VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Látom, nagy tolongás van a fideszes képviselők körében a hozzászólás lehetőségéért. Mielőtt megadnánk ezt a lehetőséget számukra, engedjék meg, hogy én is megosszak önökkel néhány gondolatot. Látszik önökön egyébként - hadd tegyem hozzá -, hogy kínos, kellemetlen az önök számára ez a néhány perc, de fogadják el tőlünk, hogy az elmúlt 20 évben amit önök Izraellel kapcsolatban az MSZP-vel karöltve végeztek ebben az országban, azért talán a legkevesebb büntetés, hogy ezt a néhány percet végighallgatják tőlünk, még ha önök számára ez rettenetesen kellemetlen is.

Szabó Timea képviselőtársam felszólalására annyit hadd reagáljak, hogy nem Törökország ellen tüntettünk, hanem a török nagykövetség előtt voltunk szolidaritásunkat kifejezni. Célszerű a jövőben jobban utánajárni ezeknek a dolgoknak vagy esetleg fölhívni az izraeli nagykövet asszonyt, aki az önök eredményváróján jelen volt a választások éjszakáján. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Egy szó mint száz, ez a társulási szerződés, még ha jogi értelemben de jure nem is jelenti Izrael európai uniós csatlakozásának megindulását, előkapuját, de olyan elemeket tartalmaz, ami ezt szinte már feleslegessé is teszi, hiszen mindazokat, amiket az európai uniós csatlakozástól Izrael remélhet vagy amit remél, azokat ezzel a társulási szerződéssel de facto megkapja, sőt de jure kapja meg: tőke szabad áramlása, személyek szabad áramlása, munkaerő szabad áramlása, szolgáltatások szabad áramlása, vámok eltörlése, a gazdasági kapcsolatok liberalizálása. Izraelnek ezenkívül már nem is nagyon lesz semmilyen igénye az Európai Unió felé. Erről kell önöknek, az Országgyűlésnek szavaznia.

Azt gondolom, hogy erre a szavazásra nem jobbikosként, hanem jó lelkiismeretű magyar emberként nem lehet igennel szavazni. Mondhatják persze önök ezt, hogy miért, egy országnak a társulási szerződéséről szavazunk, de nem egy átlagos országról van szó. Nem egy olyan országról van szó, amelynek vannak hibái, vannak érdemei, vannak pozitív meg negatív oldalai, hanem jelen esetben olyan országról van szó, Izraelről, amely az én véleményem szerint, de szerintem sokunk véleménye ez, a nemzetközi stabilitásnak, a békének, a különféle világpolitikai erőknek, kultúráknak az együttműködését leginkább akadályozó, legveszélyesebb akadálya.

Jelen pillanatban Izrael... - nem Észak-Korea, nem Irán, nem Törökország, nem Szíria jelenti a világbékére a legnagyobb veszélyt, hanem Izrael. Izrael egy agresszor állam.

Ajánlom az önök figyelmébe a Magyar Nemzetben a hét végén megjelent interjút, amely Shlomo Zand izraeli zsidó író könyvéről tudósít egy interjú keretében, ahol elmondja az író - és ő zsidóként mondja ezt, ezért idézem az önök számára is -, hogy Izrael politikája fasisztának tekinthető. Önök ehhez a politikához akarnak jelen pillanatban asszisztálni, csatlakozni, ezzel akarnak szövetséget kötni.

Számtalanszor szó esett már az ENSZ-határozatok be nem tartásáról. Izrael az az ország, amely háborúkat indíthat mindenféle nemzetközi elszigetelődés vagy szankció létrejötte nélkül. Látszattárgyalásokkal, telepesekkel vagy ha kell, akkor fegyverrel, bombákkal akadályozhatja egy nép önálló, független államának megalakulását.

Azért mondjuk ki, hogy Magyarország viszonylatában is van néhány olyan neuralgikus pont meg olyan érdekes probléma, kérdés, ami mind a mai napig megoldásra vár. Nem tudjuk még ma sem, hogy a kémrepülőgépek mit kerestek a légterünkben, és Sukoróról is esett már szó.

(19.30)

Tudom és hallom az MSZP-s képviselők reakcióit, megértem, hogy ők ezt így élik meg, de ezt most nekik is el kell viselniük, még ha ez nekik nem is kellemes téma. És tudom azt is, hogy ilyenkor általában az antiszemitizmus vádjával szoktak előjönni képviselőtársaim. Ez egy hamis vád! Ez a holokausztipar része. (Zaj az MSZP soraiban.) Amely mit csinál? Vannak jogos felvetések bizonyos emberek részéről, akik felvetnek jogos kérdéseket, amelyek bizonyos szereplők számára, mint például a jelenleg tőlem jobbra ülő képviselők számára kellemetlenek.

Forrás: parlament.hu