VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én mondandómban abból szeretnék kiindulni, hogy jó szándékot feltételezek az előterjesztőkről, amikor a javaslatukat megtették. Ha nem így tenném, akkor ez csak süketek párbeszéde lenne, és én azt hiszem, hogy a kollektív bölcsességet várja el tőlünk az ország, ezért nyitottnak kell lennünk egymás érveire. Tehát ez az én kiindulási alapom, ugyanakkor néhány kritikát szeretnék megfogalmazni az előterjesztéssel szemben.

Az egyik rendszerszemléletű. Hiányolom a rendszerszemléletet ebből az előterjesztésből, és úgy érzem, hogy a süketek párbeszéde, ami sok esetben a patkó különböző oldaláról érkezik egymás felé, az abból adódik, hogy különböző rendszerekről beszélünk. Többen bírálták azt, kifogásolták, és erre választ kaptak, hogy ez akkor most arányos-e vagy szolidáris-e vagy igazságos-e. Véleményem szerint egyik sem ezek közül a kifejezések közül, de hogy miért, arra még nem kaptunk sem választ, sem pedig érvet. Én egyet szeretnék ebből felhozni.

Ez az érv pedig az, hogy a kamatos kamat rendszerében működik ez az adórendszer, és ezt a kamatos kamatrendszert most nevezzük hipotetikusan egy exponenciális rendszernek: ha egy exponenciális rendszernek az egyik alrendszeréhez hozzányúlunk, és ott egy lineáris folyamatra azt mondjuk, hogy az arányos, az nem lesz az. Egy exponenciális rendszerben csak az exponenciális görbe tud arányosságot képviselni; ami lineáris ebben a rendszerben, az igazságtalansághoz vezet. Ezért, ha nem tesszük ebbe a rendszerbe az egész vitát, ebbe a kontextusba, akkor én azt hiszem, hogy mind a két félnek megvan a módja, hogy elbeszéljen egymás mellett, csúsztatásokkal tegye tele a mondandóját.

A kamatos kamat rendszere, amiben ennek az adórendszernek jól kellene működnie, azt jelenti, hogy ugye, a miniszterelnök úrtól hallottuk, hogy akinek 100 ezer forintja van, az 16 ezer forintot fizet, akinek 1 milliója, az 160 ezret. Mi ezzel a baj? Arányosan többet fizet. Hát, az ezzel a baj, hogy mind a két személy - vegyük a két adófizetőt - ugyanannyit fogyaszt, az alapszükségleteit ugyanúgy tudja kielégíteni, ugyanannyiból. Míg aki 100 ezer forintot keres, az csak az alapszükségleteit tudja ebből kielégíteni, aki viszont 1 millió forintot keres, az nem. Ő be fogja tenni a pénzét vagy tőkeként, befektetésként, vagy egyszerűen csak bankbetétként, és ő ebből a rendszerből nyereséget fog kihozni a bankbetétei révén, amit ez az adórendszer nála hagy. A másik pedig kárvallottja lesz a kamatos kamat rendszerének, mert ő mindent, amit megvásárol - a szennyvíz-szolgáltatástól kezdve bármit, a lakását megveszi -, ő mindig kamatfizető lesz.

Ha ezt a rendszert megnézzük, ez körülbelül úgy néz ki, hogy ennek a kamatos kamat rendszernek 10 százalék haszonélvezője van, körülbelül 30 százaléka a lakosságnak az, amelyik nem nyer, nem veszít, van egy kis betétje is, meg igénybe is vesz hiteleket, viszont a 60 százaléka az ország lakosságának kifejezetten kárvallottja ennek a rendszernek. Ezzel most önök tovább növelik a szakadékot e között a két rendszer között, és az egyébként is kétpólusú gazdaság tovább fog ezzel szakadni.

Többen hivatkoztak, különösen államtitkár úr, aki most elment már, néhány példára a különböző kelet-közép-európai országokról. Sok minden elhangzott, de ami nem hangzott el, arra szeretném a figyelmüket felhívni. Ezek az országok, amelyek a 90-es évek elején vezették be ezt az egykulcsos adórendszert, akkor náluk ezek a társadalmi különbségek még lényegesen kisebbek voltak. Akkor értelme volt annak, hogy na, nézzük meg, hogy a társadalomból melyik az a polgárosodó réteg, amelyik hajlandó beruházásokra, amelyik hajlandó vállalkozásokra s a többi. Tehát akkori szakaszában a gazdasági fejlődésüknek szükség volt erre a polarizációra egy egészséges szintig, mi viszont nem ott tartunk most. Nem ott tartunk, azért, mert nálunk ez a szakadék már megtörtént, az ügyes privatizálók, akik jó helyen, jókor voltak, azok már régen elszaladtak, és ezzel csak az ő jövedelmeiket növeljük tovább.

Ha megnézzük a társaságiadó-fizetésüket, ezt még senki nem vetette föl, ebből a táblázatból, amit önök mellékeltek, akkor azt látjuk, hogy ők nem 10 százalékos társasági adót kérnek vissza ezektől a kedvezményezettektől, hanem ennél sokkal magasabb összegeket, 35 százalék, 37 százalék, 29 százalék, 26 százalék; nem sorolom, mindenkinek a kezében lehet ez a kiadvány. Tehát én azt hiszem, próbáljunk jó szándékot feltételezni egymásról, és ebben a rendszerben gondolkodni.

Végezetül csak még egyet engedjenek meg, József Attilát hadd idézzem két sorral: "Kinek sok jószága van, az rabolhat többet. Akinek kevés jutott, annak kevesére törnek." Ezt a nagy ihletettségű költőnket nem veszi figyelembe az előterjesztő, hogy ebben mekkora igazság van.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu