VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr felé fordulnék. Most előttünk fekszik egy salátatörvény, amely részint egy hiányosságokat pótló törvénytervezet, részint pedig azt látjuk, hogy olyan törvényekbe avatkozik bele, amibe az új Országgyűlés már egyszer belenyúlt, de ezek szerint nem eléggé átgondoltan. Mivel akkor még a kormánynak jogalkotási ütemterve sem volt, nem tudtuk, hogy mikor kerül sor az egyébként technikai okokból is szükséges módosításokra; most legalább előttünk fekszenek, találkoztunk velük.

Tudja, a törvényjavaslat úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szól maga a törvényjavaslat. Itt emlékeztetni szeretnék arra, amit már a délelőtti rendészeti tárgyú vita vezérszónoklatában is elmondtam, hogy fölsoroltuk ugyan nagyon hamar az új kormány megalakulása után a minisztériumokat, azonban nagyon komoly hatáskör-, illetékességbeli változások voltak a két gazdasági tárca között. A közelmúltban - csak emlékeztetnék rá - egyre-másra kerültek át egyik minisztériumból a másikhoz a különböző hatásköri illetékességek. Nemrég például a Nemzetgazdasági Minisztériumból került át a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz teljes egészében az energetikai szektor ügye.

Ha a kormányzat a jövő évi terveit, amely 30 ezres létszámleépítést jelent a kormányzati kommunikáció szerint, ami jóslások szerint ennek alapján ennek vélhetően többszöröse is lehet akár az érintett emberállomány, ennek alapján azt kérnénk a kormánytól, hogy gondolja át nagyon alaposan, hogy mit szeretne a minisztériumi struktúrával tenni, ki mivel szeretne foglalkozni, és lehetőség szerint minél előbb állítson fel egy feladatkatasztert erre, ugyanis minden minisztériumi átalakításnak, minden hatásköri illetékesség kijelölésének az az alapja, hogy tudjuk, hogy egyelőre ki mit csinál. Látjuk azt, hogy a rendszerben milyen komoly párhuzamosságok vannak. Ennek alapján kell a szükséges szervezetfejlesztési lépéseket meghozni, nem pedig ránézésre, vagy nem valamilyen fűnyíróelvnek engedve. Ez lenne az előfeltétele minden hasonló jellegű munkának.

Amin először megakadt a szemem, amikor a törvényjavaslatot néztem, az a Kárpát-medencei gazdasági övezet gazdaságfejlesztéséért címszóval szerepel a törvényjavaslatban, és azon kívül - mint ahogy Z. Kárpát Dániel kollégám a vita vezérszónoklatában el is mondta -, hogy ez egy jól hangzó kifejezés, gyakorlatilag semmilyen megtestesülését nem láttuk a törvényben, semmilyen olyan kibontását nem láttuk ennek a gondolatnak, amely ténylegesen gazdasági, forintokban, dollárban, euróban - kinek mi tetszik - mérhető gazdasági tartalmát nem láttuk egyáltalán a törvényben. Ez egy jól hangzó szópántlika volt; azt gondolom, érdemes lett volna azért továbbgondolni akár régiós együttműködések kapcsán ezt a törvényt.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvénybe is belenyúl a törvény. Van itt egy részletesebb szabályozás is. Én azonban megkérdezném államtitkár urat, hogy mi az oka annak, hogy az országos közmunkaprogram, amit többször is kiemeltek fideszes politikusok még a választási kampány idején, és amit egyedüli pártként a Jobbik tűzött zászlajára mint követendő célt, az gyakorlatilag teljes egészében kikerül ebből a törvényjavaslatból. Mi az oka annak, hogy már előttünk van pár napja a költségvetés, és nem találkoztunk egy 64 milliárdos közmunkaprogramra szánt kereten kívül azzal az elképzeléssel, hogy széles körű közmunkáltatásra kerül sor, megpróbáljuk az emberek ezreit, tízezreit vagy akár százezreit visszavezetni a munkaerőpiacra; az ilyen elképzelések gyakorlatilag hamvába holtak. Ígéret, valami halandzsaszerű magyarázat még a választási kampány hajrájában ezzel kapcsolatban a Fidesz részéről is elhangzott, de a jelek azt mutatják, hogy ezt egyedül a Jobbik gondolta komolyan. A Jobbik gondolta egyedül komolyan a pártok közül azt, hogy szükséges, feltétlenül szükséges visszavezetni emberek tíz- és százezreit a munkaerőpiacra.

Ez tehát egy olyan hiányosság, államtitkár úr, amit most már hiába kérnénk önön számon, mert feltehetőleg nem nyúlnak hozzá radikálisan a költségvetéshez, és nem fogják azt átalakítani, de mindenképpen érdemes lenne ezt a lépést meglépni, mert meggyőződésünk, hogy a magyar gazdaság kilábalásának előfeltétele lenne egy ilyen lépés megtörténte.

Aztán ami különösen érdekes számunkra, ugyanígy a munkahelyek létrejöttével kapcsolatban, ugyanígy a foglalkoztatás elősegítésével kapcsolatos törvények kapcsán, az az, hogy amikor konkrét törvényjavaslatokat letettünk a múltban a Ház asztalára, azokat gyakorlatilag egytől egyig leszavazta a kétharmados kormánytöbbség. Gondolok itt arra például, hogy a lakhatással kapcsolatos törvényjavaslatomat, amely a munkaerőpiac belső mobilitását volt hivatva fokozni, szintén leszavazták. Ez egyébként azt jelenti, hogy jelenleg 50 ezer forint lakbér után, amit kifizet a lakást bérbe adónak a bérbe vevő, gyakorlatilag a munkáltató természetbeni juttatása kapcsán és a lakást bérbe adó együttesen 39 500 forint adót köteles fizetni. Ez tehát azt jelenti, hogy 50 000 forint a tiszta összeg, amit kifizetünk, és 39 500 forint adó van ezen kívül, amit még ki kell fizetni, feltéve, hogy hivatalossá tesszük ezt az eljárást. Ez is egy olyan kérdés, amit szerettünk volna megjelenni látni az elénk kerülő törvénycsomagban. Sajnálatos módon - bár nem meglepő módon - ez is kimaradt belőle.

Ugyanúgy kimaradt belőle az a korábbi kormányzati ígéret, amely azt célozta, és folyamatosan ezt halljuk hétről hétre a miniszterelnök úrtól, az államtitkároktól és a miniszterektől egyaránt, hogy a multikat és a magyar kis- és középvállalkozókat egyformán kell terhelni adóval. Ezzel kapcsolatban is interpelláltuk miniszter urat, kaptunk egy semmitmondó választ. Megkérdeztük, miért van az, hogy 1 millió forint nyereség után a magyar kis- és középvállalkozó 451 ezer forintot kénytelen fizetni, ugyanis a magyar kis- és középvállalkozó 1 millió forint nyereség után kénytelen társasági adót fizetni, személyi jövedelemadót fizetni, egészségügyi hozzájárulást fizetni, ezzel szemben a multinacionális vállalatok megúszták ezt az egész folyamatot 100 ezer forinttal. Megkérdeztük, hogy mikor szeretné a kormány megoldani ezt az ellentmondást, a miniszter úr fölállt, elkezdett a kormány jótéteményeiről, az adócsökkentés áldásos hatásairól beszélni, és az égvilágon nem történt semmi. Ebbe a törvényjavaslatba, ebbe a meglehetősen nagy terjedelmű törvényi szabályozásba bár lehetőség lett volna beletenni ezeket a rendelkezéseket, sajnos ez ügyben sem történt az égvilágon semmi.

Végül, de nem utolsósorban, beszélni szeretnék néhány szóban a szabadalmi bejelentések fontosságáról. Két olyan beszámolót is meghallgattunk az elmúlt időszakban különböző közhivatalok vezetőitől, amely arról szólt, hogy mennyire nagy kátyúban van a magyar innováció ügye. Legutóbb éppen a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondta el azt, hogy Magyarország gyakorlatilag innovációs válságban van, különösen fontos lenne erre a dologra odafigyelni. És tisztelt képviselőtársaim, mivel mi ülünk itt a jogalkotás templomában, mi vagyunk az országgyűlési képviselők, nem várhatjuk el mástól, hogy az ehhez szükséges jogszabályokat meghozzuk, nekünk kell cselekedni. Nekünk kell lépni ebben az ügyben.

Itt van például a törvénynek olyan rendelkezése ebbe a nagy salátatörvénybe betéve valahova középtájra, hogy a szabadalmi bejelentés közzétételéig csak a bejelentő, a képviselő, a szakértő, illetve a szakvélemény adására felkért szerv tekintheti meg az iratokat, majd miután megtörtént a szabadalmi bejegyzés, azután a törvényváltozás bárki számára kikérhetővé és megtekinthetővé teszi a szabadalmi bejelentés tárgyát.

Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, mert ez ugyan az ég adta egy világon nem derül ki a törvényjavaslat általános indoklásából, hogy mi az, ami ezt a rendelkezést indokolta, mi az, ami a szabadalmi betekintés jogát megadja bárki számára, szabadon kutathatóvá tesz akár ipari titkokat jelentő szabadalmi bejelentéseket is. Mi volt az, ami ezt indokolja? Ez engem különösen érdekelne, ugyanis ebben azt látom, hogy a magyar innováció, ami egyébként is a mélypontján van jelenleg, újabb veszélyeknek van kitéve azért, mert a kormány nem gondoskodott megfelelően a védelméről.

(17.10)

De ha ezzel kapcsolatban kapok egy megfelelő államtitkári választ, nyilván megkérdezem, hogy akkor az miért nem lett beírva a törvényjavaslatba, de nyilván, ha szakmailag meggyőző, el fogom fogadni, bár egyelőre nem látok rá ilyen okot.

Aztán itt van az újdonságkutatási tevékenységek, illetve a szabadalmi bejelentések díjazása, amihez szerintem szintén hozzá kellett volna nyúlni. Itt akkor, amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nekünk beszámolt arról, hogy hogyan áll a magyar innováció ügye, én konkrétan az amerikai NIH, azaz az amerikai gyógyszerhivatal, egészségüggyel foglalkozó hivatal kutatási modelljét vázoltam fel követendő példának, azt a finanszírozási és szervezeti modellt emlegettem, és konkrétan felvázoltam ennek a működését. Ez azt jelentené, hogy az állam, mivel nem teszi meg helyettünk más, hiszen a térségünkből, ebből a kis országból hiányzik az ehhez szükséges kockázati tőke, az állam maga is részt vesz tevékenyen az innováció folyamatában, szabadalmi ügyvivőket foglalkoztat, és a szabadalmi ügyvivők kőkemény üzleti tárgyalások során elérik azt, hogy a megvalósuló alapkutatási fejlesztések átszivárogjanak az alkalmazott kutatásba, kőkemény forintbevételeket hozzanak a kutatóintézetek, az egyetemek vagy az egyéb spin-off cégek számára; gyakorlatilag ezzel kapcsolatban sem látunk sajnálatos módon a szabályzásban semmit.

A végén pedig itt van az a törvény, amit Józsa István képviselőtársam is emlegetett, a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény, amit - csak emlékeztetnék rá - ugye 2004-ben hozott meg az Országgyűlés, és a jelenlegi parlament egyszer már az önök kormányzása alatt hozzányúlt ehhez a törvényhez, formai módosítgatások történtek, gyakorlatilag érdemben nem történt semmi. Most ahhoz képest azt látjuk, hogy egy jogszabályi felzárkóztatást célzó törvényjavaslat-csomag fekszik előttünk, és ehhez képest most nagyon komolyan hozzányúlnak ehhez a törvényhez, de még mennyire hogy rosszul. Hát itt ugye, teljesen megváltoztatták a célelőirányzatok kereteit, teljesen megváltoztatták a kkv-k meghatározását, és ez bizony azt jelenti, tisztelt képviselőtársam, hogy azok az ambiciózus célok, amit a két gazdaságfejlesztésért felelős miniszter - a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetője, illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője - megfogalmazott, hát igen-igen veszélyes módon fog teljesülni. Nem is tudjuk egyáltalán, hogy milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban a kormányzatnak.

Tudja, azzal kapcsolatban csak egy jelzés, hogy jelenleg hol áll Magyarországon a támogatásmegoszlások ügye: jelenleg 100 adóforintból, amely gazdaságfejlesztési célú támogatást céloz, 60 adóforint jut a multinacionális cégek, illetve a nagyvállalatok részére, 40 adóforint jut a magyar kis- és középvállalkozások részére. A kormányzat ambiciózus célja ezen mindössze 10 százaléknyit változtatna, ami szerintem nem ambiciózus, a kormányzat szerint az; mindenképpen ennek az aránynak a teljes megfordítására lenne Magyarországon szükség, ebben a törvényjavaslatban sajnálatos módon nyomát sem látjuk ennek. Én annak vagyok tanúja nap mint nap itt az Országgyűlés plenáris ülésein, hogy szép szavak nemzeti pántlikával át vannak kötve, de amikor megnézzük a törvényjavaslat tartalmát, akkor egy nagy ürességet kapunk, vagy a szép szavaknak csak egy töredéke köszön vissza ránk a törvény szövegéből.

Arra biztatnám államtitkár urat és a kormánypárt jelen lévő képviselőit, hogy ezen a gyakorlaton a nemzetünk érdekében mindenképpen változtassanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu