DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én azt hiszem, ebben a Házban korábban is, most is nagyon sokan vagyunk, akik ügyvédi hivatásunkat gyakoroljuk, és azt hiszem, pártállástól függetlenül mindannyian vallhatjuk, hogy ez egy hivatás, amelyet csak lelkesedéssel, magas szinten, szorgalommal lehet ellátni. Ha most cinikus lennék, de nem leszek az, azért mégiscsak megkockáztatom, hogy amíg 1994-től 2002-ig itt ültem a parlamentben, és most visszatekintek az 1994-2002-es időszakra, hogy milyen volt az ügyvédek helyzete Magyarországon akkor, azt mondom, az valamivel jobb volt, mert amikor 2002-ben kitettem a lábamat, a legfontosabb intézkedést meghozta a parlament, nevezetesen, az ügyvédi munkadíj után addig nem kellett áfát fizetni, utána most már kellett áfát fizetni, de ezzel kezdődött a lecsúszásunk. A kollégáim tudják, hogy most mire gondolok.

Tehát azt mondom, hogy a helyzet drámai, azt mondom, hogy ezt a törvényjavaslatot, ezt a módosítást támogatni kell. A magam részéről azt mondom, ezt nem egy évre, hanem két évre kellene emelni, minél hosszabbra és szigorúbbra. Itt most mindjárt vitatkozni is fogok Bárándy képviselő úrral, aki már a múltkori vitában is emlegetett engem, és szóba is került ez, hogy amikor 30 évvel ezelőtt az átkosban, a szocializmus időszakában elkezdtem ezt a pályát, milyen volt az ügyvédi hivatás, és milyen volt az ügyvédi tevékenység.

Kedves Képviselőtársaim! Én azt mondom, ez sokkal jobb volt, akkor volt az úgynevezett numerus clausus. Ennek két pozitív tulajdonsága volt. Emlékszem rá, amikor elkezdtem Békés megyében, 58 ügyvéd volt, tudtuk, ismertük egymást, a régi deklasszált elemek gyerekei voltunk, döntő többségében ügyvédek, polgárok gyermekei. A pártbizottság adminisztratív osztályának hozzá kellett járulni, nem nagy örömmel, de gondolták, hogy jó lesz a deklasszált Varga ott, az ügyvédek között, a nagyapja is odavaló volt. Ez rendben is volt.

És volt még egy jó tulajdonsága: tudtuk, hogy ki a spicli közöttünk. (Derültség.) Teljesen világos volt akkor, hogy kik voltak az ügyvédek. Én úgy fogalmazok, biztosan emlékeznek a kollégáim rá, hogy ugye, a színielőadáshoz, mármint a büntetővédelem ellátásához, amikor különösen az állam elleni bűncselekményben kellett védeni, a színielőadáshoz kellettünk. Jött a Volga, jöttek a szigorúan bizalmas ügyekben, emlékeznek, államtitok és a többi, és mondták, hogy Varga elvtárs, akkor esetleg részt kellene itt venned, ha megtennéd azt, ebédidőben, mert védő nélkül nem lehetett mit csinálni.

Azt akarom mondani - visszatérve a numerus claususra az átkosban -, akkor jobb helyzetben voltunk, deklasszált, megtűrt, megbízhatatlan politikai elemek, és a színielőadáshoz hozzátartozott az, kérem szépen, a büntetőeljárásban, hogy védők kellettek. Meg is fizettek bennünket körülbelül tisztességesen, de azt hiszem, ez a dolog innentől kezdve rendben volt, de most akkor térjünk vissza a rendszerváltásra és a liberalizációra.

Kedves képviselőtársaim, a magyar ügyvédség helyzete valóban drámai. Rengetegen vagyunk. Itt nem elsősorban Budapestre gondolok, és most megint nem akarom itt a bűnös várost emlegetni és a nagy budapesti ügyvédeket, de itt egy más világ van. Én is látom, ebben a fővárosban élek, más világ van, másképp kezelik az ügyvédeket, másképp van, azt mondom, pozitívabban, nagyobb megbecsülésnek örvendenek. Nekem nagyon sok fiatal kollégám van, kérem szépen, Békés megyében, ahol - hogyan is mondjam - nem az életszínvonal magasságát kellene emlegetnünk, komoly egzisztenciális problémák vannak a nagyon fiatal, tehetséges ügyvédkollégáknál. Nincs piac!

Az államtitkár úr és aki az elmúlt időszakban ismeri a dolgokat, biztosan emlékszik rá, a közjegyzők bizonyos territóriumokat kiharcoltak maguknak, mi, ügyvédek nem harcoltunk ki semmit, sőt a pálya egy szeletéből, a klasszikus ügyvédi tevékenységekből is csipegettek. Gondolok itt például az elfuserált és abszolút végrehajthatatlan fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatos közjegyzői kényszerre, de gondolok az egyik legfontosabb és legszebb területre - magam is hosszú időn keresztül végeztem -, a cégeljárásokra. Kérem szépen, minden elismerésem a számítógépé, de most valljuk be őszintén, az a tevékenység, ami valamikor a Gt. megalkotásával együtt nagyon komoly ügyvédi feladat volt, egy részvénytársaság vagy egy zrt. alapító okiratának a megalkotása, ma már benyomjuk a gépbe ezeket a kis formanyomtatványocskákat, igaz, hogy selejtek, semmit nem érnek, rengeteg per lesz belőle. Egyébként én, aki peres ügyvéd vagyok, örülök is neki. De könyörgöm, ez egy komoly terület volt, ahol a fiatalok nagyon szép és jó tevékenységet láttak el, és ezért komoly munkadíjat lehetett fizetni.

Most kérdezem a szakmától, akik itt ülnek: most mit lehet ezért elkérni? Budapesten esetleg elkérik a dupláját, de mi nyilvánvalóan nem tudjuk elkérni, mert Békés megyében nemcsak az a probléma, hogy mit kér az ügyvéd munkadíjként - beszéljünk itt őszintén -, hanem mit tud fizetni a polgár. Nem az a kérdés, hogy felírjuk, mennyivel tartozik, hanem ki tudja-e fizetni. Nyilvánvalóan nem fogja tudni kifizetni, mert nagyon nehéz helyzetben vannak az emberek.

Tehát én azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat most egy tüneti kezelés, generálisan meg kellene változtatni a játékszabályokat. Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy a következő évben generálisan változtassuk meg a szakma teljes bevonásával az ügyvédi hivatásra vonatkozó jogszabályt, mert egyébként a helyzet valóban még drámaibbá fog válni. Régi vesszőparipám ezzel kapcsolatosan, megint Bárándy képviselő úrra gondolok, mert a múltkor pont azon vitatkozunk, hogy én, aki kurucnak tartom magam, és nem labancnak, hiszen ügyvéd vagyok, beszéltünk arról, és nagyon helyesen mondtad egyébként az átjárhatóságot, hogy ez egy teljesen rossz és cinikus szembeállítás részemről, Nyugat-Európában és sok helyen átjárhatóak a dolgok. Biztosan mindenki tudja, Ausztriában például hogyan lehet valaki ügyész, ügyvéd, mindenki a maga területén két-három évet elmókuskál, dolgozgat, utána eldönti, hová fog kerülni. Magyarországon ez átjárhatatlan, elsősorban azért, mert ma is falak vannak az igazságszolgáltatás különböző ágai között.

Azt mondták régen, ugye, azt hiszem, ma is mondta a képviselő úr, hogy az ügyvédség - azt hiszem, ezt elsősorban az átkosban mondták - az igazságszolgáltatás szerves része. Ezen én akkor is nevettem, az átkosban, de most is nevetek ezen, mert ez nem igaz, legalábbis az én tapasztalatom szerint nem igaz. Persze, vannak olyan bíróságok, Budapesten pozitív példákat tudok mondani, kiváló fiatal bírók, mind büntető, mind polgári, mind gazdasági ügyekben, akik valóban partnernek tekintik az ügyvédet, de van egy egészen elképesztő szemlélet az elmúlt években, ami ennek pontosan az ellenkezőjét igazolja. Alapvető technikai problémákat nem tudunk megoldani, egy jegyzőkönyvet nem tudunk elkérni a bírótól, egy tárgyalásbeállítást nem tudunk, mert a bírói függetlenség elefántcsonttornyából azt mondják, nem adjuk a bírót. Kérek egy jegyzőkönyvet, azt mondja, nem beszélhet a bíróval. Elképesztő! Magyarországon elképesztő, hogy ez hova alakul!

Milyen átjárhatóságról beszélünk? Milyen szerves része az igazságszolgáltatásnak az ügyvédség? Én egy olyan megyében vagyok, kedves képviselőtársaim, ahol például átvilágítottak bennünket hosszú időn keresztül. Én még országgyűlési képviselő voltam, büntetővédelmet láttam el, amikor az egyik bíró, aki egyébként időközben már nem bíró, levitette a táskámat, és átvilágíttatta. Megsértette a mentelmi jogomat! Azt mondta: megvizsgáltam, nincs-e benne lehallgatókészülék. Az igazságszolgáltatás szerves része az ügyvédség? Ne sarlatánkodjunk már! Mondjuk meg őszintén, hogy jelen pillanatban helyenként kibékíthetetlen ellentét van az ügyvédek és a bírák között, ezen változtatni kellene. Zárójelben jegyzem meg: nota bene, nem vagyok benne biztos, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és ez a struktúra most megoldotta ezt a problémát. Nem akarok belemenni abba, hogy az ügyészséget is a kormány alá szerettem volna rendelni, a bíróságot is kormány alá szerettem volna rendelni. Látom, más elképzelés van.

Kormánypárti képviselőként tudomásul veszem, hogy nem erről szól, és ez nem is oldja meg a problémát, de az biztos, hogy a szakmában nem lehet úgy tisztességgel dolgozni, hogy nincsenek alapvető emberi kapcsolatok az ügyészek, bírák és ügyvédek között. Van ahol van, de nagyon sok helyen sajnos nincsen. A kollégáim bólogatnak, akkor tudják, mire gondolok, ezt a farizeus magatartást be kellene fejezni. Valóban úgy szeretnénk itt a XXI. században, hogy mindenki, aki szakvizsgát tett, aki tisztességgel ellátja a kuruci hivatását, hisz ügyvédek és védők vagyunk, a labanc az ügyész, és minden más területen legalább beszélő viszonyban legyenek egymással, és a szakmában ne hazudozzunk egymásnak, mert ez a dolog egyik része, hogy mindenki fetisizálja a szakmáját, az ügyész is, a bíró is, helyenként mi, ügyvédek is. Azt hiszem, egyforma szerepet költünk be, különös tekintettel arra, hogy az ügyvédségnek most van még egy speciális oldala, és erről külön szeretnék beszélni.

(16.50)

Kedves Képviselőtársaim! Kedves Ügyvéd Kollégák! Azért valljuk be őszintén, hogy hányan gyakoroljuk már a klasszikus ügyvédi tevékenységet. Tehát a szakma is teljesen megváltozott. A klasszikus ügyvédi tevékenység, a büntető-, a polgári peres eljárások és a nem peres eljárások és különböző szerződések alig egy-egy szegmense maradt a mi ügyvédi hivatásunknak, és a másik része pedig részben a sarlatánságra, részben pedig egy egészen más dimenzióba, úgynevezett vállalkozásba, eredménykötelembe csap át, holott mindannyian tudjuk, hogy az ügyvédi hivatás, ezt sokszor el szoktuk mondani, sajnos nem eredménykötelem. A mi hivatásunk, hogy megpróbáljuk az ügyvédi hivatás szabályainak maximális betartásával az ügyfél érdekét képviselni, és lehetőleg győzelemre vinni azt az ügyet, de nem rajtunk múlik, hogy lesz-e eredmény vagy nem lesz eredmény.

Tehát én azt mondom befejezésül, hogy én maximálisan támogatom ezt az elképzelést, maximálisan támogatom azt, hogy az ügyvédi hivatás újra visszanyerje régi fényét, hogy az ügyvédek is meg tudjanak élni. És most, hogy ne érezze senki, hogy a bírákkal kapcsolatosan kritizáltam, biztos emlékeznek rá vagy emlékszünk rá, hogy akkor, amikor a mi numerus claususunk megszűnt, amikor liberalizálták a szakmát, akkor volt az 1990 és '94 közötti időszakban a bíróknak a reneszánsza, amikor végre a bírói fizetést megváltoztatták. (Dr. Vitányi István közbeszól.) Így van, 400 százalékkal.

Én azt mondom, és most is őszintén mondom, hogy hozzátartozik a dolog és a probléma megoldásához, hogy a bírói fizetéseket is haladéktalanul emelni kell. Nekem az a meggyőződésem, hogy egy tisztességesen dolgozó, az emberek legalapvetőbb érdekeit intéző, vagy egy büntetőügyben egy embernek az életét alapvetően meghatározó bírónak a fizetése olyan kell legyen, ami megfelelő társadalmi megbecsülést és presztízst jelent, számmal is nyugodtan mondhatom, milliósnak kell lenni ahhoz, hogy esetlegesen az a kis gonoszság se legyen, hogy esetlegesen azt gondolja, hogy az ügyvéd ennyit keres vagy annyit keres, vagy amennyit keres.

Vissza kell adni a szakmának a rangját minden oldalról. Azt gondolom, hogy az ügyészséggel kapcsolatosan ugyanez a szerep, és akkor nem lesz az a szakmai és egyéb féltékenység, ami most jelen pillanatban kialakult, és ami egyre inkább kiéleződött itt ebben az időszakban.

Én azt mondom, minden szakmának és minden, az igazságszolgáltatásban dolgozónak vissza kell adni a szakmai rangját és presztízsét, és ennek egyik állomása ez az általunk is támogatott törvényjavaslat, de még egyszer mondom, ez csak egy része. Jövőre, ha megváltoztatjuk az alkotmányt, ha, remélem, megváltoztatjuk a Házszabályt is, és mindenki a lényegről fog beszélni, megváltoztatunk mindent, ami eddig rossz volt az elmúlt húsz esztendőben, akkor ez egy kicsi, pici szelet, hogy itt a parlamentben helyet foglaló legalább 40 vagy 50 - szerintem legalább 50-en vagyunk - ügyvéd is úgy menjen haza a képviselői munkája végén, hogy a szakmának is adtunk valamit, és a kollégáink is megsüvegeljenek bennünket, és azt mondják, hogy ügyvédként tettetek valamit értünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu