JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Amennyiben a beterjesztett költségvetési javaslat alapján próbáljuk megtudni, hogy mit gondol a kormány a vízgazdálkodásról, hát, mit mondjak, riasztó következetésekre juthatunk. A jelek szerint a kormányzat a vizet nem természeti kincsnek, életfeltételnek és környezeti erőforrásnak tekinti, hanem olyan veszélyforrásnak, ami akkor is bajt okoz, hogyha van, meg akkor is, hogyha nincs. De semmit nem kíván tenni azért, hogy a vizet ott tartsa vagy odaterelje, ahol valóban szükség volna rá.

A minisztérium szakállamtitkáraként szeptember közepén komplex vízgazdálkodási program kidolgozását ígérte. A vízgazdálkodási reform a kormányprogramnak is része volt, a komplexitásból ugyanakkor a költségvetésben semmit sem látunk.

Én azt sem merném reformnak nevezni, hogy megnövelik a vízgazdálkodási társulások forrásait, a hozzájárulás eltörlésével párhuzamosan, egyébként aligha függetlenül attól a ténytől, hogy a friss fideszes számvevőszéki elnök, Domokos László a közelmúltig a Vízgazdálkodási Társulások Országos Szövetségének elnöke volt. Ezen társulások legfőbb tevékenysége amúgy is a belvízelvezetés. A reformnak egyebek között éppen azt kellene elérnie, hogy a hangsúly átkerüljön a védekezésről a megelőzésre, illetve az ésszerű vízgazdálkodásra, aminek azonban a tényszerű, fiskális-pénzügyi források tekintetében nyoma sincsen.

Nincs megfelelő forrás a víz keretirányelv végrehajtására, eltűnt a Tisza-völgy fenntartható tájgazdálkodását célzó új Vásárhelyi-terv a költségvetési sorok közül. Ebből a programból mostanra csak a legdrágább, legkevesebb eredménnyel kecsegtető elemek, a kibetonozott árvíztározók maradtak.

Ezen a ponton jelen pillanatban pontosan ugyanazt folytatja a jelenlegi kormány, ami az elmúlt húsz évben a vízgazdálkodás területén Magyarországon tapasztalható volt. Kérdés: mire számíthatunk? Vajon erre adták-e a voksukat a választók áprilisban?

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu