DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy a bizottság előtti vitában - amire Cser-Palkovics András képviselőtársam is utalt az imént - is megfogalmazódott, és megfogalmaztam azt a véleményemet, a javaslat két jól elválasztható részre oszlik. Az egyik - hadd fogalmazzak így - az anyagi jogi típusú rendelkezések, itt elsősorban értem alatta a Btk.-t, illetve a Btké.-t, illetve az eljárásjogi típusú módosításokat, ideérthető a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló jogszabály, törvény módosítása, a büntető eljárásjogi törvénynek vagy éppen az ügyészségi törvénynek, vagy a Bvtvr.-nek a módosítása.

Az anyagi jogi típusú rendelkezések kapcsán egyet tudok érteni azzal, amit az államtitkár úr mondott, talán most is, de az alkotmányügyi bizottság ülésén bizonyosan, hogy ezek alapvetően technikai jellegű módosítások, tehát az uniós és a jogalkalmazás során felmerült gondok, problémák orvoslására szolgálnak, illetve az új jogintézmények bevezetésével felmerült pontatlanságok tisztázására. Ezt magam is így látom, és ezeket a javaslatokat, vagy a javaslatnak ezeket a részeit mi is támogatni tudjuk.

Mégis, és ezt akkor is hangsúlyoztam, és hangsúlyozom most is, több ez a javaslat számunkra annál, mint hogy technikai jellegű módosításokról tudjunk csupán beszélni, és még mindig az anyagi jogi szabályok körében maradok. Ugyanis az új kormányzatnak ez az első átfogó, büntető törvénykönyvet, illetve más bűnügyi tárgyú törvényeket módosító javaslata, és az látszik belőle, hogy az új kormányzat egyáltalán nem utasítja el a 2009-es büntetőjogi novellában megfogalmazott módosításokat, újításokat, így például a részben felfüggesztett szabadságvesztést. Tehát összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a 2009-es büntetőnovella büntetéstani változtatásait, büntetéstani újításait az új kormányzat nem utasítja el eleve. Én azt gondolom, hogy ez helyes.

Bár az államtitkár úr többször utalt arra, hogy egy új büntető törvénykönyv kidolgozásán gondolkodnak, mégis azt gondolom, hogy az a szándék, amely szerint legalább meg kívánják azt vizsgálni, meg kívánják azt nézni, hogy ezek az új jogintézmények miként érvényesülnek a jogalkalmazói gyakorlatban, egy helyes dolog, nem pedig eleve, mondjuk, elvi alapon verik le csak azért, mert az előző kormányzat fogadtatta azt el az Országgyűléssel. Én úgy gondolom, hogy erre van példa, és ha megmaradunk ezen az úton, akkor valóban jobbá tudjuk tenni a büntető törvénykönyvet.

Hadd utaljak egy olyan esetre, amikor ennek, ha úgy tetszik, az ellenkezőjét lehet megfogalmazni, hogy a korábbi Fidesz-kormányzat, az első Orbán-kormány által bevezetett újításokat megtartotta a későbbi szocialista kormányzat. Itt utalok a '98-as büntetőnovellában megfogalmazott egyes elvekre, amiket a 2003-as büntetőnovella megtartott. Ilyen például a kábítószerrel visszaéléssel kapcsolatos rendelkezéseknek egy része vagy éppen a halmazati és összbüntetésre vonatkozó változtatások, a kvázi halmazati elvnek a megkövetelése, vagy éppen a 14. életévét be nem töltött sértett sérelmére megvalósított emberölés minősített esetté való emelése. Tehát van erre példa mindkét oldalon. Én remélem, hogy ez valóban így folytatódik, és az államtitkár úr személye a garancia arra, hogy valóban érdemi és szakmai alapon fognak eldőlni ezek a kérdések.

Egy igazán érdemi módosítást látok én az anyagi jogi rendelkezések között, és talán ezt is fejtette ki az államtitkár úr egy kicsit bővebben, nevezetesen: a fogolyszökés szabályozásának megváltoztatását. Én azt gondolom - ez, ugye, a 14. §-ban foglaltatik a javaslatban -, hogy érdemes még egyszer legalább átgondolni, hogy indokolt-e egy ilyen irányú módosítás. Ugyanis természetesen egyetértünk azzal, hogy az, aki megszökik az őrizetből, az, aki nem vonul be önként - egyébként egy egy-két évvel ezelőtti módosító javaslat orvosolta is ezt a hiányosságot, amit még annak idején mi terjesztettünk be -, ha valaki önként nem vonul be, akkor azt kizárják mindenféle kedvezményből, tehát például a feltételes szabadságra bocsátása lehetetlenné válik a törvény erejénél fogva. Ezek a rendelkezések önmagukban helyesek tudnak lenni, de azt tudom mondani, hogy aki a házi őrizet szabályait megszegi, vagy a lakhelyelhagyási tilalom szabályait megszegi, annak a számára a legnagyobb büntetés az, hogy elrendelik az előzetes letartóztatását. Tehát erre, ha úgy tetszik, megvan a szankció.

Az államtitkár úr is jelen volt azon az albizottsági ülésen, amelyet az előzetes letartóztatás szabályainak felülvizsgálatával kapcsolatban kezdeményeztem mint az albizottság elnöke, és az államtitkár úr is, gondolom, meggyőződött arról most is - és egyébként más alkalmakkor is -, hogy milyenek a börtönviszonyok az előzetes letartóztatottak esetében, tehát azok esetében is, akiket esetleg később a bíróság majd jogerősen fel fog menteni. Ha ezt mérlegre tesszük, és azt mondjuk, hogy ez az igazi szankció, ha valaki a lakhelyelhagyási tilalmat vagy a házi őrizet szabályait megszegi, én azt gondolom, hogy ez elégséges. Tehát fölösleges és egy picit túlzó ehhez még olyan szankciót is rendelni, hogy egy külön eljárás induljon, ahol majd még ezért pluszban büntetést is kap, amellett, hogy egyébként elrendelik az előzetes letartóztatást. Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes megfontolni. Ezt a szabályt én nem tartom feltétlenül előremutatónak.

Viszont nagyon helyesnek és jónak értékelem a Btké. módosítását a vonatkozásban, hogy a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó rendelkezések pontosításra kerülnek.

(9.00)

Hadd vessem fel ebben a témakörben azt államtitkár úrnak, hogy érdemes lenne esetleg egy következő átfogó Btk.-módosítás kapcsán elgondolkodni arról, hogy a kábítószerrel visszaélésnél szintén egy kicsit jobban differenciálni az elkövetési magatartásokat. No, csak egy vonatkozásban, mert egyébként meglehetősen differenciált ez a tényállás, sőt egy picit túldifferenciált is ez a törvényi tényállás, pontosabban törvényi tényállások, mert több paragrafusból áll. Abban a vonatkozásban viszont érdemes ezt meggondolni, hogy ahogy a vagyon elleni bűncselekmények esetén is az értékhatároknak sokkal több grádicsa van, ugyanígy a kábítószerrel visszaélésnél is egy picit ezt a hármas felosztást bővíteni, tehát a kvázi normált, a csekély mennyiséget és a jelentős mennyiséget. Hiszen nem normális dolog az, és igazságtalan ítéletekhez tud vezetni, hogy mondjuk, jelentős mennyiségű kábítószernek minősül az is, ha valaki, mit tudom én, száz ecstasy tablettát kíván megszerezni vagy éppen eladni, és az is annak minősül, hogy ha valaki egy fél kamionnyi heroint próbál a határokon átcsempészni. Tehát itt érdemes lenne differenciálni. Ezt csak felvetem a Btké. módosításával nem szoros, de mégis összefüggésben.

Az eljárási típusú szabályok vonatkozásában azonban úgy gondolom, hogy nagyon is érdemi változások vannak. Ilyen például a 25. §-ban megfogalmazott módosítás, ahol a szakértők kizárására vonatkozó rendelkezéseket a korábbi szabályozásnak megfelelően kívánják visszaállítani. Két-három évvel ezelőtt változtak meg a szakértők kizárására vonatkozó szabályok, ugyanis nagyon sokan, szakmai szervezetek, civil szervezetek szorgalmazták azt, hogy ezzel a változással próbáljuk a szakértői munka objektivitását növelni. Ezért ez meg is történt.

A jelenleg hatályos szabályok alapján szakértőként nem járhat el annak a szervezetnek, annak a szervnek az alkalmazottja, ahol az eljárás folyik. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon előremutató rendelkezés volt. Annak idején ez még szigorúbban indult, és úgy nézett ki, hogy ahol ő vagy az ő hozzátartozója dolgozik, ott nem járhat el szakértőként. De kifejezetten a szakértők kérésére, a Szakértői Kamara kérésére jómagam és Hankó Faragó Miklós képviselőtársam benyújtottunk egy módosító javaslatot, amit utána el is fogadott az Országgyűlés, hogy ez ne vonatkozzon a hozzátartozókra, hanem kifejezetten csak a szakértőkre, mármint a kizárási ok. Ezzel a szakértők megelégedtek, tehát a szakértők ezt az újítást el tudták és el tudják fogadni.

Hogy megvilágítsam azt, miért nem szerencsés ezen kívül még visszaállítani az eredeti rendszert, arra egy példát engedjen meg, és ezt a hatályos büntető eljárásjogi törvény szabályozza így. Ha a terhelt egy szakvéleményt kíván benyújtani, illetve nyújt be, mondjuk, a bírósághoz, akkor a bírónak a joga eldönteni azt, hogy ezt a szakvéleményt szakvéleményként veszi-e figyelembe, vagy csak egyébként írásos bizonyítékként veszi figyelembe. Nem véletlen, hiszen annak a szakvéleménynek az objektivitása bizony megkérdőjelezhető, és ezért nemegyszer döntenek a bírók úgy, hogy nem veszik figyelembe szakértői véleményként.

