SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A költségvetési javaslat tárgyalása láthatólag - vagy első tekintetben - számokról szól; milliárdokról, tízmilliárdokról szól. Valójában azonban azt gondolom, hogy minden költségvetés tárgyalása azokról a prioritási sorrendekről, azokról a társadalompolitikai víziókról, arról a jövőképről szól, amit egy-egy adott kormány, egy-egy politikai közösség magáénak vall, és amilyennek az országot, a nemzetet, a közösséget elképzeli. Erről szól ez a költségvetési vita is, amihez persze társulnak számok, és mivel a számok nem hazudnak, világosan látszanak a számokból azok a költségvetési prioritások, azok a mozgásterek a prioritások mellett, az a mozgástér, amely rendelkezésére áll egy kormánynak.

A mozgástér pedig meglehetősen szűkös. Ez persze sokszor elhangzik a költségvetés vitája során, majdnem mindig elhangzik, és egyfajta politikai lózungnak is minősíthető, ugyanakkor viszont minden tárgyilagos elemzés is azt mutatja, hogy olyan szűk volt az új kormány költségvetési mozgástere, és olyan lyukakat örökölt a költségvetésben, amelyek olyan lépésekre ösztönözték a kormányzatot már a 2010. évben, amelyek az elveszett mozgástér és a szűkös költségvetési mezsgye visszaszerzését jelentették a kormány és az új Országgyűlés számára. Ezek a lépések, ezek az intézkedések a közvélemény számára és nyilván az Országgyűlés számára is ismertek, ezek voltak azok a különadók, és igen, a nyugdíjjárulékok átterelése is az állami nyugdíjalapba, amely biztosítja az állami nyugdíjak, a jövő évi nyugdíjkassza likviditását és egyensúlyát.

Mint ahogy említettem, a számok nem hazudnak, és világos prioritási sorrendet jelölnek ki. A kormány gazdaságpolitikájának középpontjában ennek megfelelően a gazdaság növekedésének beindítása és a foglalkoztatás növelése áll. Magyarországnak, hazánknak nincsenek olyan ásványkincsei, nem örökölt gyarmatbirodalmakat, amelyből kumulálódott volna tőke, nincsenek különösebb, illetve a nemzetközi piacon eladható turisztikai bevételeink, ezért számunkra és az új kormány számára az elsődleges a foglalkoztatás növelése. Ez jelenti, ez jelentheti, a munkánk jelentheti a jövő zálogát. A prioritásokból és a költségvetés számaiból egyértelműen kiolvasható, hogy erre teszi a hangsúlyt a költségvetés egésze, a foglakoztatás növelésére, a munkaalapú gazdaság és a munkaalapú társadalom megteremtésére.

Ehhez a célhoz persze nagyon sok eszközt rendel az új költségvetési javaslat is, illetve a kormány akciótervei, mind az első, mind pedig a második akcióterv. Ennek az eszközrendszeréből kiemelném az új Széchenyi-tervet, amelynek alapján a korábbi újraelosztási politikát egy növekedéspárti politika váltja fel meggyőződésünk szerint. Nem előzmények nélküliek ugyanakkor a 2011. évi költségvetésben felvázolt ilyen jellegű javaslatok, hiszen már 2010 második félében is intézkedések sora született a magyar kis- és középvállalkozások fejlesztése érdekében, ennek a szektornak a támogatása érdekében, mind adópolitikai, mind az üzleti környezetet, mind pedig az uniós források átcsoportosításával jellemezhető segítési szándékot illetően, mind pedig a hitelezési lehetőségek javításával, a költségvetési garanciakeretek bővítésével, továbbá az új Széchenyi-kártya hitelprogram kiterjesztésével már 2010-ben is, a szűkös mozgástérbe az új kormány a vállalkozások, a magánszektor segítségére sietett.

Az üzleti környezet fejlesztésének fontos célkitűzése továbbá az adminisztrációs költségek csökkentése, a kisebb, a hatékonyabb állam kiépítése. A fiskális politika célja a kormányzati szektor méretének és hiányának egyidejű és folyamatos csökkentése, amely ugyanakkor olyan számokat jelent, amely tulajdonképpen a természetes fogyásból, a fluktuációból is előállhat, tehát nem jelent drasztikus létszámleépítést, mint ahogy szeretik ezt hangsúlyozni a Házban. A kiadásokat 2011-ben 5 százalékkal kell csökkenteni a költségvetési számok szerint, és ezzel az állami költségvetés ebben a szektorban több tíz milliárd forintos megtakarítást érhet el.

Nagyon fontos ebben a témakörben elmondani, hogy tilos lesz olyanfajta konstrukciókat alkalmazni, amit az előző kormány előszeretettel alkalmazott, és számolatlanul szórta szét az adófizetők pénzét a mindannyiunk előtt ismert PPP-konstrukciókkal. A hatékonyságot, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások támogatását tovább kell növelni, tovább lehet növelni az új minisztériumi struktúra és a területi közigazgatási struktúra kiépítésével - most fogadta el a Ház zárószavazással a kormányhivatalok felállításáról szóló törvényjavaslatot, ez pregnánsan erről szól -, illetve intézményi összevonásokkal, erre az adóhivatal és a vámhivatal összeolvadása révén létrejött Nemzeti Adó- és Vámhivatal lehet pozitív példa.

Említettem már, hogy a magánszektor mozgásterét növelni kell a fejlesztéspolitikában is. Erre néhány jellemző adatot, illetve adalékot az új Széchenyi-terv hét programja által meghatározott célok területéről engedjenek meg. Hatékonyan működő fejlesztési támogatási rendszer működtetését célozza meg a költségvetési törvényből kiolvasható számok mentén is az új kormányzat. Az új Széchenyi-tervben megfogalmazott irányelveknek megfelelően csökkenteni kell a pályázatok számát, és nagymértékben egyszerűsíteni kell a pályázati eljárásokat, valamint a pályázati intézményrendszert. Mindannyiunk előtt ismertek azok a célkitűzések - százalékos, és ilyen módon jól számon kérhető célkitűzések -, amelyeket a kormány meghirdetett ezen a téren: olcsóbb fejlesztéspolitika, 20 százalékkal csökkenteni kell a pályázati elbírálásban részt vevők számát, 10 százalékkal csökken a pályázati mellékletek száma, 30 százalékkal csökken az adatlapok hossza, és 2011 végére a papírmentes pályáztatás megteremtése is cél a fejlesztéspolitika területén.

A 2011. évben tervezett fejlesztéspolitikai stratégiai cél továbbá az európai uniós források hazai lebonyolítási intézményrendszerének, a végrehajtási rendszer folyamatainak megújítása, a jelenleginél egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb lebonyolítási rendszer, új eljárási szabályozás, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hatékony felügyelete és irányítása, érdemi felülvizsgálati rendszer kiépítése, valamint a közreműködő szervezetek rendszerének megújítása, a hazai fejlesztési források rendszerszerűbb és erőteljes stratégiai pontok mentén történő felhasználása, a hazai fejlesztési támogatási rendszer egységesítése.

Nagyon fontos eleme még ennek a fejlesztéspolitikai célrendszernek az egységes információs és monitoringrendszer és egységes fejlesztési menedzsmentrendszer kialakítása, valamint a kohéziós politikához köthető feladatoknak a kohéziós jelentéssel és a következő időszak kohéziós szabályainak elkészítésével kapcsolatos ellátása, valamint a hazai területfejlesztési intézményrendszer szintjeinek és feladatainak átgondolása, megújítása.

(15.20)

Hogyha ezek a fejlesztéspolitikai célok megvalósulnak, és ez a további intézkedések révén nem elérhetetlen cél, és meggyőződésünk szerint el is érhető cél, a mérséklődő deficit lehetővé teszi ezek mentén a célok mentén az adósságráta csökkentését is. Ezáltal Magyarország teljesíti azokat a követelményeket, amelyek az euró bevezetéséhez szükségesek, és visszaszerezheti, visszanyerheti a nemzetközi szervezetek bizalmát. A foglalkoztatás bővülése révén, amelyet a kormányzat teljes egészében a vállalkozói szektorban tervez... - hiszen az lehetetlen, hogy a közfoglalkoztatás vagy a közalkalmazottak, köztisztviselők keretében valósuljon meg ez a foglalkoztatásbővülés, tehát csak a vállalkozók segítségével, a vállalkozói szektor segítségével lehet munkahelyeket teremteni, és ezt itt is célozza meg az új költségvetés és az új kormányzati programsorozat. Tehát ahogy említettem, 2011-ben a versenyszférában növekszik a foglalkoztatottak száma.

A prioritásrendszerről szólva, amelyet a mondandóm elején említettem, hogy milyen jövőkép, milyen prioritásrendszer olvasható ki az új költségvetésből, engedjenek meg néhány gondolatot, és ezt számokkal is igyekszem alátámasztani, hogy milyen cselekvési sorozat mentén valósulnak meg ezek a fontos célok.

A közbiztonságról sokszor beszéltünk, a számok itt sem hazudnak. A közbiztonsági előirányzatok száma 2010-hez képest körülbelül 34 milliárd forinttal, 11,8 százalékkal nő. Az egészségügyi ágazatban ugyancsak nőnek a számok, és egy olyan, egyébként a gazdaságpolitikával összekapcsolható, komplex egészségügyi program valósul meg, amely a jelentős természeti és humán erőforrásainkra alapoz, és ez egy kitörési pontot jelenthet, jelent a gazdaságpolitika számára is.

Az oktatás szintén komoly szerkezeti átalakításra és modernizációra szorul. Az esélyteremtés érdekében a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok érdekében is, ahogy az államtitkár asszony is mondta, a kisiskolák visszaállítására egy pályázati program indulhat. Itt viszont, a Ház falai között is elhangzott olyan napirend előtti felszólalás, amely már számon kérte a kisiskolák visszaállítását a kormányzaton.

Meglehetősen dilettánsnak minősíthető ez a hozzászólás, hiszen tanév közben, nevelési-oktatási programok elfogadása nélkül ez nem lehetséges. Tehát legkorábban ezt a tevékenységsort a jövő év szeptemberében lehet elkezdeni, és erre az új költségvetési törvényjavaslat - ahogy mondtam, a számok nem hazudnak - pályázati lehetőséget is tartalmaz.

Ez a szektor nehezebben mozdul, ahogy említettem, a szabályozók és a rendszer tehetetlensége folytán, ugyanakkor viszont itt is érezhető, látható az a prioritási sorrend, amelyet az új gazdaságpolitika célként tűzött ki. Ennek értelmében a felsőoktatásban az államilag támogatott keretszámokon belül nő az aránya a természettudományos, a műszaki, valamint az orvosi és egészségügy-tudományi képzéseknek, és csökken az államilag támogatott keretszámokon belül a munkaerő-piaci visszajelzések alapján nem indokolt képzési területeken, így például a bölcsészet-, a társadalom- és a gazdaságtudomány területén.

Néhány gondolatot engedjenek meg a költségvetés sarokszámairól! Ahogy mindannyian tudjuk és hallottuk, hallhattuk, az eredményszemléletű államháztartási hiánycél 2,94 százalék lesz, ez még mindig döbbenetesen nagy szám, 688 milliárd 787 millió forint. Ez az a mozgáspálya és mozgástér, ami mentén a költségvetést tervezni kell. A bevételi főösszeg körülbelül 400 milliárddal nagyobb, mint a 2010. évi költségvetésben tervezett, a kiadási főösszeg több mint 230 milliárd forinttal nőtt. Ezekből a számokból kiolvasható mintegy 200 milliárdos egyenlegjavulás.

Mint ahogy a mondandóm elején említettem, a Nyugdíj-biztosítási Alap a kötelező magánnyugdíjpénztárakból elterelt bevételeknek köszönhetően egyensúllyal tervezhető jövőre, tehát biztonságban érezhetik nyugdíjas polgártársaink a nyugdíjaikat. Az Egészségbiztosítási Alapnak pedig minden törekvés ellenére 98,2 milliárd forintos a hiánya, míg a helyi önkormányzatok hiánya mintegy 110 milliárd forintos lehet jövőre.

Végül a rendelkezésemre álló szűkös időkeretben engedjenek meg még néhány gondolatot arról, ami talán a prioritási sorrendben a legfontosabb, szándékosan hagytam utoljára, ez pedig a családok támogatása; a családok támogatása, hiszen a legjobb nyugdíjpolitika a mostani demográfiai politika. Mindannyiunk nyugdíjas éveinek biztonságát az jelenti, az a családpolitikai célkitűzéscsomag jelenti, amely egyértelműen kiolvasható az új költségvetési javaslatból. Ez az új rendszer egyszerre ösztönöz a munkavállalásra és a családteremtésre, a harmadik gyermek vállalása esetén egyértelműen olyan ösztönzőket tartalmaz, olyan szabadságot hagy az embereknél, ott hagyja a képződött jövedelmeket, és ilyen módon egyszerre ösztönöz a munkavállalásra és a családalapításra.

Végezetül az arányos adórendszerről engedjenek meg néhány gondolatot! Sajnos, Magyarországon az a kuruc mentalitás jellemző a mai napig is és még nyilvánvalóan sokáig, hogy az emberek nem fizetnek az államnak adót, nem fizettek a töröknek, a németnek, és ez a fajta mentalitás tovább öröklődött. Ahhoz, hogy ezen a társadalmi közérzeten, közérzületen javítani tudjunk, vagy ezen túl tudjunk lépni, egyáltalán adófizetésre, az adó megfizetésére kell ösztönözni és biztatni a társadalmi csoportokat. Ez egyébként kiolvasható az európai adórendszerek fejlődéséből is: arányos adórendszerrel indultak ezek az adórendszerek, és több évtizedes, akár évszázados fejlődés után jutottak el egy olyan progresszivitási szintre, amelyet a társadalom elfogadott. Mi ezt a fajta fejlődési pályát nem tudtuk bejárni, és egyáltalán arra kell rábírni embereket, társadalmi csoportokat, hogy az adót meg kell fizetni, és érdemes legyen megfizetni, és ne legyen érdemes adót csalni, adót elkerülni.

Ez az arányos adórendszer, összekapcsolva a demográfiai helyzet javítására tett drasztikus lépésekkel, meggyőződésem szerint ez az a két pillér, amely a jövő évi költségvetés számait igazából megalapozza, és a legbiztosabb nyugdíjpolitikát jelenti a magyar társadalom túlélése és jövőképe érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu