LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reggel olvastam egy médiajogász nyilatkozatát az egyik internetes orgánumban, emlékezetünkbe idézte azt az amúgy ismert hasonlatot, hogy a sajtó és a média egyfajta őrkutya szerepet tölt be, az adott társadalmi berendezkedés őrkutyája, jelez, hogyha baj van. Szellemesen azt is hozzátette, hogy ha a sajtó, a tömegkommunikáció őrkutya, akkor a mostani törvényeink az őrkutya őrkutyáját hivatottak megalkotni, azt a hatóságot, azt a felügyeleti rendszert, ami az őrkutya hangjának erőssége és irányának helyessége fölött őrködik.

Nos, ha a hasonlatot következetesen továbbviszem, akkor különösebb zoológiai fölkészültség nélkül is azt mondhatom, hogy két baj van itt az őrkutya őrkutyája szereppel, eme törvény szándékai - vagy lehet, hogy nem szándékai, de legalábbis betűi - szerint. Az egyik: ha valaki komolyan veszi ezeket a jogszabályokat, így az előttünk lévők, akkor a sajtó és a média őrkutya ugyan, de leginkább az öleb és a pincsi tulajdonságaival írható le; míg az őrkutya őrkutyája, a földuzzasztott és jelentős hatalomkoncentrációval igazán mindenhatóvá növelt médiahatóság és Médiatanács pedig valóságos pitbull.

Amiért ez a jogszabály ebben a formájában az MSZP által nem támogatható, és ami miatt módosító indítványokat tudunk és akarunk benyújtani, az az, hogy az én hasonlatom ne lehessen helytálló. Ne lehessen pincsi, szobakutya, öleb a tömegkommunikáció, és ne növekedhessen valóságos pitbullá az a bizonyos hatóság, amit elhiszem, hogy jó szándékkal, de mégiscsak fölérendel a jogszabály.

Közeledünk tudniillik egy út végére. A média szabályozását ilyen-olyan oldalról megközelítő törvénycsomagnak, ha nem is a legvégén, de az utolsó, legfontosabb záróakkordjánál vagyunk. Meggyőződésem, hogy a teremben jelen lévő és a dologgal elkötelezetten foglalkozó képviselőknek - akár Simon képviselő úrnak, akár Pálffy képviselő úrnak, akár, bocsánat, hogy az előterjesztőket említettem utoljára, Menczer Erzsébet képviselő asszonynak - nem volt fogalma az út elején, hogy merre megy az út vége. Ha fogalma lett volna, akkor nem volna szükség nyilván ennyi módosító indítványra, és pozitívan hallom ki a hozzászólásaikból, hogy maguk is módosító indítványokat tartanak szükségesnek. A kérdés csak az, hogy milyen irányúakat és milyen mértékben.

Hol tartunk ezen az úton, aminek a vége felé közeledünk? Azt már tudjuk, hogy a különböző médiatestületekben, az ORTT utódjaként előlépő, bár jóval kiterjedtebb hatáskörű Médiatanácsban, illetve a közszolgálati kuratóriumban megszűnt a paritás elve. Sok kifogás volt fölhozható eme médiatestületek iránt, aláírom. De helyettük egy még kifogásolhatóbb politikai arányt magában foglaló testület nem biztos, hogy valódi megoldása a problémáknak, de ezen túl vagyunk. Megtörtént az is, hogy a Médiatanács tagjait és más fontos tisztségviselőket is 9 évre betonozták be. Megtörtént az is, hogy a Médiatanács elnöke nevezi ki az úgynevezett alap-vezérigazgatóját, amely gyakorlatilag a média finanszírozásának teljes nagy csomagjával szabadon rendelkezik. Megtörtént az is, hogy összesen 2, azaz kettő jelöltet kínál szabad választásra a kuratóriumnak a közmédiumok élére. Megtörtént az is, hogy ugyan a kezdeti szándékhoz képest - Istennek hála, a józan ész hatására - megtörtént retirálással, de mégiscsak az internet egy részére is kiterjesztődik az egész média-jogalkotás, és sajnos néhány olyan gumiparagrafus van benne, ami miatt nagyon nehéz lesz elkülöníteni egy folyamatosan szerkesztett blogot egy hírportáltól. De ez ezen is túl vagyunk már. Megtörtént az is, hogy európai és hazai különböző szakmai szervezetek már tiltakoztak. Tudjuk, hogy ezt nem kell figyelembe venni, egy-két napja azt is tudom, hogy az egész Európai Bizottságnak nincs morális és szakmai alapja kritikát gyakorolni, de mindegy, ezeken már túl vagyunk.

Mi az, amit akkor most az utolsó lépés megtesz, és mi az, ami miatt - az eddig történtek ellenére - az utolsó lépést még érdemes kicsit megfékezni, és érdemes módosító indítványokon gondolkodni? A mi olvasatunkban ez a jogszabálytervezet két fontos célt teljesít be. Egyrészt betetőzi - ha úgy tetszik, készre alkotja - a közszolgálati médiumok kézből etetését és szakmai önállóságának csorbítását. Szólt erről szinte mindenki, hogy milyen eszközökkel, de én is szólok.

Másrészt még az eredeti szándéknál is - nekem úgy tűnik legalábbis - nagyobb hatalmat és jogi lehetőséget koncentrál a Médiatanács és a médiahatóság kezébe. Meg kell jegyeznem itt, hogy attól függetlenül, hogy már a szándékkal sem értek egyet, csak fölhívom némi jó szándékkal a figyelmet, hogy önöknek itt sikerült lábon lőni magukat. Önöknek sikerült saját, már elfogadott törvényükkel ellentétes jogszabálytervezetet ideterjeszteni. Tudom, hogy nem nagyon kellemes olvasmány az összetákolt jogszabályok olvasása, de az előterjesztő és az őket támogató frakciók számára azért mégiscsak kötelező olvasmányként kellett volna előírni a már elfogadott jogalkotási törvényt.

A már elfogadott jogalkotási törvény szerint a Médiatanács elnökének nincs rendeletalkotási joga. Az önök egész javaslata most arról szól, hogy 192 területen rendeletekkel egzecíroztathatja a médiát. Már látom, hogy lesz megoldás, jön a lex Szalai. Volt már lex Borkai, lex Járai, lex Szász, jönni kell a lex Szalainak is, hiszen valahogy vissza kell emelni, nemcsak a jogalkotási törvénybe, de mi több az alkotmányba, mert annak a módosított megfelelő paragrafusából is ki tetszettek hagyni ezt a fontos hölgyet, még oda is be kell majd tenni a rendeletalkotás jogát. Méghozzá nem véletlenül tetszettek akkor figyelmen kívül hagyni ezt, valamilyen módon másképp álltak - nem látok beléjük - a kormánypárton belüli személyi hatalmi viszonyok. Tudniillik, eredetileg az alkotmánymódosítási javaslatokba beletették a Médiatanács és más hasonló szervek elnökének rendeletalkotási jogát, majd egy módosítóval kiszedték. Most újból bele kell majd tenniük, ez lesz a lex Szalai Annamária, a törvényalkotás hihetetlen szakmai következetességének nagyobb dicsőségére.

Fölruházzák még Szalai Annamáriát, illetve - nem a személy az érdekes - a Médiatanács mindenkori elnökét úgynevezett iránymutatások kiadásának jogával, számos fontos területen.

(12.00)

Az a nagy baj, hogy a megint csak önök által megszavazott jogalkotási törvény ezt a műfajt törli a magyar jogalkotásból, még rendelkezik is róla, hogy ami eddig iránymutatás volt, az ne az legyen. Az istenért, tudom, hogy önöknek nincs bal keze, politikai és színvonalokokból egyáltalán, csak két jobb kezük van, de hogy ennyire ne tudja az egyik jobb kezük, hogy mit csinált a múlt héten a másik jobb kezük, az legalábbis aggodalommal tölt el engem, hogy mi lehet még ebben a jogszabályban, amit lehet, hogy a rövid idő alatt figyelmetlenségből esetleg észre sem veszünk. De mindegy, ezen majd fognak önök segíteni a lex Szalai Annamáriával, nincs kétségem felőle. A dolog lényegén ez nem fog változtatni, mármint a jogszabály, a mostani jogszabálytervezet két célján, a közszolgálat további kézből etetésén, illetve a Médiatanács - mondom: jelenleg picikét még lyukacsos, de majd be tetszenek stoppolni - hatalomkoncentrációjának növelésén.

Engedjék meg, hogy mind a kettőről, mind a két témáról, ahol majd módosító indítványokat szeretnénk beadni, és mivel - még egyszer mondom, nem tiszteletkörként - akik itt vannak és szóltak, tudom, hogy nem egészen ezt akarják, ezért úgy gondolom, hogy értelme van elmondanunk, hogy min szeretnénk változtatni, és mihez adunk be módosító indítványokat.

Az egyik fontos témakör, ami a közszolgálatban történik; csak leltárszerűen sorolom, mivel nagyon sokan védő vagy kritikus szándékkal, de szóltak már előttem erről, gyakorlatilag mindenki. Eddig százalékos törvényben szabott megoszlás szerint lehetett az egyes közszolgálati médiumoknak a közpénzre számítani. Történhettek ebben is kifogásolható elemek, év közbeni átcsoportosítások, tudom. De törvény kellett hozzá, és százalékok voltak. Most ez megszűnik. Teljes mértékben egy új szerv, a közszolgálati költségvetési tanács hatásköre lesz, hogy a lojalitás hőfoka vagy valamilyen más, tételezzük fel, hogy jobb indulatú szempont szerint többet vagy kevesebbet adjon az egyik közmédiumnak. Költségvetési Tanács, úgy tűnik nekem, általában nem kell, az ördögtől való, de speciel itt, a közszolgálat területén, ahol a kézből etetés hivatalos szerve lesz és nem a szakmai független kritikáé, ott bizony nagyon nagy szükség van rá.

De kikből is áll ez a közszolgálati költségvetési tanács, akik ezentúl versenyeztethetik egymással a közmédiumokat? Elnöke természetesen a szintén Szalai Annamária által kinevezett alap-vezérigazgató, tudjuk, honnan jött az úr, ne menjünk bele, funkcióról van szó, és nem személyekről. Kettő embert az ÁSZ delegál oda. Tudjuk, honnan jött az ÁSZ elnöke is, de ebbe se menjünk bele, mert funkcióról van szó, és nem személyekről. A másik négy tagja a négy darab vezérigazgató. Tudjuk, mennyire függetlenek, tudjuk, ki jelölte őket, és tudjuk, milyen hatalmas választékból választhatta meg őket a közszolgálati kuratórium.

Nos, tehát a legjobb fiú vezérigazgató, aki majd a legjobb lesz, meg a két ÁSZ-ember, meg az alap elnöke már együtt négyfős többséget képeznek, és bármit eldönthetnek a közszolgálati médiumoknak való elosztási szempontokról és összegekről. A parlament annyit se mondhat erre, hogy kukk. Kikerült, az önök rálátásából is kikerült ez az egész történet.

Ha már a gazdaságnál tartunk: az már megtörtént, beszéltünk róla, egy múltkori törvény kapcsán vitatkoztunk is itt a teremben eleget, hogy a közszolgálati médiumok elvesztették vagyonuk jó részét, pontosabban ez az alap kezelésébe került. Volt itt némi csörténk is akkor abban, hogy már miért gondoljuk mi, hogy itt egy komoly ingatlanbiznisz készül, hogy eladásra kerülnek majd a három médiumnak azon ingatlanai, ahol van nem is kis értékű ingatlanvagyon. Onnan gondoljuk, hogy most a törvényjavaslatba ez bele is került tételesen. Mi más magyarázná, hogy nem része az úgynevezett elidegeníthetetlen médiavagyonnak az ingatlanvagyon? És Mandur László már szólt arról, amit végképp nem értek, őszintén remélem, hogy ez tévedés, hogy nem része az elidegeníthetetlen médiavagyonnak az archívum sem. Azt nem föltételezem még a legrosszabb indulattal sem, hogy az alap majd el akarja adni az archívumot, bár nem értem, hogy akkor miért nem szerepel az elidegeníthetetlen médiavagyonban. De oké, ez egy tévedés, ezt majd módosítóval korrigáljuk.

De az ingatlanvagyon - sok paragrafus által részletezve kiderül - tudatosan nem része az elidegeníthetetlen médiavagyonnak, és az is oda van írva, hogy ezt az alap szabadon eladhatja, megterhelheti. Félreértés ne essék, lehet ez ésszerű is. Lehet, hogy van abban ésszerűség, hogy bizonyos közmédiumokat egy helyre, egy ingatlanba koncentráljunk. A baj csak az, hogy mindez totálisan ellenőrizhetetlenül történik, mert tudjuk, hogy kik látnak bele a Médiatanácsba, kik vannak benne; tudjuk, hogy ki áll az alap élén; tudjuk, hogy kikből áll ez a bizonyos közszolgálati költségvetési tanács. Ez a törvény ennél világosabban már nem is fogalmazhat arról, mint hogy ingatlaneladás készül. Még egyszer mondom: bizonyos esetekben lehet ez indokolt, de egy ekkora közvagyon esetében kivonni mindent egyfajta plurális rálátás alól, az elég sajátos és elfogadhatatlan része a törvénynek.

Többen szóltak már itt a hírszerkesztés központosításáról. Megértem, amit Pálffy István mondott a saját, egyébként tiszteletre méltó gyakorlatából, hogy na de az azért majd nem úgy fog működni, hogy a kollégák a tévénél meg a rádiókban csak úgy átveszik készre azokat az anyagokat. De akkor miért kell központosítani, képviselő úr? Ha nem úgy fog működni, akkor miért kell központosítani? Spórolni nem lehet vele föltehetőleg, mert ahogy látom, ugyanannyi összeget szánnak a mellékletek a közmédiumok finanszírozására, mint amit eddig szántak. Vagy akkor hol van odaírva, hogy miben lehet a különbség? Szívesen bízom, miért ne bíznék, tisztelem őket, a közszolgálatban és máshol dolgozók szakmai autonómiájában. Csak az a baj, hogy a jövőben ezt a szakmai autonómiát a törvény ellenében és nem a törvény szellemében, de mégis, juszt is jelleggel kell majd kifejteniük, sehol nem utal a törvény arra, hogy megszabadulhatunk attól az állapottól, miszerint kapcsolgathatsz, kapcsolgathatsz, mint a régi Brezsnyev-korszaki viccben, de mindenütt ugyanazt, legalábbis a közszolgálatban mindenütt ugyanazt találod.

Nézzük a másik, talán még több újdonságot tartalmazó fő vonalát a törvénynek, a hatalomkoncentrációt. Azt azért még soha egyetlen ciklusban sem engedte meg magának semmilyen médiahatóság, hogy pályázat nélkül osszon frekvenciát. Sok és olykor jogos kritika érte a frekvenciaosztásokat, de az, hogy törvénybe foglaljuk, hogy a Médiatanács hasára üthet, és azt mondja, hogy kijelölök egy közcélt, nincs is pontosan nevesítve, hogy mit, egy közcélt, és ennek szolgálatában pályázat nélkül az első jelentkezőnek odaadhatom a frekvenciát, hát ilyet, őszintén szólva a latin-amerikai diktátorok sem láttak még, meg is nyalnák mind a tíz ujjukat.

Mi van, ha holnap azt mondják, hogy gyönyörű szép közcél, mondjuk, a kultúra terjesztése, nem is nagyon tudok szebbet. Ezért erre nem írok ki pályázatot, hanem az első jelentkezőnek - zárójel: Mandur László kollégám kifejtette, ugyan már, ki az első jelentkező: a bennfentes, aki először megtudja a híreket - odaadom minden pályáztatás nélkül a rádiófrekvenciát. Legalább ezt az egyet szíveskedjenek meggondolni, mert hogy ezt nem önök akarták, az tuti.

Nem tudom, kinek van kinézve, nem önöknek, de ez azért mégiscsak példátlan volna, megjegyzem, a közvagyonnal való gazdálkodás általános gyakorlatában és jogi környezetében is.

Külön vesztese lehet ennek a hatalomkoncentrációnak a helyi média. Erről már LMP-s képviselőtársam mondott egypár szót. Hadd egészítsem ki ezt azzal, hogy míg eddig a helyi média támogatása, ha úgy tetszik, felpántlikázott pénzekből kötelező volt, bizonyos bevételei a korábbi ORTT-nek és Műsorszolgáltatási Alapnak kötelezően ezt a célt szolgálták, most a pántlika eltűnik. Nem gondolom, hogy soha senki nem fog kapni, de kérem, majd nyugtassák meg, mert mi nem tudjuk, a maguk körzetében élő helyi médiumokat, hogy nem tudhatják kiszámolni még csak azt sem, hogy évről évre mennyi az a keret, amiből esetleg pályázhatnak.

Külön szépsége ennek a javaslatnak, hogy na, mostantól aztán a nézőnek, hallgatónak, újságolvasónak, ha valami panasza van, érdemes meggondolnia, hogy hova fordul. Megszűnik tudniillik a panaszbizottság. Valóban jogilag szabályozni kellett a hatáskörét, voltak benne, mint az Alkotmánybíróság is kimutatta, elrendezendő dolgok. De az eddigi panaszbizottságok, az eljáró bizottságok úgy jöttek össze, hogy az eddig többpárti ORTT tagjai javasolhattak bele tagokat. Többfajta szemléletnek volt tehát elvi esélye arra, hogy a panaszok elbírálásánál jelen legyen és a véleményét elmondhassa.

(12.10)

Na kérem, ennek a rendetlenségnek vége, ez nem így lesz! A panaszbizottság helyett lesz új médiabiztos. Na, ki nevezi ki? Természetesen egyetlen személy nevezi ki, a médiahatóság és a Médiatanács miniszterelnök által jelölt vezetője, ő állítja fel a hivatalát is.

Egészen biztosak vagyunk benne, hogy ha mondjuk, a pártatlanságot vagy a kiegyensúlyozottságot illető panasz van, akkor ez az új intézmény egészen pártatlanul és tökéletesen elfogulatlanul tud-e eljárni? Mást mondok: biztos lehet-e ebben a néző, a hallgató és az újságolvasó is? Nem vagyok biztos, hogy biztos lehet, ha már itt a médiabiztos intézményénél tartunk.

Sokfajta büntetést oszthat ez a bizonyos médiahatóság, médiabiztos és így tovább, beszéltünk már róla. Amikor ilyen nagy hatalma van valakinek és valaminek, akkor különösen kellene vigyázni, hogy az, hogy ő mit ítél jogsértésnek, az tökéletesen egyértelmű legyen. Nos, ez nem így van. Ugyan láttam a Fidesz-frakció válaszát a tegnapi nyilatkozatunkra, amelyben ezt észrevételeztünk, és tényleg nagyon segítséget nyújtott, mert azt mondta, a mi kedvünkért talán a törvénybe be is fogja írni, hogy jogsértés az, ami jogot sért, de nem vagyok egészen nyugodt, hogy ez a szofisztikált, differenciált és részletező meghatározás tökéletes alapját fogja-e nyújtani a biztos és egyértelmű ítéletmondásnak a büntetések tekintetében.

És amint ez elhangzott, lehet ugyan a büntetések ellen bírósághoz fordulni, de ennek nincs halasztó hatálya. Már rég megdöglik - bocsánat a csúnya szóért -, kivérzik, meghal egy adott médium, mire majd 5 év múlva a bíróság azt mondja, hogy talán azt a 20-30-100 milliót mégsem kellett volna kifizetni. Ráadásul az új hatóságnak joga van ismételt súlyos jogsértés esetén valakit törölni a regisztrációból, értsd, megvonni tőle a működési lehetőséget. Igen ám, de az, hogy mi a súlyos jogsértés, rá van bízva, ezt sehol nem kodifikálja ez a mostani törvénytervezet. Így bárkitől meg lehet majd vonni a regisztrációt, vagyis tulajdonképpen a működési engedélyt.

Mondtam már azt is, hogy az egyértelműség hiányára vonatkozik egy másik, megelőző jogszabállyal együtt nézve az a kérdés, hogy mi is történik az internettel. A hírportál definícióját a korábbi törvény, amit átvesz a mostani, úgy adja meg, hogy valami olyasmi, ami folyamatosan tudósít a hírekről, és van egy megnevezhető szerkesztője. Még egyszer kérdezem: és a blog meg micsoda? Ha valaki ráér rendszeresen blogolni, akkor tökéletesen kimeríti ezt a definíciót, és máris követelhető tőle, egy magánembertől a kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás. Igen, bízom benne, hogy nem mindenki ütődött, és nem akarják majd automatikusan kiterjesztő módon értelmezni a törvényt. Bíznék benne, ha nem éppen Fidesz közeli üzletember mondta volna annak idején, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni. Tessék szíves akkor legalább azt beírni a törvénybe, hogy kivéve a médiahatóság embereit.

De ahogyan mégis élt önökben is a gyanúper, hogy ez az egész jogszabálycsomag nem egyértelmű, azt mi sem bizonyítja, mint hogy a törvény 5. §-a úgy érzi, hogy vitás esetben meg kell mondania, hogyan kell értelmezni a törvényt, tehát föltételezi a vitás esetet. Na mit mond? Azt, hogy egyébként a törvényt a demokratikus közvélemény érdekének figyelembevételével kell majd értelmezni. Hát, ha csak úgy nem! De ki dönti el, hogy mi a demokratikus közvélemény érdeke? Az előbb említett urak és hölgyek. Nem volna szükség a paragrafusra, hogyha a törvényjavaslat megalkotói úgy gondolnák, hogy olyan egyértelmű, hogy nincs is szükség értelmezésre. Most azután jól kisegítettek minket, megmondták, hogy lehet ám ezt értelmezni, úgy, ahogyan az éppen eljáró szerint a demokratikus közvélemény érdeke ezt megköveteli.

Külön jellemző a hatalomkoncentrációra és a kiterjesztési törekvésre, hogy túllép még a korábbi médiaalkotmányon is ez a törvény. A médiaalkotmány a kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás és a minden fontos dologról való tudósítás, a tömegkommunikáció egészére mondta ki kötelezettségnek, illetve speciálisan valamit a közszolgálatra. Most mit látok? Hogy nem csak a közszolgálatban, valamennyi médiumban, akár egyes műsorszámonként is számon kérhető a kiegyensúlyozottság. Hát, álmatlan éjszakáim vannak a szegény Hír TV miatt, mert nekik végük van! És őszintén szólva, én nem vonnám el a Hír TV jogát meg más televíziók, rádiók jogát sem, hogy a tulajdonosi kör és a szerkesztői kör adott politikai felfogásában szerkesszék meg a hírműsorokat. A közszolgálatnál ezt nem lehetne, de nekik miért ne lehetne? Hát hogyan van ez most? Ne adj' isten, Szalai Annamária vagy az általa kinevezett médiabiztos megharagszik a Hír TV-re - reszketek a gondolattól is -, úgy betiltja őket három büntetés után, mint a huzat! Más televíziókat, az ötletadást most elkerülendő, talán meg sem említek.

Meg kell mondanom, van pozitív szándék is a javaslatban, és van, amit támogatni lehet, azt fogjuk is, legfeljebb kérjük a pontosítását. Mindenképpen pozitív azoknak a céloknak a megnevezése, amit a médiavilágnak szolgálnia kellene, pozitív, csak jámbor óhaj marad. Pozitív az is... (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) - bocsánat, egyetlen mondat. Pozitív az is, hogy az erőfölénnyel való visszaélést gátolná a törvényjavaslat, kivéve egy dolgot, amit elhagynak a médiatörvényből: ezután lehet valaki meghatározó laptulajdonos és egyben rádió- és tévétulajdonos is... (Az elnök csenget.)

Kérdéssel zárom: kinek készül ez? Melyik laptulajdonos készül bevásárolni...

Forrás: parlament.hu