Ugyanez a helyzet, csak a másik oldalon. Ha az érdekelt, az egyik oldalon érdekelt nyomozó hatóság alkalmazottja készíti a szakvéleményt, akkor azzal ugyanez a probléma. A jelenleg hatályos szabályozás ezt a gondot feloldja, és azt gondolom, hogy ezen nem is érdemes változtatni.

Tudom azt, hogy ez bonyolultabbá és drágábbá teszi az eljárást, de az eljárási garanciák már csak ilyenek. Minden eljárási garancia bonyolultabbá és drágábbá teszi a büntetőeljárást, ennek ellenére a jogállamok felismerték azt, hogy ezekre a garanciákra érdemes pénzt és érdemes időt áldozni.

Úgy gondolom, hogy visszafelé tennénk egy lépést, hogy ha ezt a szabályt elfogadnánk, ezért e vonatkozásban módosító javaslatot is nyújtottam be.

A Cser-Palkovics András képviselőtársam által éppen dicsért ügyészségi titkos információgyűjtéssel kapcsolatban nekem egészen más az álláspontom. Ez is egy érdemi módosító, ennyiben egyetértünk képviselőtársammal, de azt gondolom, tekintettel arra, hogy az ügyészségi nyomozás során a hatályos szabályozás teljeskörűen biztosítja a titkos információgyűjtés lehetőségét, az előterjesztő bűnmegelőzési, bűnfelderítési célból kívánja felhatalmazni az ügyészséget a titkos információgyűjtésre. Ez a törekvés pedig nem támogatható, tekintettel arra, hogy az ügyészség nem bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, hanem a vádhatóságot képviselő szerv, és kivételes esetekben természetesen nyomoz és általában nyomozást felügyel, de a nyomozás és a nyomozás felügyelete nem azonos a bűnfelderítéssel. A bűnfelderítés a rendőrség hatáskörébe tartozik, illetve természetesen vannak még olyan szervezetek, amelyek kifejezetten bűnmegelőzési vagy bűnfelderítési célból jöttek létre. Ide sorolható például az önök által létrehozott AVH, az Alkotmányvédelmi Hivatal, vagy az RSZVSZ, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, vagy ilyen az újonnan felállt vagy felálló Terrorelhárítási Központ is. Tehát ezeknél indokolt az ilyen irányú titkos információgyűjtésre való felhatalmazás, de ezek meg is vannak. Az ügyészség esetén viszont nem, hiszen nem ez tartozik a hatáskörébe.

Azt látom és mi azt látjuk, hogy önök egyébként alapvetően az ügyészség jogkörét és lehetőségeit kívánják általában tovább bővíteni. Ez a legfőbb ügyész megválasztásával, státusával kapcsolatos jogszabály-módosításaikból is kiderül. Kiderül abból, hogy a költségvetésben az igazságszolgáltatási szervek között láthatóan tesznek nagy különbséget, például a bíróságok 1,3 százalékos költségvetési támogatási emelést kapnak, míg az ügyészség majd' 10 százalékosat, és még egyébként az alkotmányügyi bizottság eddig is támogatta Lázár Jánosnak azt a javaslatát, hogy még ezenkívül is 410 millió forintot az ügyészségnek átutaljanak.

Azt gondolom, látható és feltűnő sajnos az, hogy mennyire kivételezett státust biztosítanak az ügyészségnek. Őszintén remélem, nem azt remélve, hogy ezzel a lojalitásukat szerzik majd meg, és ezekkel a hatáskörökkel a lojális ügyészség eredményesebben tudja képviselni az önök érdekeit. Őszintén remélem, hogy nem ez a motivációja ezeknek a javaslatoknak.

Végül idő hiányában egy javaslatukat emelném még ki, amit kifejezetten nem jónak tartok. Ez a 45. §-ban szerepel, a tárgyalás mellőzésével kapcsolatos, hogy ha az ügyész indítványozza, akkor a végzést a bírósági titkár is meghozhatja. Úgy gondolom, hogy a bírósági titkár a tárgyalás tartására nem jogosult, ez tény, ezt nem gondolom; viszont úgy gondolom, hogy így nem jogosult annak eldöntésére sem, hogy az adott ügyben tárgyaláson vagy tárgyalás mellőzésével lehet döntést hozni majd a terhelt büntetőjogi felelősségéről. Ennek az ellentmondó szabályozásnak a kiküszöbölésére is benyújtottunk egy módosító javaslatot, kérem, hogy majd támogassák azt.

Tehát összefoglalva azt tudom mondani, hogy az anyagi jogi rendelkezések túlnyomó többségével egyet tudunk érteni, támogatni tudjuk, viszont az egész javaslatot akkor fogjuk tudni támogatni, ha azokat az aggályokat, amelyeket én most felvetettem, főleg az eljárásjogi típusú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rendelkezések körében, támogatni tudják, mármint az erre vonatkozó módosító indítványainkat.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu