DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mint az utóbbi hetek óta tisztelt képviselő úr előtt is ismertté vált, a hazai nyugdíjrendszer komoly anomáliákkal küszködik. Magyarországon ugyanis jelenleg három pillérre épül a nyugdíjrendszer: egy állami, munkafedezeti rendszerre támaszkodó pillérre; egy önkéntes, tehát hangsúlyozom, magánmegtakarításokat felhasználó pillérre, valamint egy vegyes, kötelező jellegű magánbefizetésekkel finanszírozott, továbbá a munkaadó és a munkavállaló által az állami nyugdíjpénztárba befizetett forrásokra támaszkodó, úgy gondolom, helytelenül magánnyugdíjnak, magánnyugdíjrendszernek nevezett második pillére.

Nos, az anomáliák döntő többsége éppen ebből a vegyes rendszerből adódik. Néhányat felsorolnék, javasolom, érdemes végiggondolni, talán ismétlés, de mindig célszerű meghallgatni, hogy milyen tények vannak mind e mögött.

Egyrészt: jelenleg, bármilyen meglepő, nincs olyan jogszabály, amely a 2013 után nyugdíjba menők részére megállapítja a nyugdíjjárulék-számítás módját, ezért a magán-nyugdíjpénztári tagoknak semmilyen információjuk nincs arról, hogy milyen szabályok alapján kapnak majd ellátást. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy nyolc év kevés volt az elmúlt időszakban a szocialista-szabad demokrata kormányok számára, hogy elvégezzék ezt a feladatot.

Másrészt: a magánnyugdíjpénztárak működésének adatai azt mutatták - és ezt, úgy gondolom, senki nem vitatja itt ebben a Házban -, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer átlagos reálhozama az elmúlt 12 évben nem érte el az 1 százalékot sem. Ugyanebben az időszakban a GDP növekedése többszörösen meghaladta a magánnyugdíjpénztárak által elért hozamot.

Harmadrészt: a magánnyugdíjpénztárak működésének adatai azt is megmutatták, hogy a tagok befizetéseiből fedezett működési és vagyonkezelési költségek kiugróan magasak. A kötelező magánnyugdíjpénztárak működési költsége 2009-ben a tagok befizetésének több mint 5 százalékát tette ki, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság esetében a működésre fordított kiadások a nyugdíj-biztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek 0,9 százaléka volt. Ebben az esetben tehát ötszörös a költség. Hasonlóképpen a működési költségekhez, a vagyonkezelési díjak is magasabbak voltak a hazai magán-nyugdíjpénztári szektorban.

Negyedrészt: a kötelező magánnyugdíjpénztárak garanciaalapjának forrása nem csupán a pénztári tagok befizetése - javasolom figyelembe venni ezt a tényt is -, a pénztári tagok befizetése ugyanis nem lenne elegendő egy olyan jellegű válságnál, mint amilyen a 2008-as is volt arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak által feléjük vállalt hozamgaranciát biztosítsák. Ezért áll a háttérben egy mögöttes állami garancia, vagyis a kötelező magánnyugdíjpénztárak esetében is az állam garantálja a nyugdíjakat és a nyugdíjak értékállóságát. A kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyonában a tavalyi korrekció után is 2010 elejéig 10 százalék körüli vagyonvesztés következett be a növekvő tagi befizetések és a kötelező belépések miatt, a növekvő taglétszám ellenére is. Az államnál és a piacnál drágábban, állami garanciára támaszkodva működik ez az úgynevezett vegyes láb. Ez inkább zavaros, mintsem vegyes.

Nem jó az a piacgazdaság, amikor az állam kockázatára, az állam befizetési kötelezettségére építve működik valaki drágán. Éppen ezért a kormány megnyitotta a lehetőséget az állampolgárok előtt, hogy saját akaratuk szerint eldönthessék, részt vesznek-e abban a nagyszabású reformban, amely a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítását jelenti ma Magyarországon. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu