Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azokban az esetekben, amikor a költségvetési előterjesztéssel kapcsolatban fehér foltokra próbálunk rátapintani, vagy olyan helyekre, ahol nem igazán lelhető fel a kormányzat retorikai szándékainak számszerűsítése, mindig abba ütközünk, hogy önök az új Széchenyi-tervre hivatkoznak. Ez nagyon dicséretes dolog, bár hozzá kell tenni, hogy ugye nem támaszkodik már annyira saját forrásokra, mint a korábbi, szintén hasonló és önök nevéhez fűződő tervezet.

A legnagyobb problémánk ezzel kapcsolatban az, hogy nincs kibontva ez a terv. Tehát egy biankó csekk aláírására kérnek minket, amit értelemszerűen nem tehetünk meg. Ráadásul, hogyha nincs kibontva ez a történet, és a biankó csekk aláírásra kerül, akkor ez nem is egy számon kérhető dolog. Tehát most önök azt kérik tőlünk, hogy írjunk alá egy olyan papírost, amit önök majd a későbbiekben kitöltenek, természetesen a saját feltételeik szerint. Tehát az új Széchenyi-terv előterjesztése nagyon szép, retorikailag nagyon szép, ugyanakkor nem láthatók kibontva a fejezetei, nem látjuk, hogy hogyan kerül kiegészítésre a jelenleg tárgyalt előterjesztés ennek a tételeivel.

Az új költségvetéssel kapcsolatban rengetegszer elhangzik az is, hogy ez merőben új, mivel a terheket nem a lakosság vállára rakja. Mi, jobbikosok nagyon támogatjuk azt, hogy a közteherviselésben az összes olyan ágazat vegyen részt, amely az utóbbi években extraprofitokat termelhetett Magyarországon, tegyük hozzá, hogy főleg az utóbbi nyolc évben, de az utóbbi húsz évről is beszélhetnék. Ebben az időszakban nagyon sokszor bizony állami, kormányzati segédlettel, lényegében garantált profitokhoz juthattak bizonyos ágazatok. Nagyon is támogatjuk, hogy ezekre extraadók, különadók legyenek kivetve.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az adók áthárítása mára nyilvános tény. Csak a szeptemberi vizsgálatok alapján, 24 magyarországi bank felülvizsgálata alapján a legkisebb átlagos díjtételemelések is 10 százalékot tettek ki, de a bankközi tranzakciók esetében nem volt ritka csak a szeptemberi hónapban a 30 százalékos díjtételemelés sem. Tehát a számok azt mutatják, hogy bizony a különadók áthárítása elkezdődött és folyamatban van. Ugyanezt tapasztalták a Jobbik szakértői, amikor a kiskereskedelmi láncok esetében igenis támogattuk azt, hogy a polcpénz mint olyan, bár elvileg egy törvényben tiltott valami, mégis, amikor leellenőriztük, hogy milyen polcpénzhez hasonló, a beszállítókat terhelő tételek vannak, akkor az eddig is meglévő 80-ból mintegy 75-öt még mindig megtaláltunk, és kivetve találtunk a magyar vállalkozókra, beszállítókra.

Sajnálatos módon ezen sem változtatunk, tehát ebben az esetben is elmondható az, hogy ez a költségvetés - és egyáltalán, a különadók bizonyos formái - átterhelést képeznek mind a lakosságra, mind a vállalkozókra nézve, adott esetben duplán is, hiszen nyilván a kiskereskedelmi lánc a fogyasztón is le kívánja verni azt a tehertételt, amit rávertek. Ugyanakkor a telekommunikációs cégek esetében is igaz, hogy bár nem tépték fel a vezetékeket, nem hagyták el az országot, mégis elmondható az, hogy díjtételeik, a fogyasztókra áthárított díjtételeik folyamatosan emelkednek.

Ahhoz, hogy ezt ki tudjuk zárni, viszont egy erőteljes, nagyon erős GVH-ra, erős Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségre és adott esetekben bizony egy erős PSZÁF-ra van szükség. Ehhez a szándékot az utóbbi hónapokban láttuk is, meg nem is. Szavakban nagyon sokszor láttuk, retorikailag, bizottsági üléseken, előterjesztések során nagyon sokszor előjött, ugyanakkor a költségvetési számok, tételek ezt nem támasztják alá. A Gazdasági Versenyhivatal esete a legjobb példája ennek, ahol egyenes arányosság mutatható ki a ráfordított támogatás, és mondjuk, a felvehető munkatársak száma között, és az is látható, hogy minél több a felvett munkatársak száma, annál több a magyar államnak megspórolható összeg. Tehát ha látjuk, hogy ez egy ilyen pozitív, a jövőnek szóló befektetés, akkor miért húzunk felső korlátot, miért nem addig tart ez a befektetési forma, ameddig Magyarország számára a fogyasztóvédelem tekintetében a Gazdasági Versenyhivatal ki tud állni mellettünk, értünk.

Tehát megint csak az látható, hogy nem támogatjuk ezt az ellenőrző rendszert, nem erősítjük a másodlagos élelmiszer-ellenőrzést és egyéb tételeket, hanem azt látjuk, hogy a fűnyíróelvnek megfelelően bizonyos civil szervezetek támogatása is csökkent, a békéltető testületek tagjaira is olyan megszorítások várnak, amelyek a munkájukat a közeljövőben és a következőkben nem könnyítik meg. Tehát megint csak azt láthatjuk, hogy ezen, sokadszor a következmények nélküli költségvetésnek nevezett előterjesztésben a szavak nem egyeznek a számokkal. Magyarországon ma bárki következmények nélkül - ahogy az ma is szerencsésen sokszor elhangzott - idegen élelmiszer-ipari szemetet sózhat ránk. Mi, jobbikosok többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy "magyar termék" védjegy ma megtalálható olyan áruféleségen, melynek, szintúgy a csomagolása hátulján feltüntetésre került az, hogy marokkói, indonéziai vagy spanyol import. Ezt lehet ma Magyarországon.

Ilyen körülmények között nem támogatni soron sokkal erősebben azokat a szervezeteket, amelyek gátját tudják állni ennek a folyamatnak, igazi bűnnek tekinthető jelenség. Kérem, hogy ezen változtassanak, módosító indítványaink ezt támogatják, és ha ezeket figyelembe tudják venni, akkor mondhatjuk el azt, hogy ez a költségvetés, bár még mindig következmények nélküli, hiszen nagyon sok esetben nem került kibontásra benne, hogy melyik tételt mire fordítjuk, hova kerül, és még mindig nem hasonlítható össze az utóbbi évek tételeivel, tehát az n-2 szabály továbbra sem érvényesül benne, legalább valami halvány ígéretszint felmerülne azt illetően, hogy valóban jöjjön létre Magyarországon lényegi, mérhető fogyasztóvédelem, ne csak szavakban, tettekben is. Hosszú távú célként pedig azokat a tőkés társaságokat és azt a spekulatív multinacionális tőkét, amely Magyarországon csak nyerészkedni akar, termelő tevékenységet nem akar végezni, végre kizárhassuk Magyarországról. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu