SESZTÁK OSZKÁR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előző napirendi pontban tárgyalt, ugyancsak nagyon fontos pénzügyi tárgyú törvényhez képest most nem egy egységes kodifikációs program eredményeképpen létrejött törvényjavaslattal állunk szemben, hanem egy úgynevezett salátatörvénnyel, amely nagyon fontos kérdésekre kíván és meggyőződésem szerint ad választ a szabályozás területén.

Az előzőekben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete esetében az ellenőrzési jogosítványokat szándékozik a kormányzat és reményeink szerint a törvényalkotás megerősíteni. Olyan ellenőrzési jogosítványokat, olyan hatósági jogosítványokat ad a közjót megtestesítő állam kezébe, amelyek révén azokra a kedvezőtlen folyamatokra, amelyek nemcsak a gazdasági válság bekövetkezte után, hanem meggyőződésem szerint előtte is érzékelhetők és észlelhetők voltak, ezekre a kedvezőtlen folyamatokra a közjót érvényesítő állam részéről megfelelő válaszokat adjon.

Most a szabályalkotásnál tartunk, és három csoportra lehet talán osztani ezt a törvényjavaslatot, amely egyrészt az e tárgykörben született európai uniós jogalkotási aktusokhoz történő hazai jogalkotási szándékot fejezi ki, tehát az uniós jogot átültetjük a hazai jogrendszerbe. Másrészt olyan technikai jellegű módosításokat, újításokat tartalmaz, amelyek az élettel hozzák köszönő viszonyba a hazai jogalkotást, és az elektronikus pénz és más vonatkozásban hoznak olyan szabályozásokat, amelyek korszerűbbé, jó értelemben korszerűbbé, modernebbé - ha lehet ezt a szót használni - teszik a hazai pénzintézeti szabályozást, és újfajta technikák bevezetését teszik lehetővé a hazai pénzintézeti szektorban. És a harmadik elem a lakás-takarékpénztárak tevékenységének, lehetőségeinek újraszabályozása, amely leginkább igényelheti a figyelmét az állampolgárok, a lakásra vágyók, a családalapítás előtt vagy lakásvásárlás előtt állók szélesebb társadalmi csoportjainak.

Ezekből a jogszabályi változásokból én három elemet emeltem ki a KDNP vezérszónokaként, amelyekről részletesebben beszélnék. Az első a 2001. évi törvény módosítását tartalmazó jogszabály-változtatási szándék, amely a részvény kivezetését szabályozza újra. A javaslat a kivezetés két esetét különbözteti meg: az első esetben a szabályozott piacra bevezetett részvény forgalomban tartása valamennyi szabályozott piacon megszűnik, a második esetben a szabályozott piacra bevezetett részvény forgalomban tartása csak az adott szabályozott piacon szűnik meg, de akkor a részvényt más, szabályozott piacon továbbra is forgalmazzák.

Az első esetben a kibocsátó legfőbb szerve a szabályozott piacra bevezetett részvény kivezetéséről szóló döntés esetén akkor határozatképes, ha legalább 50 százalék plusz egy szavazati jogot megtestesítő részvény tulajdonosa van jelen. A kibocsátó legfőbb szerve a kivezetésről szóló határozatot legalább háromnegyedes többséggel hozza meg. A javaslat szerint a kivezetésről szóló döntés közzétételétől számított 60 napos jogvesztő határidőn belül a közgyűlési döntést támogatók kivételével a társaság azon részvényese kérheti, hogy a társaság a részvényét vegye meg tőle, akinek az adott részvényét a kivezetés közvetlenül érinti. A javaslat a vállalt felvásárlási előírásokhoz kapcsolódóan meghatározza a részvény vételárát. Ez is egy olyan fontos és előremutató szabályozás, amely gátat kíván szabni azoknak a kedvezőtlen folyamatoknak, amelyekre leginkább vagy a közvélemény számára leginkább a gazdasági válság hívta fel a figyelmét.

A másik pedig - más vezérszónokok is említették -: a bónuszok és a pénzügyi ösztönzők világa, már ami ezeknek a pénzügyi szervezeteknek a humánerőforrás-menedzsmentjét érinti.

(12.10)

Sajnos olyan technikák léteztek és léteznek ebben a szektorban, amelyek elítélésére nem lehet elég erős kifejezést használni, amelyek olyan felelőtlen és hazardőr kockázatvállalásra ösztönözték a pénzintézetek alkalmazottait, amelyek tálcán kínálták ennek a válságnak a kialakulását. Erre vonatkozólag nagyon fontos, regulatív szabályozási pontokat tartalmaz a törvényjavaslat, hogy milyen módon lehet ezeket a csapdákat kikerülni. Persze, ez a harc olyan, mint, mondjuk, egy háborúban a tüzérség és a páncélosok fejlődése, tehát nyilvánvalóan ezen a téren azután majd lesznek újabb ösztönző technikák, amelyeket kellő körültekintéssel és jogalkotói szándékkal újra be kell zárni, és a közjót, a közérdeket figyelembe véve a jövőben akár újra kell szabályozni.

Harmadikként szólnék erről a törvényjavaslatról, amely nagyon sok más tárgyú technikai jellegű pontosítást tartalmaz a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi törvény módosításáról, amely a körvonalazódó lakáspolitikának egyik eleme. Tehát a lakáspolitikáról azt gondolom - szigorúan nem tárgya ennek a törvényjavaslatnak, de ennek kapcsán szólni kell róla -, hogy a különböző társadalmi csoportok igényeire és lehetőségeire kell adekvát, naprakész válasszal szolgálniuk. Ez a lakás-takarékpénztárakról szóló eszköz itt egyébként kapcsolódik a törvényjavaslat egészéhez, hiszen egy olyan speciális pénzintézetet erősít meg a lakáspolitikában, amely pénzintézet függetleníthető az ingatlanpiaci buborékoktól és a pénzügyi válság okozta negatív tendenciáktól, ezért lett sikeres Németországban, az Egyesült Királyságban és más országokban. Tehát ez a speciális pénzintézeti eszköz függetleníthető vagy nagymértékben függetleníthető azoktól a negatív tendenciáktól, amelyeket leginkább a lakáshitelezés, a devizaalapú lakáshitelezés csődjében élhettünk meg a közelmúltban, ezért nagyon előremutató, hogy ennek a megerősítése történik.

Különösképpen üdvözlendő az, hogy azokat a bürokratikus szabályokat és számomra értelmezhetetlen szabályokat eltörlik, amelyeknek én is, és gondolom, sokan a Házból és máshonnan is, a társadalom szélesebb csoportjaiból is elszenvedő alanyai voltunk, nevezetesen, három gyermekünk lévén, olyan gyámügyi és egyéb tortúráknak voltunk alávetve, hogyha mondjuk, a gyermekünk lakáscélú megtakarítását akartuk felhasználni a saját lakásunk korszerűsítésére, az legalább féléves hivatalról hivatalra történő Canossa-járást jelentett. Ez a törvényi szabályozás ezeket a gyámügyi és egyéb bürokratikus akadályokat megkönnyíti, és valóban családként, közösségként tekint a családra, nem pedig tulajdonosként az egyes családtagokra, a családot mint közösséget erősíti meg, és ilyen módon az az összeg, amely 10 éves futamidő esetén 8 millió forint lehet, minél nagyobb a család, nyilván annál nagyobb családszintű megtakarítást tesz lehetővé, azzal együtt, hogy az előtakarékosság révén felhasználható összeget, tehát az előhitel összegét 75 százalékra emeli fel. Ezzel is, azt gondolom, nagyon sok család lakáshoz jutását, lakásterveinek a megvalósítását könnyíti meg.

Itt fontos a 10 év - ezt külön is hangsúlyozni kell -, a megtakarítási ciklus kibővítése, hiszen Magyarországon sajnos a lakáshoz jutás több évtizedes távlatot jelent, tehát ilyen értelemben a 10 éves megtakarítási periódus nem tűnik eltúlzottnak, hiszen tervezhetővé, szabályszerűvé teszi a lakás-előtakarékosság rendszerét. Megkönnyíti a családok részére, hogy több szerződést is felhasználhassanak, lebontja azokat a bürokratikus akadályokat, amelyek a család egységes fellépését, egységes érdekérvényesítését nehezítették a lakáscéljaik megvalósításában. Az állami lakáspolitika többi eszköze - bérlakásprogram, közösségi lakásépítés, önkormányzati lakásépítés, panelprogram - a társadalom különböző csoportjaira, különböző szegmenseire kiterjedően valósítja meg azt a lakáspolitikát, amely egységes és a társadalom minden csoportjára, mind szélesebb csoportjaira kiterjedő lakáspolitikai megoldásokat tesz lehetővé.

Összegzésül: a KDNP-frakció nevében támogatjuk a törvényjavaslatot, annak elemeit, amelyek a szabályalkotás terén tesznek rendet, és tesznek olyan lépéseket, amelyek átláthatóvá és szabályozottá teszik a pénzintézeti működést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu