DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmánymódosításhoz előterjesztett zárószavazás előtti módosító javaslatainkról szeretnék röviden szólni. Elöljáróban újfent szeretném azt megerősíteni, hogy önmagában az a gesztus volt elfogadhatatlan számunkra 3 héttel ezelőtt, hogy egy alkotmánybírósági döntésre azt a választ hozza a többségi oldal, hogy egy másik hatalmi ág, egy másik alkotmányos intézmény hatáskörét próbálja meg szűkíteni.

Ugyanakkor elmondtam azt a múlt héten is, hogy természetesen látjuk az igyekezetet, hogy az elmúlt 2 hét felháborodása után ezen a javaslaton próbált a kormányoldal finomítani. Ugyanakkor azt gondoljuk, ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság hatásköre olyan kulcsfontosságú törvényjavaslatok esetében, mint a költségvetésről, illetve a különböző közbevételekről szóló törvényjavaslatok, csorbítatlan maradjon, az új módosító javaslatban az Alkotmánybíróság hatáskörét tovább kell tágítani.

Az egyik zárószavazás előtti módosító javaslatunk azt célozza, hogy az Alkotmánybíróság hatásköre maradjon érintetlen a költségvetési törvény, illetve a közbevételi törvények esetében akkor is, hogyha az indítványozó a tulajdonhoz fűződő alkotmányos jog sérelmét látja veszélyben. Ha visszaemlékszünk arra, hogy 1990-ben az Alkotmánybíróság milyen nagy jelentőségű határozatokat hozott, rögtön felötlenek azok az alkotmánybírósági döntések, amik akkortájt vagy az utolsó pártállami kormánynak, vagy éppen az első rendszerváltó kormánynak az adótörvényekre vonatkozó határozatait bírálta el, éppenséggel a tulajdonhoz fűződő jog sérelmére tekintettel. A magyar állampolgárok között az Alkotmánybíróságnak az egészen kivételes presztízse pontosan azért alakult ki a kilencvenes években, mert a magyar emberek úgy látták, hogy akkor, amikor a kormányzat vagy éppen egy parlamenti többség túlterjeszkedik az alkotmányos hatáskörén, és alkotmányellenes módon próbál a zsebében kotorászni, akkor a végső menedék az Alkotmánybíróság, amelyik a túlterjeszkedő hatalomtól megvédi az állampolgárt, megvédi az állampolgárok zsebét.

Éppen ezért, ha komolyan vesszük azt, hogy egy piacgazdaság, egy alkotmányos demokrácia működtetéséhez fontos a tulajdonhoz való jog csorbítatlansága, fontos a piacgazdaságban a vagyoni forgalom biztonsága, akkor éppen a közbevételi törvények és a költségvetési törvény tekintetében elkerülhetetlenül fontos, hogy a tulajdonhoz való jog épsége érdekében az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollját fenntartsuk.

A következő kérdés, amiben zárószavazás előtti módosító javaslatot terjesztettünk elő, az alkotmány 18. §-a, a környezethez való jog. Emlékeztetném arra a tisztelt Országgyűlést, hogy 1994-ben az Alkotmánybíróság a környezethez való jog értelmezése kapcsán kifejtette, hogy - egyébként szorosan az állam életvédelmi kötelezettségével összefüggésben - a természetvédelem egyszer már elért szintjét alkotmányosan csökkenteni nem lehet. Megint csak arról van szó, hogy akár egy költségvetési törvényben, de akár még egy adótörvényben, egy illetéktörvényben is sajnos elképzelhetőek olyan törvényhozói intézkedések, amelyek éppen valamilyen nagyon sürgető gazdasági kényszerűségből, közvetve vagy közvetlenül csorbítanak vagy csorbítanának a természetvédelem egyszer már elért, egyszer már kivívott szintjén.

Ha felelősséggel vagyunk a jövő generációk iránt, ha felelősséggel vagyunk aziránt, hogy az elkövetkezendő nemzedékek számára egy élhető világot hagyjunk magunk után, akkor fenn kell tartanunk az Alkotmánybíróság számára azt az utólagos normakontrolljogot, hogy a különböző közbevételi törvényeket, illetve a költségvetési törvényt abban a tekintetben is vizsgálhassa, hogy ezek a jogszabályok adott esetben nem jelentenek-e visszalépést a természetvédelem egyszer már elért szintjéhez képest.

Harmadrészt szeretnék szólni arról is, hogy Lázár János képviselőtársamnak a korábbi módosító javaslata kihagyja az Alkotmánybíróság utólagos normakontrolljából azt az esetet, amikor a költségvetési törvényt vagy az adótörvényeket az információszabadsághoz fűződő jog sérelme miatt kívánnák az állampolgárok megsemmisíteni, vagy kívánná valaki az Alkotmánybíróságot utólagos normakontrollra kérni. Álláspontunk szerint ez is megengedhetetlen. Hogyha vissza kívánjuk adni a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat, akkor fontos az, hogy alkotmányosan vizsgálható legyen, hogy adott esetben az adótörvények vagy egy költségvetési törvény az átláthatóság alkotmányos követelményének mennyiben tesz eleget.

És ebben a körben utoljára arról szeretnék szólni, hogy miért elkerülhetetlenül fontos számunkra az, hogy minden törvény, és így a költségvetési törvény, az adótörvények, tehát amik egyébként a társadalmi elosztási viszonyokról alapvetően rendelkeznek, a 70/A. §, tehát a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve a jogegyenlőség elve szempontjából is alkotmányosan felülvizsgálhatóak legyenek.

Az Alkotmánybíróság a kilencvenes években kifejtette, hogy a 70/A. §, tehát a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve a jogegyenlőség elve alapján kétféle utólagos normakontrollt végezhet a testület. Az egyik esetben egy alapjogot érint a diszkrimináció. Ebben az esetben az egyébként az alapjogvédelemre kifejlesztett szükségesség-arányosság tesztje alapján dönt az Alkotmánybíróság. Ebben a tekintetben, ha úgy tetszik, többé-kevésbé csorbítatlan marad az Alkotmánybíróság hatásköre.

Viszont van még egy eset, amikor a jogegyenlőségi paragrafus nagyon fontos. Ez az az esetkör, amikor alapjogon kívüli egyéb jogok sérülnek. Nagyon közvetett az összefüggés más felhívható alapjoggal, akár az általános személyiségi joggal. Egész egyszerűen az történik, hogy például az állam - és ez tipikus költségvetési törvények esetében - diszkrecionálisan odaítél különböző juttatásokat különböző szervezeteknek, míg másoknak nem. Alkotmánybírósági szóhasználatban egy homogén csoporton belül tesz indokolatlan megkülönböztetést, és ennek az indokolatlan megkülönböztetésnek nincsen semmilyen ésszerű indoka. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, pontosan költségvetési törvények esetében az ilyen indokolatlan, önkényes megkülönböztetésekre a kísértés nagyon gyakori.

Ha egy olyan társadalmat szeretnénk, ahol a hatalomnak, akármekkora többséggel is rendelkezik, nincsen korlátlan joga arra, hogy indokolatlanul megkülönböztessen a különböző jogalanyok, a különböző állampolgárok között, akkor fenn kell tartanunk, és pont a költségvetési törvény esetében meg kell erősítenünk az Alkotmánybíróságnak azt a jogkörét, hogy az indokolatlan megkülönböztetés tilalma, illetve a jogegyenlőség szempontjából ezeket a rendelkezéseket vizsgálhassa.

Összefoglalva: a környezethez való jog, tehát a természetvédelem egyszer már elért szintjének csökkentésére vonatkozó alkotmányos tilalom, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a jogegyenlőség elve, továbbá a tulajdonhoz való jog, illetve az információszabadság azok az alapjogi pillérek, amiknek a kiszedése az Alkotmánybíróság utólagos normakontrolljából még a költségvetési törvény, illetve az adótörvények esetében is megengedhetetlen, és a jogállam komoly megrendüléséhez vezet.

Ami pedig a 98 százalékos különadót illeti, nagyon röviden csak szeretném megerősíteni Lázár képviselőtársamnak, illetve az előterjesztőknek az álláspontunkat. Abban az esetben, hogyha a javaslattevő egy olyan utat választott volna, ami egyébként egy alkotmányos demokráciához méltóan arra nyitja meg a kaput, hogy a tisztességtelenül felvett jövedelmeket, a tisztességtelenül kihúzott közpénzeket bírói úton vissza lehessen perelni, ebben, mint már júniusban is jeleztük, partnerek lennénk.

(10.10)

Nem ez történik. Az a kormány, amelyik azt hirdette meg, hogy egyébként csökkenteni kívánja az adónemeket, egy büntetőadó eszközével élve kívánja ezeket a tisztességtelenül felvett jövedelmeket visszahúzni; önmagában már ezt is kifogásoltuk. De a nagyobbik problémánk az, ebben sincsen előrelépés az elmúlt két hétben, és innentől kezdve ez egy elvi kérdés, akkor is, ha adott esetben érinti Lázár János képviselőtársamat más polgármesterekkel, hogy ha egy jogállamban a jogbiztonságot fenn kívánjuk tartani - szeretném jelezni, hogy ez éppen a közigazgatási kar tekintetében, a leendő és a mostani kormánytisztviselők esetében is múlhatatlanul fontos -, akkor nem elképzelhető, nem elfogadható egy olyan módszer, hogy valakitől az egyszer már törvény alapján jogszerűen felvett jövedelmet az állam később, x év múlva visszakövetelje büntetőadó formájában. Ez alapjaiban rengeti meg a jogbiztonságot, az ilyen eszköz elfogadhatatlan, és nem teszi elfogadhatóbbá ennek a módszernek a használatát az sem, hogyha adott esetben fideszes politikusok is visszaadni kényszerülnek korábbi szabadságmegváltásaikat.

Itt egy elvről van szó, hogy Magyarországon minden polgár biztonságban érezhesse a megtakarításait, minden polgár biztonságban érezhesse azt a jövedelmet, amit egyébként a törvény szavában bízva vett fel.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim: ezeknek az elveknek a megsértése az, amiért nagy sajnálattal, de kénytelenek vagyunk a 98 százalékos különadóra vonatkozó újabb előterjesztést is leszavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban. - Tóbiás József tapsol.)

Forrás: parlament.hu