SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon várom Ángyán államtitkár úr fenntarthatósági mondandóját, és azért engedje meg előre is, hogy önnek mint professzornak, maximálisan elhiszem ezeket, és mindig örömmel hallgatom, és én is félig-meddig ezen szocializálódtam, ezeket tanultam. De mint államtitkárnak, még olyan sok okom nincs elhinni ezeket. Tehát nem látom a költségvetésben a lenyomatát úgymond a fenntarthatóságnak, ezt már többször elmondtuk ma. Nem látjuk, hogy a környezet- és természetvédelemnek itt több forrása lenne, és nem látjuk sem a kormányprogram alapján, sem az azóta elénk került jogszabályok alapján, hogy itt valóban a fenntarthatóság felé mozdulnánk el, és itt nemcsak a szűken vett környezeti fenntarthatóságról beszélek, hanem a társadalmi fenntarthatóságról.

Államtitkár úr, persze ki van rabolva az ország, meg ki van véreztetve, ezt még egy darabig lehet mondogatni, de már olyan nagyon sokáig nem. Mi azt gondoljuk, és tényleg nagyon visszafogottak voltunk a magunk módján, hiszen nem mi csináljuk a költségvetést, hanem a kormány, mi itt összeszedtünk hirtelen olyan 32 milliárdnyi pluszforrást pusztán az említett helyekről, a termékdíj rendes beszedéséből, a környezetvédelmi, környezetterhelési díj, a bányajáradék, a földvédelmi járulék, a vízkészletjárulék rendes beszedéséből, plusz a bírságok komolyan vételéből, és megint csak visszafogottak vagyunk, nem gondoljuk, hogy ezt mind környezetvédelmi célra lehetne használni, hanem járulékcsökkentésre, gazdaságélénkítésre, és arra, hogy az ország kimásszon ebből a slamasztikából, amiben van. Tehát sokáig már nem nagyon lehet kivéreztetett országról beszélni, hanem el kell kezdeni cselekedni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu