FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elfeledett íróinkért indított felszólalássorozatom mai epizódjában a Horthy-korszak legnagyobb írófejedelmeként számon tartott Herczeg Ferencről emlékezem meg.

Hosszú, 91 éves életútja alatt számos történelmi időszakot megélt, amelyek lenyomata kirajzolódik műveiben, krónikásként mutatja be az általa megtapasztalt korszakok szellemiségét. Volt ünnepelt nemzeti író, népszerű színpadi szerző, sikeres országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletben álló tagja, jelölték irodalmi Nobel-díjra, de mindezek ellenére a halála óta eltelt közel 60 évben szinte teljesen eltűnt a köztudatból. Itt az idő, hogy leporoljuk emlékét, és visszahelyezzük az őt megillető helyre a magyar irodalomban.

Az 1863-ban a ma Délvidékhez tartozó Versecen született Herczeg Ferenc jó példája annak, hogy nem a származás függvénye az, hogy kiből válik magyarságot szerető, példamutató hazafi. Herczeg ugyanis sváb családban nevelkedett, kezdetben még nem is beszélt magyarul, de édesapja motiválására, aki szerint a magyar a világ legéletrevalóbb nemzete, gyorsan pótolta ezt a hiányosságát, és írásaiban tapasztalható irigylésre méltó kifejezőkészsége és esztétikai érzéke tesz tanúbizonyságot arról, hogy a semmiből milyen magas szintre is lehet emelni a magyar nyelv ismeretét.

Herczeg már fiatalon berobbant a hazai irodalmi életbe, és rövid idő alatt népszerű lett. Tehetségének elismeréséről mi sem tanúskodik jobban, hogy első regénye után a Budapesti Hírlap munkatársává kérték fel, valamint meghívást kap a Petőfi és a Kisfaludy Társaságba is. Életének első felében elsősorban színdarabokat ír, oly népszerű darabokat, mint például a kuruc hangulatot idéző Ocskay brigadéros, a világsikerű Kék róka vagy a Bizánc című történelmi színjáték. A kor legnépszerűbb színpadi szerzője volt.

1894-től - nem tévedés - 50 éven át az Új Idők irodalmi hetilap főszerkesztője volt. A kor legmagasabb példányszámú folyóiratát a dualizmus, majd a Horthy-korszak legjelentősebb lapjaként tartották számon, és csak 1949-ben szűnt meg.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben! 1896-ban szülővárosa, Versec országgyűlési képviselőjévé választották. Tisza István barátja és híve, akinek biztatására vállalt a politikában szerepet, de mindemellett az irodalmat sem hanyagolta el, hanem ontotta magából a könyveket.

Műveiben elsősorban történelmi eseményeket elevenített fel. Ilyen például kiemelkedő kisregénye, a Pogányok, amelyről a kritikusai így vélekednek: "az ősmagyar lélek kereszténnyé válásának történeti problémája aligha tett még szert mélyebb és szebb lélektani keretre, mint Herczegnek ebben a művészi alkotásában".

Többször, visszatérően foglalkozott a Rákóczi-felkeléssel, például egyik legjobb regényében, mely a Pro libertate! címet viseli. De foglalkozott Szent István korával vagy épp a '48-as szabadságharccal is, utóbbival a számomra egyik legkedvesebb, a Hét sváb című novellájában.

A Magyar Tudományos Akadémia 1899-ben választotta tagjává, majd 1925-ben Nobel-díjra jelölte Az élet kapuja című művéért, amely Bakócz Tamásnak állít emléket.

A Horthy-korszak alatt közéleti szerepvállalása nem merült ki az Új Idők szerkesztésében, ugyanis 1927-ben a Magyar Revíziós Liga megalakulásakor annak elnökévé választották.

A második világháború után Herczeg Ferencet teljesen elhallgattatták, az 50-es évek elején pedig kitelepítették a magyar gulágra, amely a Hortobágyon volt. 1953-ban a munkatáborok megszüntetése után szabadult, azonban már nem élt sokat, 1954-ben méltatlan körülmények között halt meg.

Hosszú életútja során számos tette és az összesen több mint száz regényt, elbeszélést és színművet magában foglaló életműve mindenképpen érdemessé teszi Herczeg Ferencet az utókor tiszteletére és a méltó emlékezésre.

Herczeg gondolkodásának összegzésére jó példa az 1920-ban Szegeden elhangzott néhány mondata, amely példaértékű lehet minden magyar ember számára, és amely előttünk, jobbikos képviselők előtt is szemünk előtt lebeg munkánk során. "Nem akarunk rombolni, mi építeni akarunk. A mi fegyverünk nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Mi részt akarunk venni abban a munkában, amely az egész magyar társadalomból egy egységesen szervezett, jól fegyelmezett, istenfélő, munkás, hazafias társadalmat akar alkotni. Mert naggyá, gazdaggá csak a nemzeti érzés tehet."

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárszóul ezt az utolsó mondatot szeretném megismételni, hogy Herczeg Ferenc üzenete visszhangozzon ezen padsorok között, és ennek tükrében végezzük munkánkat: "Mert naggyá, gazdaggá csak a nemzeti érzés tehet."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(18.10)

Forrás: parlament.hu