ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, hogy minden szigor elkél graffitiügyben, tudniillik az a pusztítás, amit ezzel okoznak, az felmérhetetlen. A lebukott graffitizők bírságolását az alapján szabják ki, hogy ahol lebuktak, ott éppen milyen kárt okoztak. Ők azok, akiknek ez az akciója adott esetben a 20. vagy az 50., felmérhetetlen ez a kár. Miniszterelnök úrnak a két kilátásba helyezett pofont nem a gárdistáknak, hanem az ilyen graffitizőknek kellett volna ígérnie, nagyobb hatást váltott volna ki, vagy jobb lenne az eredménye. Szingapúrban hűvösre teszik rövid időre, súlyosan megbírságolják azt, aki egy csikket eldob.

Az a baj, hogy aki graffitihez folyamodik, az már azt látja, hogy milyen állapotok uralkodnak a közterületeken. A kutyagumi, ami Budapesten... - napi szinten valami 6 tonnát olvastam egyszer, az már kicsit meghatározza a hozzáállását ezeknek az embereknek. Illetve azokat a választási plakátokat is mondhatnám, amelyek salátákban lógnak a választások után még évekkel is. És amikor azt mondják ezek az emberek, hogy ez még elfér, akkor úgy néz ki a város, a főváros és a vidék is, ahogy kinéz.

A közterület-felügyelők ahelyett, hogy a fél perce lejárt parkolójegyet figyelnék és bírságolnának - nyugodtan nekik is ki lehetne ezeket a feladatokat osztani, a hatáskörük amúgy meglenne a megelőzésre. A legnagyobb problémám az, hogy van a társadalomban egy olyanfajta beágyazottság, hogy ez a graffitizés egy bocsánatos bűn. Körülbelül 10-15 évvel ezelőtt az azóta már nemzet színészévé választott színész esti beszélgetésen arról beszélt - amúgy a Hókuszpók magyar hangjáról van szó -, hogy ő annak idején (Az elnök csenget.) a fiát fedezte graffitizés közben. Akkor itt vannak a problémák gyökerei elásva.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu