NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szegény vidékeken élő magyar emberekért és magyar cigányokért szeretnék szólni. (Egy hang a Fidesz soraiból: Jaj!)

Gyakran ér minket az a vád - legutoljára éppen Font képviselő úrtól -, inkább figyelmeztetés, amely szerint a szocialisták az elmúlt nyolc évben kormányoztak, amit tettek, tettek, ha nem tették, most ne szóljanak bele az új kurzus dolgába. Én most ezt az érvelést egy picit megfordítanám, és azt mondanám, hogy a Fidesznek nyolc éve volt azon gondolkodni, hogy s mint tenne kormányon, de úgy tűnik, hogy még a kétciklusnyi idő is kevés volt ahhoz, hogy valamit kitaláljanak, néha úgy érzem, hogy blöfföltek.

Konkrétan jelen költségvetésben úgy látom, hogy az Orbán-kormánynak halvány lila elképzelése sincs arról, hogy mit kezdjen cigány honfitársainkkal, de beszéljünk világosan: egy nemzeti sorskérdéssel. Legalábbis a kormány által benyújtott költségvetésben a nyolcévi gondolkodási időnek nyoma sincs, mert az, hogy önök most társadalmi felzárkóztatásnak hívják azt, amit régebben romaintegrációnak, ez nem nagy kreativitásra vall. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Persze, nem akarok igazságtalan lenni, hiszen valami a szöveges indoklásban mégis elősejlik, de csak azért, hogy aztán minél nagyobb homályba burkolózzon.

Mire gondolok? Jók azok a félmondatok, amelyek arról szólnak - legalábbis bízom benne, hogy erről szólnak -, hogy a cigányok társadalmi felzárkóztatását össze kell kötni az ott élő nem cigány állampolgárok helyzetbe hozásával, azaz - és ezt már én mondom - térségi felzárkóztatás nélkül nincs társadalmi felzárkóztatás. Ebben az esetben azonban valami baj van a kormányon belüli integrációval, kommunikációval. Nem tudja a jobb kéz, mint akar a bal, nem tudja a KIM, hogy mit akar Orbán Viktor miniszterelnök úr. De itt a KIM nem Kim Basinger, hanem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium természetesen.

Erre hadd mondjak rögtön két példát!

(13.20)

Tudjuk, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben élnek tömegével munkanélküliek, közfoglalkoztatottak, minimálbéresek, kiskeresetűek, alacsony jövedelmű honfitársaink, cigányok és nem cigányok egyaránt. Átlagjövedelmük alig lehet több 80-100 ezer forintnál. Ebből persze az következik, hogy az illetékes minisztérium társadalmi felzárkóztatási programjában állítólag preferált térségekbe, mondjuk, Abaújba finoman fogalmazva nem sok jut a 16 százalékos egykulcsos adó finanszírozására szánt százmilliárdokból. Mondjuk ki: minden száz emberből kilencvenen egy huncut fillért sem kapnak.

Mondok egy másik esetet, ami viszont már kíméletlen cinizmusra vall. A minisztérium társadalmi felzárkóztatással kapcsolatos elképzeléseinél kiemelt szempont a gyermekek esélyteremtésének előmozdítása. Hozzáteszem: jó ezt hallani. Kár, hogy az adókedvezményeken keresztül megvalósuló gyermektámogatás milliárdjaiból százezreknek csak fillérek jutnak - kis pénz, kis kedvezmény; nagy pénz, nagy kedvezmény.

A 2011. évi költségvetési előirányzat szerint tehát a Fidesz-kormány a társadalmi felzárkóztatásra a gazdagokat támogató pénznek alig 1 százalékát adná.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés, ha így fogadjuk el, nem a szegények, nem a szerény keresetűek, nem az emberek és az átlag magyar családok költségvetése. Ha így fogadjuk el, akkor ez a költségvetés nem az egész ország, hanem csak az úri Magyarország költségvetése lesz, mert mai állapotában a rózsadombiakra gondol, az egyszerű emberekre pedig nem.

Ennyit dióhéjban, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu