi vitát, ezt a hatalmas társadalmi rendszer átalakításáról szóló vitát két nap alatt lenyomni, úgy, hogy az érdekelteket nem vonja be a döntéshozatalba, és nem törekszik a konszenzusra.

Miért is ilyen fontos ez a konszenzus számunkra? Nem azért, hogy most az LMP-nek mindenáron kötözködnie kellene, belerakjuk egy módosítónkat, és úgy lesz tökéletes a rendszer, hanem azért kell egy olyan nyugdíjrendszert kialakítani, amit mindenki elfogad, mert úgy lesz igazán bizalma az embereknek ebben a nyugdíjrendszerben. Én nem azt mondom, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer rossz; a nyugdíjbomba ketyeg, de ezt közösen és csak együtt lehet hatástalanítani.

(18.50)

Hogy rátérjek, hogy mi is igazából a probléma: a jogbiztonság elve sérül ezeknél az ad hoc reformoknál, aminek igazából nincsenek elvarrva a szálai. Ez egy fércmunka. Nincs kidolgozva, hogy hogyan lesznek majd ezek a befizetések garantálva. Ezért is mondtuk azt, és továbbra is sziklaszilárdan tartjuk magunkat ahhoz az állásponthoz, hogy nem az e heti, hanem amiről ma fogunk szavazni, ez a 14 hónapos befizetések einstandolása alkotmányellenes jogalkotásra vezet vissza. Majd az Alkotmánybíróság próbáját meglátjuk, hogy megállja-e ez a helyzet vagy nem.

Hogy mire számíthatunk? Valószínűleg pont azért, mert nincs kidolgozva ez a nyugdíjrendszeri reform, hanem sunyin van bevezetve, lépésről lépésre, ezért a magánnyugdíjpénztárak gyorsan az eszközeiktől megszabadulnak, mint azt láthattuk a múlt héten is. Kisbefektetőknek szórták el a részvényeket a parlamenti vitanap után, a kisbefektetők meg fölvásárolták, esett is rögtön a BUX. Ez a rendezetlen rendszer arra kényszeríti a magánnyugdíjpénztárakat, hogy az eszközeiket akár áron alul is gyorsan likvidálják. Ezzel az addigi megtakarításokat hozzák veszélybe.

De hogy mit is csinál valójában a kormány? Hogy maradjak annál a képnél, amit Sneider úr az előbb fölvezetett, itt valóban torreádorként lép fel a kormány, ahol a vörös posztóra az van ráírva, hogy MSZP egyenlő magánnyugdíjpénztárak, tőkések lobbistái. És az MSZP iránti közmegvetést és azt, hogy az MSZP-re már ráragadt, hogy ők a kapitalisták pártja, használja ki arra, hogy az egész nyugdíjrendszer reformját átvigye. (Szórványos taps az LMP soraiban.) És az egész nyugdíjrendszer-reformot az MSZP-re való utálatra építve viszi át, ahelyett, hogy valóban társadalmi meggyőzésnek, egy társadalmi vitának adnának teret, és kibontakozhatnának azok az érvek, hogy miért is jó, miért is nem jó, és milyen rendszert képzelünk el.

Én nem látom, hogy milyen rendszert képzel el a kormány, de nagyon várom már, hogy a jövő héten is milyen, nyugdíjüggyel kapcsolatos megszólalás lesz, mert biztos vagyok benne, hogy a Jobbik asszisztálni fog ehhez, és jövő héten is beszélni fogunk a sunyi nyugdíjreform egy újabb eleméről. Talán pont ez a Hegedűs-Lázár-paktum az, ami lehetőséget ad arra, hogy átmenjen a nyugdíjrendszer reformja érdemi társadalmi és politikai vita nélkül. Mi azt szeretnénk, hogy legyen egy széles körű vita, ahol nemcsak engem mint képviselőt, nemcsak önöket mint képviselőket vonjuk be, hanem az érdekelteket. Valóban legyen megszólalási lehetőség, és ha már fontosnak tartják, hogy vitatkozzunk most is a jogalkotási törvényről, akkor vegyük komolyan a társadalmi egyeztetést.

Engedjék meg, hogy kétkedek, huhogok, vagy bármit is csinálok, de nem a múlt védelmezője akarok lenni, hanem a jövő védelmezője. És úgy lehetek igazán a jövő védelmezője, hogy kinyitom, kinyittatom a kaput a széles társadalmi vita előtt, hiszen a széles társadalmi vita képes arra, hogy a jövőben biztos lábakon álló nyugdíjrendszert szüljön. Egy szűk elit által ráerőltetett reformdiktatúra nem biztos, hogy garantálja a jogállami biztonságot, és biztos, hogy nem garantálja azt, hogy az embereknek az államba és a nyugdíjrendszerbe vetett bizalma, hite megerősödjön.

Ezért arra kérem a képviselőtársaimat, hogy adjanak lehetőséget egy széles szintű társadalmi egyeztetésre, és kérem a kormány képviselőit arra, hogy ha nyolc évig valóban nem volt idejük arra, hogy kidolgozzák az átfogó nyugdíjrendszert, hanem most akarják kidolgozni hétről hétre, akkor legalább az elképzelésnek a végpontját mondják ki. Mert lehet, hogy valóban a svéd rendszerre fogunk átállni, mint azt már elmondták a kampány előtt, és utána gyorsan visszakoztak kommunikációs bakira hivatkozva, de akkor jó volna, ha a svéd rendszerről tudnánk vitatkozni egy nagyobb, átfogó vita keretében, és nem csak lépésről lépésre vezetnék be sunyin ezt a nyugdíjrendszer-átalakítási reformot.

Nagyon szépen köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu