KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A képviselő úr által erősített gyakorlatot szeretném folytatni a Házban, hogy a részletes vitában megjelöljük, hogy mely módosító indítványok kapcsán mondjuk el az álláspontunkat. Azt gondolom, hogy éppen ez az, ami az általános vitát és a részletes vitát megkülönbözteti, és mintegy figyelmükbe ajánlanám képviselőtársaimnak, hogy igyekezzünk a 20 év alatt kialakult gyakorlatot e területen folytatni, ez ad értelmet ugyanis a külön tárgyalásnak.

Ezért tehát megjelölném, hogy a 11., 12., 455., 538., 557., 943. és az 1019. ajánlati szám alatt lévő javaslatokhoz szeretnék megjegyzéseket fűzni. Ezek zömében a foglalkoztatás elősegítéséről, a Munkaerő-piaci Alap forrásairól, illetve azok felhasználásáról szólnak, ugyanis nyilvánvaló számunkra, hogy a foglalkoztatás növelésének amúgy rendkívül kívánatos célját ma Magyarországon leginkább rövid távon, aktív módon az aktív munkaerő-piaci eszközökkel képes a kormány befolyásolni, különös tekintettel arra, mert nyilvánvalóan önök előtt is ismert, hogy annak más pillérei ezer szállal összefüggnek a világgal, Magyarország lehetőségeivel, azzal, amit szándékoltan csak töredékesen képes az ország maga befolyásolni.

Vannak olyan elemek, amelyek az álláspontunk szerint - és ezt kifejtettük az általános vitában - valóságos pillérként csak nagyon korlátozottan szolgálnak a foglalkoztatás lehetséges bővítését illetően. Ilyen - ahogy szóltunk róla az általános vitában - a várakozásokhoz képest és a tervezethez képest várhatóan alacsonyabb gazdasági növekedés, és ilyen a hazai fogyasztás mint egy lehetséges pillére a foglalkoztatásbővülésnek, amelyben is - kifejtettük korábban a vitában - sajnos azon adórendszer mentén, amely elsősorban a fölső egyharmadot támogatja, s ezeknek elsősorban ezen keresztül az importfogyasztását involválja, nos ebből a fogyasztásnövekedésből csak vajmi kevéssé várható foglalkoztatásbővülés vagy gazdasági konzekvencia.

Nos, ez az első láb, amelynek az érdekében lépéseket kell tenni, de éppen azért hangsúlyozom az aktív munkaerő-piaci eszközök bővítésének fontosságát, mert bizony a munkaidőalap más felosztása - mintegy második eszköze a foglalkoztatás bővítésének, tehát hogy egy adott munkát több ember végezzen el, az adott munkák, a munkaidőalap új felosztására törekvés akár atipikus munkaformákkal, akár részmunkaidős megoldásokkal - szintén akkor tud hatékony lenni szabályozási kezdeményezések mellett, amelyeket - itt jelzem - amúgy támogatunk; nos, ezen szabályozási kezdeményezések mellett akkor nem a feketefoglalkoztatás irányába viszik el a hazai munkaerőpiacot, ha egyébként egy érzékelhető, bővülő munkaerőpiacról van szó, azaz a nyomás nem a feketeszféra irányába mozdítja el az atipikus foglalkoztatás bővülését,

Magyarul fogalmazva, ha valakit átírnak részmunkaidőbe, akkor csak az adója jelenik meg részmunkaidőben, továbbra is teljes munkaidős munkát végez, és feketén megkapja - a hazai gazdasági gyakorlat szerint sok helyen - a bérét. Ez a társadalombiztosítását, nyugellátását, ilyen értelemben az érintett perspektíváját fenyegeti, és természetesen a közösségre kár, hiszen csökkenő adókkal kell a közösségnek megbirkóznia. Ez nyilvánvaló módon szintén elvileg jó eszköz, Magyarországon ma inkább kritikát jelent a foglalkoztatás valóságára, tehát egy kritikus pont. Ezért is hangsúlyozom az aktív munkaerő-piaci eszközök bővítését. Önök bizonyára tudják, hogy a javaslataink arra irányulnak, hogy hogyan lehet ezek körét nem szűkíteni, hanem bővíteni.

A Költségvetési Tanács elemzése úgy fogalmaz, hogy az idei 92 milliárd forinttal szemben jövő évben 64 milliárd forintra csökken a közfoglalkoztatásra szánt költségvetési források összege, amely ellentmond annak a követelménynek, amiről az előbb elvileg próbáltam beszélni, hogy a hazai foglalkoztatást a növekedés, fogyasztásbővülés, a munkaidőalap más felhasználása és - itt a hangsúly - az aktív munkaerő-piaci politikákra szánt források bővítésével lehetne élénkíteni.

Itt, ez utóbbiban, amelyik talán a leghangsúlyosabb a 2011. évre, egy nagyon jelentős visszalépés. Több mint egyharmados visszalépés tapasztalható, és ezt mi rendkívül módon aggályosnak tekintjük. Ez az egyharmaddal kevesebb pénz - legalább egyharmaddal kevesebb pénz - a közmunka, általában az "Út a munkához" típusú munkák, közhasznú foglalkoztatás, tehát a munkaerő-piaci szervezet által szervezett foglalkoztatás; magyarra lefordítva: a segély helyett munka típusú megoldások korlátozását jelenti.

(8.50)

Nem tudok olyat elképzelni szakmailag, hogy egyharmaddal kevesebb pénzből - még nagyon jelentős hatékonyságjavulással is - legalább annyi embert foglalkoztatni lehetne, és nemcsak én vagyok ezzel így, a Költségvetési Tanács szakemberei és szakértői is azt mondták, hogy ebből az összegből mintegy 30 ezerrel kevesebb közfoglalkoztatás tud megvalósulni Magyarországon. Ez, kérem szépen, egy nagyon komoly és elgondolkodtató szám, és vidéki képviselőtársaim tudják, hogy válságrégiókban vagy ott, azokban a térségekben, ahol alacsony képzettségű emberek keresnek munkát, nagyon sokszor bizonyos társadalmi csoportokban kifejezetten csak a közfoglalkoztatás tudott segítséget adni arra, hogy ne alakuljanak ki mini társadalmi válsággócok, területi krízisek. Ennek az eszközrendszere ez az alap, ezért is van az, hogy mi 62,2 milliárddal javasoljuk növelni a módosító indítványainkkal a munkahelyteremtés, munkahelymegőrzés forrásait, és természetesen javaslatot teszünk ennek a költségvetésen belüli lábára, tehát hogy honnan kerüljön átcsoportosításra ez az összeg, hiszen az álláspontunk az, hogy úgy kell javaslatokat tenni, hogy közben az egyensúlyt megőrizze a költségvetés.

Így a közfoglalkoztatásra szánt kiadásokra többféle változatban: 20, 21 és 30 milliárdos növeléseket tervezünk, amely a csökkentéssel szemben egy 30 ezer fős munkalehetőség-bővülést hozhatna. A megváltozott munkaképességű emberek munkához való visszatérítésének segítése érdekében 5 milliárdos emelést, az egészségügyi dolgozók bérezési helyzetének javítására az Egészségbiztosítási Alapba címzetten 30 milliárd forintot, a regionális munkaügyi központok aktív munkaerő-piaci eszközök kezelésére való alkalmasabbá tételére - hiszen ma rendkívül nagy a nyomás rajtuk a mai válságkörülmények között - további 2 plusz 2 milliárd forintot, az orvosi, tisztiorvosi hivatal támogatására, a Ganz-Röck konkrét problémájának az elvarrására, tehát hogy visszamenőlegesen álljuk azt a 800 millió forintot, ami az elmaradt bérek kifizetésére alkalmassá teszi a céget, a tűzoltók elmaradt túlórapótlékpénzeinek a kifizetésére, szóval konkrét ügyek, és általában a Munkaerő-piaci Alap mozgásterének a növelése érdekében tettük a módosító indítványainkat.

Önök is tudják, hogy a hazai foglalkoztatásban a tipikus 5 plusz 2 probléma megoldása jelentené a globális előrehaladáson túl - tehát az általános piaci és gazdasági növekedés javulásán mint adottságon túl - a megoldást, ami Magyarországot ebből az 55-56 százalékos aktivitási szintből tudná kimozdítani. Nem állítom, hogy ezzel megbirkózni lehetséges volna egy év alatt, és nem is akarom azt a követelményt támasztani a kormány elé, hiszen sok kormánynak az elmúlt időszakban - a mi kormányainknak sem - sikerült áttörést elérnie, nem volt módja erre. De törekedni arra, hogy az öt területen: pályakezdők, 55 év felettiek, gyermeküket nevelő anyák, társadalmi hátrányokkal rendelkezők, romák, valamint a két nem társadalmi csoportszerű területen, a hátrányos térségekben lakók és a képzettségi hiányokkal rendelkezők esetében a munkaerőpiacra való alkalmasság, a munkaképesség javuljon, erre kell, és ezen lehetőségek támogatásáról szól a Munkaerő-piaci Alap még a közfoglalkoztatás lehetőségének a bővítésén túl.

Ezek közül legalább három olyan van, amelyik kifejezetten a segély helyett munka elvet képes megvalósítani, a segély helyett munka típusú programokból valósítható meg a segítség, ilyen az 55 év felettiek, a társadalmi hátrányokkal küzdők, a romák esetében. De így van ez a hátrányos térségekben lakók és a képzettségi hátránnyal rendelkezők esetén, ahol össze lehet - és össze is kell - kötni a közfoglalkoztatást a képzéssel, jóval nagyobb arányban, mint ahogy a megelőző években ez sikerült. Ha ebben az irányban mozdul el a szakmai munka a kormányzatban, mi azt akkor támogatni fogjuk.

Befejezésül: Magyarországon a Munkaerő-piaci Alap, tehát az aktív munkaerő-piaci politikákat tartalmazó pénzalap a GDP 0,6 százalékáig terjed ki, ez nem éri el a harmadát sem annak, ami Európában átlagosan létezik. Nem véletlen, hogy ez az arány - ráadásul csökkenő források mellett - nem képes azt a feladatát ellátni, hogy az aktív munkaerő-piaci politikák oldaláról támogassa meg a gazdasági növekedésre, a fogyasztás növekedésére és a munkaidőalap új felosztására irányuló foglalkoztatáspolitikai erőfeszítéseket. Itt látunk hiátust, ezért tettünk itt javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu