SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni a napirend előtti felszólalását, amelyben itt az ország Házában beszámolt az elmúlt hetek egy nagyon fontos eseményéről, ugyanis nemrégen, október 24-én a szegedi Dóm téren több ezer ember gyűlt össze, hogy a magyarságra, az európaiságra és a kereszténységre emlékezzen.

Tudnunk kell, hogy ez egy olyan helyszínen történt, amely a nemzet történetében egy szomorú eseményhez kötődik, mint egy eseménysor első pontjához, az 1879-es szegedi árvízhez. Ennek pusztítása után határozták el a szegedi városatyák, hogy templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére, és ennek az alapkövét rakták le. A másik baljós pillanat 1914. június 21-én volt. Tudjuk, hogy mi következett ezután, és hogy azok az évek nem a templomépítésnek kedveztek, de köszönhetően a húszas évek kormányzati politikájának, a templomot már 1930-ban sikerült fölszentelni, Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vett részt a szentelésen. Miután többször szó esett itt Klebelsberg kultuszminiszter személyéről és tevékenysége fontosságáról, hadd használjam ki ezt az alkalmat arra, hogy megemlítsem, hogy a szegedi Dóm tér architektúrájának kialakításában, a koncepció keresztülvitelében nagyon nagy szerepe volt, mondhatnám, meghatározó szerepe volt gróf Bánffy Miklósnak is, akinek a neve talán méltatlanul maradt ki ebből a felvezetésből.

Erre a rövid áttekintésre azért volt szükség, hogy belássuk azt, hogy ez valóban a magyarság egyik legfontosabb kegyhelye. Ezzel kapcsolatban vissza kell emlékezni az úgynevezett Nemzeti Emlékcsarnok-bizottság létrehozására, és tudnunk kell, hogy Klebelsberg miniszter Stróbl Alajos szobrászművész halála után az Epreskertben megtekinthető hagyatéki kiállításán néhány szoborra fölfigyelt, ezeket megvásárolta, és ezekkel vetette meg az alapjait annak, amit egyszerűen panteonnak nevezünk. Köszönhetően a huszadik század viharos és szeizmikus történelmi és politikai változásainak, az, hogy milyen magyar személyiségek kerüljenek be abba a százas panteonba, valóban úgyszólván kezdettől viták tárgyát képezte. Ennek a Nemzeti Emlékcsarnok-bizottságnak a tevékenységét már akkor viták kísérték, és azt kell tudni még, hogy 1997-ben, tehát 13 éve újjáalakult a Nemzeti Emlékcsarnok fejlesztését felügyelő bizottság, az egyetem, a püspökség, az akadémia és a városi önkormányzat prominenseiből. Azt szabták feladatul, hogy kijelölje a magyar nemzeti szellemnek azokat az elhunyt, legkiválóbb képviselőit, akiknek emlékét megörökítésre méltónak tartja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Elmondható tehát, hogy kedvező változásokról tudunk beszámolni, az eredeti szerepkörbe helyezve alakulnak a dolgok. Néhány eltávolított szobor, mint Mária Terézia vagy Ferenc József szobra visszakerült a helyére, ez már vitákat váltott ki.

Végezetül hadd mondjam el, hogy megítélésünk szerint elsősorban Szeged város polgárai az illetékesek, hiszen ennek az egyedülálló szoborgyűjteménynek Szeged városa viseli a gondját... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

Forrás: parlament.hu