GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Szándékaim szerint nem akartam ebben a vitában részt venni, de arra, amit most Nagy Kálmán képviselő úr mond: képviselő úr, én nem tudom, hogy ön mikor járt utoljára gyógyszertárban. Én jártam olyanban is, ami nagyáruházban van, és jártam olyanban is, ami már évtizedek óta gyógyszertár, és mind a kettőben találkoztam a gyógyszerésszel, aki nekem, mint évtizedek óta gyógyszert fogyasztó embernek, azt mondta, hogy tessék már ezt megkonzultálni a doktorral még egyszer, mert szerintem ez a két gyógyszer egymással nincs összhangban. Tehát van ilyen, létezik. Az, hogy a nagyáruházban, de már nem csak ott, a másikban is árulnak millió más dolgot, ami nem gyógyszer, tán sok esetben még gyógyhatású készítménynek sem nevezném, hanem kozmetikumnak, ez van.

A másikra, amit még ezt megelőzően a somogyi képviselőtársam elmondott: én Zala megyéből jőve, látom a kisfalvakban, én magam is egy ilyen helyen élek. Képviselő úr, elbeszélünk egymás mellett, és nem akarjuk tudomásul venni, hogy az egészségügyben ugyanúgy számít a pénz, és ugyanúgy kell, hogy valamennyire ott is mérlegeljük a hatékonyság, a gazdaságosság kérdését, mert azt már lehet látni évtizedek óta, hogy a golyó nem lesz nagyobb, csak többfelé lehet osztani. Azt kell eldöntenünk, hogy mi a jobb, ha egy ilyen 300-400 lelkes faluban a falugondnoki rendszer biztosítja és házhoz viszi a gyógyszert, vagy fenntartunk egy kis gyógyszertárt bérrel, minden más rezsivel, és összesen van, mondjuk, naponta két beteg.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu