SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány napja Kínában 6 millió kérdezőbiztos indult útnak, hogy megszámlálja a körülbelül 1 milliárd 300 millió kínait. Magyarország is most valami hasonlóra készül, jövőre megszámlálják, vagyunk-e még 10 millióan ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. De vajon ki fog-e ez derülni?

Zászló, címer, hadsereg, népszámlálás, ezek a modern állam elmaradhatatlan kellékei. Nemcsak a lakosságszám, hanem sok minden más is kiderül ilyenkor: nemek és életkor szerinti megoszlás, a megyék lakosságszámának változása, a hazánkban letelepedett külföldi állampolgárok száma, gazdasági aktivitás, termékenységi mutatók, az ország lakosainak lakhatási körülményei s a többi. Ez a tudás önmagában is fontos.

A benyújtott törvénymódosítás szükséges a mulasztásos törvénysértés miatt, a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartottuk, de néhány módosítást javaslunk, amelyeket a későbbiekben részletesen kifejtek. A népszámlálás nemcsak önmagáért való, hanem az elkövetkező években az adatok feldolgozása után fontos alapja lesz a közpolitikák tervezésének és mérésének. Például ha a nemek számaránya még jobban eltolódik a nők javára, az más adatok mellett megalapozhatja a középkorú férfiak magas halandósága elleni népegészségügyi intézkedéseket.

A jövő évi népszámlálás adatai a 10 évvel ezelőtti adatokkal való összehasonlításra lesznek alkalmasak, a történelmi és társadalomtörténeti perspektíva felvázolására, vagyis arra, hogy tudjuk, milyen fontos népesedési folyamatok zajlanak hazánkban, illetve lássuk, hogyan alakul például az országban a háztartások összetétele vagy a lakóingatlanok állománya. Ebből megtudjuk majd például, hogy a háztartások mekkora részében lakik apa és anya gyerekekkel, hol találunk és milyen lakásokat, de azt is látni fogjuk, hogy ki és mennyit ingázik a munkahelyére, vagy hogy milyen nyelveket beszélünk. Reméljük, ez utóbbiban jelentős előrelépést találnak majd a kérdezőbiztosok 2000-hez képest.

Természetesen a népszámlálás emberek által elvégzett felmérés, amely nem lesz hibátlan. A teljesség, az, hogy mindent megtudunk a népszámlálásból, nyilvánvalóan illúzió. Nem tudunk minden egyes magyart megszámolni és mindent megtudni róluk, ami fontos. Ez nemcsak azt feltételezi, hogy nincsenek az erdő mélyén élő remeték vagy korunk remetéi, a szintén az erdőkbe száműzött hajléktalanok, de azt is, hogy nincsenek peregrinusok, vándordeákok, akik Bécsben tanulnak vagy Londonban dolgoznak.

A minőségi felmérések egyik ismérve a ráfordított munka. Az előterjesztők az adatfelvétel időtartamát lerövidíteni javasolják két hónapról egy hónapra. Szerintük így kevésbé távolodunk el úgymond a népszámlálás eszmei időpontjától, ami egyetlenegy nap. Azt akarja az állam tudni, hogy azon a bizonyos napon pontosan hány fő lakik, mondjuk, Somogy megyében; nem előző nap, nem másnap, hanem azon a kitüntetett napon. Ez a népszámlálásnak egy szimbolikus eleme, amely behatárolja az időt, azonban a rohammunka, a sietség az adatok megbízhatóságát nem javítja, hanem rontja, méghozzá jelentősen. Ha adva van egy bizonyos számú, jól kiképzett kérdezőbiztos, akkor ők feleannyi idő alatt csak rosszabb minőségű munkát végezhetnek, ez nyilvánvaló.

Hová ez a sietség? Miért ragaszkodik az előterjesztő ahhoz, hogy egy adott napon legyen a felmérés? Hiszen teljes pontossággal soha, még egy nap alatt sem fogjuk tudni megszerezni azokat az adatokat, amelyeket a népszámlálással kívánunk begyűjteni. Felkészült kérdezőbiztosból kevés van, őket kellene foglalkoztatni, hogy megbízható adatokat kapjunk a közpénzekből készülő felmérésről.

A kérdezőbiztosok egyébként jellemzően délelőtt szoktak kimenni, és az otthon tartózkodókat - kismamákat, nagymamákat - kérdezik ki az összes családtag adatairól, aki nem mellesleg esetleg válaszol a családtag helyett olyan kérdésre is, amelyre a családtag nem akart volna válaszolni. Azt viszont ne higgyük, hogy a nagy számok törvénye alapján az egyik lakásban lakó nagymama tévedéseit a másikban lakó kismama tévedései majd kiegyenlítik. A felmérés valósághűségéről a törvényhozó végképp lemond azzal, hogy a törvény nem mondja ki: mindenkinek magának kell válaszolni a rá vonatkozó adatokra.

A vagyoni kérdések elhagyását éppen az eddig elmondottak miatt el tudjuk fogadni, hiszen úgysem volt remélhető, hogy használható részletességű és minőségű adatok állnak elő az ilyen kényes kérdésekre adott válaszok alapján. Ráadásul a kutatók részére ezeket az adatokat nem is szokták kiadni, hanem csak a részletesebb, de kisebb, reprezentatív mintán lekérdezett, előállított adatokat. Az adatok minősége pedig lényegesen jobb lenne, ha több idő, az eredetileg tervezett két hónap állna rendelkezésre. Hasonló indokkal javasoljuk, hogy a pótösszeírás időtartama is az eredetileg javasolt 7 naptári nap helyett 15 nap legyen.

Szorgalmazzuk ezenkívül, hogy a fogyatékkal élőkről készítendő reprezentatív felmérés a népszámlálással egy időben történjen meg. Ennek elvégzése jelentős állami források megtakarításához vezetne, hiszen kérdezőbiztosaink ezeket a háztartásokat is meglátogatják a népszámlálás során. Ma Magyarországon csak becsült adataink vannak arról, hogy az ország állampolgárai közül hányan és milyen fogyatékkal élnek, illetve milyen körülmények között. A sikeres szakpolitika kialakításának és a megfelelő integrációnak egyik alapfeltétele, hogy pontos adataink legyenek. Ennek alapja természetesen az, hogy széles egyeztetést tartsunk a kérdésekről.

A fent ismertetett módosító indítványainkkal együtt a törvényjavaslatot az LMP egyébként támogatandónak tartja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban. - Dr. Rétvári Bence tapsol.)

Forrás: parlament.hu