SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy amikor ezekről, az asztalunkon fekvő törvényjavaslatokról vitázunk, akkor egy egészen stabil kiindulópontot kell keresni magunknak, és ha megvan ez az egészen stabil kiindulópont, akkor azt gondolom, hogy a vita onnantól kezdve nyeri el a valós értelmét. Ez a kiindulópont pedig, azt gondolom, hogy demokráciában nem lehet más, mint a választói akarat.

És azért vagyunk most könnyű helyzetben, tisztelt képviselőtársaim, mert a választók az idei esztendőben, 2010-ben kétszer is világossá tették az akaratukat. Először is világossá tették áprilisban; áprilisban, amikor lezártak egy régi korszakot, lezárták a hazugságok, az ország eladósításának korszakát, amely korszaknak az egyik legfőbb politikai bűne az volt, hogy megengedte a pofátlan végkielégítések elharapózását.

(18.40)

Megengedte, hogy amíg az ország egyre nehezebb helyzetbe került, addig állami vállalatok vezetői, állami vezetők többmilliós, esetenként több tíz millió forintos végkielégítést tehettek zsebre, mehettek el, és élhettek, mint Marci Hevesen, miközben az ország egyre nehezebb helyzetbe került.

A választók ennek a régi korszaknak tehát véget vetettek, és áprilisban új korszakot nyitottak. Átadták a múltnak a régi korszakot, a végkielégítésekkel, a pofátlan, több tízmilliós állami végkielégítésekkel együtt. Áprilisban, amikor a választók elmondták a véleményüket az ország állapotáról és az ország jövőjéről, akkor világosan tudták, hogy ha a Fidesz kapja meg a kormányzáshoz szükséges bizalmat, akkor vissza fogja szerezni a törvénytelenül kifizetett és az emberek jó ízlését és igazságérzetét jogosan bántó végkielégítéseket. Erre vonatkozólag a Fidesz egyértelmű vállalást tett, az emberek pedig ezt támogatták, és kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesznek és a KDNP-nek. Ezek után az első gazdasági akciótervből világossá vált, hogy a Fidesz és a miniszterelnök személyesen is végre kívánja hajtani a választók akaratát az ígéreteinknek megfelelően, ennek megfelelően került ide az Országgyűlésbe a végkielégítések megadóztatásáról szóló törvény, és ennek fényében fogadta el ezt a törvényt az Országgyűlés.

Ezek után októberben a választók újra az urnákhoz járultak, és októberben is elmondták a véleményüket, akkor már az addigi kormányzásról és a kormány további teendőiről, tevékenységéről, és a választók akkor is világossá tették, mert azért az októberi választói akaratot nem nagyon lehet másként olvasni, mint hogy a kormány igenis tegye azt, amit eddig tett, továbbra is tartsa be a választási ígéreteit, menjen tovább azon az úton, amelyet megkezdett. Októberben tehát a választók másodszor is világossá tették, hogy támogatják azt a politikát, amelyet a kormány addig folytatott és azóta is folytat, és ebben bizony az egyik fontos sarokkő, hogy a közérdeket a magánérdekek fölé, a magánérdekek elé kell helyezni, és itt a pofátlan végkielégítések esetében teljesen egyértelmű, hogy mi a közérdek és mi a magánérdek. Közérdek az, hogy ezen rendkívül magas végkielégítések korszakának véget vessünk, magánérdek pedig az, hogy azok az emberek, akik felvették ezeket a milliós végkielégítéseket, szépen csöndben, ezzel a zsebükben elsétálhassanak, és éljenek, mint Marci Hevesen.

Nos tehát, az új korszak és a régi korszak között konfliktushelyzet jött létre, ez teljesen egyértelmű. Ennek a konfliktushelyzetnek pedig az oka az, hogy bár új korszak van, de a szabályok még a régi korszak kottáiból íródnak, és éppen egyébként ez az egyik és talán legfontosabb oka annak, hogy az alkotmányozás gőzerővel zajlik. Ha minden jól megy, és minden a számításaink szerint alakul, akkor a jövő tavasszal az országnak új és végleges alkotmánya lehet. A parlament is kiküldött erre a feladatra egy eseti bizottságot, a parlamentnek van egyébként is működő alkotmányügyi bizottsága, amely nyilvánvalóan nem tétlenkedik ebben az ügyben, és a miniszterelnök is felkért kiváló szaktekintélyeket arra a feladatra, hogy segítsék az új, végleges alkotmány megszületését. Tehát az új korszak és ezzel a választói akarat, valamint a régi korszak és annak szabályai kerültek egymással konfliktusba.

Ilyenkor egy cselekvőképes kormánynak és a cselekvőképes kormány hátországát adó parlamenti többségnek döntenie kell, és most is döntenünk kellett. A döntési alternatívák úgy néztek ki, hogy vagy széttárjuk a karunkat, azt mondjuk, hogy ugyanúgy, mint a régi korszakban, ha a régi korszak szabályai nem engedik, hogy megfeleljünk a választói akaratnak, és már első nekifutásra falba ütközünk, akkor hagyjuk az egészet, nem érdekes a választói akarat, tárjuk szét a karunkat, és menjünk el másik irányba, foglalkozzunk más dolgokkal, ezt a kérdést úgysem lehet megoldani. Vagy: az új korszak szellemének megfelelően azt mondjuk, hogy igenis, mi az emberek oldalára állunk, és az emberek igazságérzetének megfelelően fogjuk a továbbiakban tenni a dolgunkat. És a Fidesz emellett döntött. Az új korszak egyik legfontosabb döntése az volt, hogy a régi korszak szabályai és az emberek igazságérzete közötti konfliktusban az emberek igazságérzete mellé álltunk. Ezt a döntésünket szimbolizálja, ezt a döntésünket testesíti meg az a törvényjavaslat, amelyet Lázár János frakcióvezető képviselőtársunk nyújtott be, és amely most itt fekszik a parlament asztalán.

De túl azon, hogy az emberek akaratának és igazságérzetének oldalára álltunk, emellett bizony a józan ész is azt diktálta, hogy ezt a döntést hozzuk meg, merthogy az mégiscsak tarthatatlan - főleg az ország jelenlegi helyzetében -, hogy sokan most is olyan végkielégítéseket vesznek, vettek fel az állami szférában, amekkora összegekért egyébként nagyon sokan ebben az országban hosszú évekig vagy akár évtizedekig is dolgozhatnak. Merthogy fel kell tennünk azt a kérdést - és akkor most nem akarnék hosszasan a hatalomból kipenderített miniszterek és államtitkárok végkielégítésével foglalkozni, mert személyeskedni a leginkább nem szeretnék, de azért arra felhívnám mindenkinek a figyelmét -, hogy akik az előző 8 esztendőben miniszteri és államtitkári posztot tölthettek be, bizony nem a magyar történelem arany lapjaira kívánkozó korszakban voltak állami vezetők. És bizony, ha megnézzük, hogy 2002-ben milyen állapotban vették át a szocialisták a kormányzást, és milyen állapotban adták át 2010-ben, akkor azt látjuk, hogy nemhogy végkielégítést, illetve a távozás utáni többmilliós juttatásokat nem érdemlik meg ezek a miniszterek és államtitkárok, hanem bizony egyetlenegy dicsérő szóval sem illethetjük a teljesítményüket.

Tudjuk azt, hogy aki 3 évnél tovább volt miniszter, az ugye, 6 havi juttatást kapott a távozása után, ez 6 611 400 forint. Mi értjük azt, hogy az egykori minisztereknek fájó pont az, hogy ezen összegek után, 2 millió forintot levonva 4 611 400 forintot nem lehet zsebre tenni, hanem annak a 98 százalékát be kell fizetni a költségvetésbe. Bizony-bizony! Vagy aki nem volt 3 évig miniszter, az is 3 305 700 forintot kapott a távozásakor, ez azt jelenti, hogy ha az Alkotmánybíróság döntése nyomán mi széttártuk volna a karunkat, és azt mondanánk, hogy rendben van, vigyék haza a végkielégítéseket, ez azt jelenti bizony, hogy 1 305 700 forint után most nem kellene a volt kormánytagoknak kifizetni a 98 százalékos adót. De ha megbocsátják nekünk a szocialista képviselőtársaink - főleg azok, akik az előző kormányban hosszú ideig államtitkári vagy miniszteri posztot töltöttek be -, nem tudunk erre a személyes szempontra tekintettel lenni. Tehát igenis, mindenkinek be kell fizetni a 2 millió forint fölötti végkielégítésért a 98 százalékos különadót.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy helyes-e - helyes-e főleg az ország jelenlegi helyzetében - az, hogy a Magyar Fejlesztési Bank elbocsátott vezetői vagy vezető tisztségviselői közül hatan 30 millió forint fölötti végkielégítést tehetnek zsebre. Helyes-e? - ez a kérdés. Mi azt mondjuk, nem helyes, ezért benyújtottuk újra ezt az indítványunkat. Vannak, akik bírálják ezt az indítványt, akkor azt gondolom, hogy ők arra az álláspontra helyezkednek, hogy helyes, ha a Magyar Fejlesztési Bank hat vezetője 30 millió forint fölötti végkielégítést vihet haza az ország jelenlegi helyzetében. Szerintünk nem helyes, és ezért kérjük azt, hogy ezt az indítványunkat fogadják el. Mint ahogy az sem helyes egyébként, hogy az MFB négy további vezetője, aki most távozik, 20 millió forint fölötti végkielégítést tehet zsebre.

Vagy itt van a másik, a MÁV ügye. A MÁV ügye sokszor szokott felmerülni, nem mindig pozitív kontextusban. Sokszor el szoktuk mondani, hogy ez az az állami vállalat, amely sok tíz milliárd forintos hiányt halmozott fel magának, szolgáltatásai sem mindig elégítik ki az utazóközönség minden egyes igényét. Itt is azt látjuk, hogy a vezetők, akiknek most távozniuk kellett, 30 millió, 24 millió, 26 millió, 15 millió, 14 millió forintos végkielégítéseket tesznek zsebre. (Szabó Vilmos: Baranyai Lászlóról beszélj! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Helyes-e ez az ország jelenlegi helyzetében? Szerintünk nem helyes. Szocialista képviselőtársaink szerint - akik most kiabálnak - ez valószínűleg helyes, hogy a MÁV vezetői... (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Keveslik.) Igen, lehet, hogy keveslik is ezt a végkielégítést, és azért kiabálnak, szerintünk mindenesetre nem helyes, hogy a MÁV vezetői ennyi végkielégítést vihetnek haza az ország jelenlegi helyzetében. Mint ahogy az sem helyes szerintünk, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő korábbi vezetői, akik most a kormányváltás kapcsán - sőt többen a kormányváltás előtt is - távozni voltak kénytelenek, nem egy esetben 25-26 millió forintos végkielégítést tehetnek zsebre, amikor távoznak. Szerintünk ez nem helyes. Lehet, hogy önök szerint helyes, de az ország jelenlegi állapotában azt gondoljuk, hogy ez nem megengedhető.

Mindent egybevetve, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy az a vita, amire Lázár János képviselőtársam is utalt itt az előterjesztői expozéjában, az látszatra persze demokráciáról, alkotmányról meg Alkotmánybíróságról szól, de a helyzet igazából nem ez.

(18.50)

A helyzet igazából az, hogy akik most a leghangosabban kiabálnak, a saját pénzüket féltik, és a saját holdudvaruk pénzét féltik, és én azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen szempont. Mi nem tudjuk ezt figyelembe venni, mi nem tudunk a volt szocialista vezetők és a holdudvaruk tagjainak pártjára állni.

Mi az emberek pártjára állunk, ezért a Fidesz képviselőcsoportja, tisztelt elnök úr, támogatja Lázár János képviselőtársunk indítványait. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu