NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány rendszeresen él, sőt visszaél azzal a privilégiumával, hogy csak előterjesztői zárszóban reagál az itt elhangzottakra, így egy érdemi vita, párbeszéd nem alakulhat ki, hiszen akkor minket, képviselőket már nem illet meg a reagálás lehetősége. Azonban most van olyan szerencsém, hogy egymást követő napirendekben ugyanaz a téma. Sőt, ebben a napirendben még nevesítve is van Románia uniós csatlakozása, amiről az előző napirendben beszéltem, így most van szerencsém folytatni megkezdett gondolataimat, és még reagálni is tudok államtitkár úr válaszára.

Azt mondta, hogy az általam az előző két parlamenti ciklusra megfogalmazott dumaellenzéki vádhoz egy kitűnő illusztráció volt hallható, amit én adtam elő. Csak arról feledkezett meg államtitkár úr, hogy az én beszédem gerincét éppen Orbán Viktor korábbi beszédének idézete képezte, ezért ha ezt dumaellenzékiségnek nevezi, akkor ezzel miniszterelnök urat minősíti. Mindazonáltal a felolvasott idézettel maximálisan azonosulni tudunk, a fenntartásunk éppen az volt, hogy ezt a korábbi ígéretüket nem tartották be.

Nem sok változott 2004-ről 2005-re, ezért azt mondani, hogy az új fejlemények már mást indokoltak, nagyon gyenge magyarázat. Mindenképp fájó ez nekünk. És, ugye, ahogy korábban meg lehetett vonni a szót tőlem is, amikor az első parlamenti beszédemet tarthattam itt, akkor még nem képviselőként, csak úgymond bekiabálva a karzatról, de ahogy Harrach Pétertől, az Országgyűlés korábbi alelnökétől is hallhattuk itt még fél éve is, a bekiabálás parlamenti műfaj. És bizony a 2005. szeptember 26-ai nemzetárulás olyan pillanat volt, amikor, bár a Jobbik képviselettel még nem rendelkezett, de szükségét láttuk annak, hogy itt akár bekiabálással a karzatról elmondjuk a véleményünket.

Bár akkor kitiltottak úgymond az Országgyűlésből, nagy elégtétel ez nekem és a Jobbiknak is, hogy ezeket itt hivatalosan is eltudjuk már mondani, hiszen közel egymillió választópolgár akaratából itt vagyunk az Országgyűlésben; többek között pont azért, hogy számon kérjük az önök be nem tartott ígéretét, vagy éppen azért, ahogy ismételten megteszem, hogy gratuláljak a jelenleg elnöklő Lezsák Sándornak, aki volt olyan karakán, igen, hogy meg tudta nyomni azt a bizonyos "nem" gombot. Amiért fontos ez a vita, amikor uniós csatlakozásokról, a vétóról beszélünk, a Fidesz házi lapja is ezzel a szóval közölt címlapot, és ócska nemzetárulónak nevezte a lap főszerkesztője mindazokat, akik nem élnek majd az adott pillanatban ezzel a vétóval. Persze, ez is a döntés előtt született, utólag már megmagyarázta természetesen a Demokrata főszerkesztője is korábbi álláspontját.

Hogy miért is tartjuk fontosnak fölhívni itt a figyelmet például a szabad mandátum elvére, miért szólunk most, miért emeltem ki most egy képviselőt, aki képes volt karakánul "nem" gombot nyomi? Azért, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azt látjuk, hogy bizony itt mamelukok ülnek ebben a ciklusban is az Országgyűlésben.

(18.20)

Azt látjuk, hogy legyen szó akármilyen pozitív előterjesztésről, ha a frakcióban azt az utasítást adják, hogy nemmel kell szavazni, akkor azt kivétel nélkül megteszik. Sőt, ha egy másik pártból kapják ezt az utasítást, itt bizony a KDNP még akkor is megteszi. Nem tudom, van-e ezek után létjogosultsága egy önálló frakciónak, hiszen Harrach Pétert hadd idézzem az MTI múlt heti híradásából: "A koalíció egysége mindennél fontosabb. Tehát ha leszavazzák a javaslatunkat a frakciószövetségen belül, akkor ezt tudomásul vesszük."

Nos, itt tartunk. Ennyire önálló egy párt, hogy amikor egy ilyen alkotmányos válságban vagyunk, és végre meg merne fogalmazni valami különvéleményt akár Pálffy István a médiát szabályozó törvényeknél, mondjuk, a család és a házasság védelmét szeretné beemelni, akár bármilyen más előremutató, önálló KDNP-s nyomelemet vélünk felfedezni itt az Országgyűlésben, akkor mit látunk? Azt nyilatkozza Harrach Péter képviselő úr, hogy ők bizony mindent megszavaznak, amit a Fidesztől utasításba kapnak. (Harrach Péter a kezével nemet int.) Akkor kérdezem én, van-e itt... És örülök, hogy most úgy látom, hogy reagál, át is adom akkor a szót.

Köszönöm. (Derültség és taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu