DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A most kialakult vita, illetve beszélgetés vagy konzultáció igazából arra utal, hogy valóban, a társasházak szférája a magyar társadalmi valóság egyik nagyon szomorú és nagyon-nagyon keserű pontja. Itt valóban utalás került már arra, hogy egyáltalán az ilyen típusú együttélési formák hogyan alakultak ki, és azért itt ne feledkezzünk el arról, hogy a kommunizmus ideje alatt elrabolt, elvont magán-lakástulajdonok az 1952-es szabályozással egy csapásra átadásra kerültek az igazi tulajdonosoktól olyan bérleti vagy kényszerbérlői konstrukcióban, ahol gyakorlatilag az emberek már nem tulajdonosként laktak azokban a gyönyörű villákban, épületekben, akár a Gyurcsány-villára gondolunk, vagy sok más egyéb épületet is nevesíthetnénk.

Mindenesetre tény és való, hogy nagyon komoly kihívások elé került az egész társasházi élet, különösen 1990 után, amikor lehetőség lett volna arra, hogy visszakerüljenek ezek az elrabolt vagyonok a tulajdonosokhoz, de sajnálatos módon az alkotmánybíráskodás útiránya ennek gátat szabott Sólyom László alkotmánybíráskodása idején, többek között az igazságtétel mellett a teljes körű kárjóvátétel is elmaradt. És sajnálatos módon így jött létre egy ilyen furcsa privatizációs helyzet, amelynek persze voltak igazságszerű elemei is. Hiszen azok a tőkével szinte alig rendelkező emberek, akik végül is több évtizede már tisztességes lakói voltak egy épületnek, lehetőséget kaptak arra, hogy viszonylag könnyen és olcsón hozzájuthassanak a lakóingatlanukhoz, amelyen egyébként rengetegen busásan meggazdagodtak, hiszen olyanok is éltek ezzel a lehetőséggel, áttételesen, üzletszerűen, szinte, azt kell mondani, hogy maffiaszerűen éltek ezzel a lehetőséggel, ami nagyon sokakat sajnos a visszaélés útján meggazdagított. Mindenesetre a társasházi szféra életében minden törvényi szabályozásnak döntő jelentősége van, és ezért nagyon nagy érzékenységgel és felelősséggel kell kezelni.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat a 2003. évi CXXXIII. törvényt, ha jól számolom, most már tizenharmadszorra fogja módosítani ez alatt a röpke hét év alatt. Tehát nyilván ez azt is jelzi, hogy a jogalkotó folyamatosan keresi a megfelelő szabályozást arra a furcsa elegyre, ami tulajdonképpen nem is jogi személy, nem is egy gazdasági társaság; egy ilyen furcsa kényszerközösség, ahol az emberek valóban egyetlenegy közös nevezőn pendülnek, mégpedig azon, hogy mindannyian tulajdonnal rendelkeznek abban az adott épületben, ingatlanban. Viszont az ehhez a tulajdonjoghoz kapcsolódó tudathoz a kötelességek tudata már nagyon ritkán vagy nagyon szegényesen párosul, és talán ez az, amire Nagy Kálmán képviselőtársunk utalt, hogy bizony a társasházak életében, akár a fizikai együttélés lehetőségeiben, akár az állagmegóvásban, akár a pénzügyi feltételek biztosításában vannak bizony olyan tulajdonosi csoportok, akik számára a tulajdonosi tudat egy ismeretlen fogalom, vagy legalábbis egy tanulandó fogalom.

Tehát a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója minden olyan szabályozást támogat, amely abba az irányba viszi el a szabályozást, ami eszközt ad a tisztességes tulajdonosok számára, lehetőséget ad számukra arra, hogy az önszabályozó életüket olyan formában valósíthassák meg, hogy az valóban a tisztességes, jóhiszemű, tulajdonosi tudattal rendelkező tulajdonosok életét előrelendítse. Az előttünk fekvő javaslat alapvető irányait tekintve, azt lehet mondani, hogy ilyen javaslat. Nyilván már hozzá lehet tenni, hogy valóban, az átfogó jellegű módosítás szándéka nem vezette a jogalkotót, ez nyilván látható, de úgy gondolom, hogy valóban kimaradt egy-két olyan elem, én is megemlítenék ilyet, ami talán a legközelebbi módosítás során kellene hogy mindenféleképpen megfontolásra kerüljön, mert ezek hiányában olyan továbbgördítése jelenik meg a társasházi szféra mindennapi életét ellehetetlenítő problémáknak, ami nem tűr halasztást.

Többek között ilyen például a jogorvoslati jog érvényesítésének lehetősége. Nagyon fontos elv a társasházak életében, mint a lakásszövetkezetek életében is, ez a másik olyan közösségi forma, ahol a sok lakással rendelkező ingatlanok tulajdonostársai közösen szabályozzák önmaguk életét, és itt egy nagyon komoly eltérés mutatkozik a lakásszövetkezeti törvény és a társasházi törvény jogorvoslati joggal kapcsolatos szabályozásában, amelyet tulajdonképpen ésszerű indok nem támaszt alá.

A lakásszövetkezetek esetében a közléstől számított 30 napon belül van lehetőség a határozatok megtámadására, bírósági jogorvoslat igénybevételére olyan jellegű döntések esetében, amikor a jogos érdekek lényeges sérelmét jelentik. A társasházi szektorban pedig ez 60 nap, mégpedig a meghozataltól számított 60 nap, a határozathozataltól számított 60 nap, amely számos olyan problémát vet fel, mint például a távollévő tulajdonosok esetköre, akik ha nem tartózkodnak tipikusan a tulajdonukban, például gazdasági kényszer miatt, menekültként akár külföldön életvitelszerűen tartózkodnak jelenleg is, a sanyarú elmúlt nyolc év egyik következményeképpen, nehezen vagy legalábbis korlátozottan jutnak a jogorvoslati joghoz. Mindenképpen a lakásszövetkezeti törvény szabályozási irányába kellene elmozdítani a törvényi szabályozást, úgyhogy erre, nyilván miután nem nyílt meg ez a rendelkezés, most lehetőség nincs a módosító indítványra, de mint felvetett probléma, erre mindenképpen utalni szerettem volna.

Három nagy téma, amit szabályoz a törvény, valóban elfogadható irányt jelent. Azonban akkor vegyük az elsőt, a tulajdonhasználattal kapcsolatos önszabályozás lehetőségében az új lehetőségeket, amiket a szervezeti, működési szabályzat, illetve a közgyűlési határozat most lehetőségül kap a javaslat szerint; az 1. § szabályozza ezt. Összességében az irány itt is elfogadható, ahogy említettem, mégpedig az az alapvető joga a közösségnek, hogy olyan típusú tevékenységek kapcsán, amelyekről előre látható, hogy a tulajdonostársi közösség életét, a rendeltetésszerű ingatlanhasználatot ellehetetleníti vagy legalábbis jelentős mértékben akadályozza, ott már határozottan és egyértelműen a szabályozásban kizárják az ilyen típusú hasznosítását a nem lakáscélra szolgáló helyiségeknek.

A szabályozási megoldás azonban, úgy gondolom, hogy hiányos, és ebben módosítási javaslattal is kívánok majd élni, hiszen természetesen helyeselhető a szerencsejátékkal, illetve a szexuális, erotikus szolgáltatási tevékenységekkel kapcsolatos tiltási lehetőség, azonban itt több olyan szektor is még vagy problémaforrás nyitva maradt, amelyből már egy-egyre utalt az egyik szocialista képviselő. De mondjuk, gondoljunk az áruszállítással szükségképpen együtt járó tevékenységekre, ez egy elég tipikus és visszatérő probléma, én is nagyon sok ilyen választói panasszal találkoztam, tehát olyan típusú ingatlanoknál, ahol gyakorlatilag rendszeres, nagy zajjal járó, szükségképpen árumozgatással üzemelő multicég valamelyik lerakata, vagy legyen az bármilyen bolt, ráadásul a hajnali órákban történő árupakolás bizony az ott lakók nyugalmát sok esetben zavarja.

(16.20)

És ilyenkor nagyon kemény harcokat kellett vívni, nekem is több ilyen eset volt a praxisomban, amikor nagyon elkeseredett és sok esetben nem is sikerrel végződő küzdelmet kellett vívni azért, hogy megvédhesse a tulajdonosi kör saját érdekeit, és megtilthassa adott esetben egy ilyen szolgáltató megtelepülését. Ezért ezt a törvényi szabályozásban mindenképpen meg kéne jelentetni. Illetve egy olyan megfogalmazás még szerencsés lenne, egy általános, generál klauzulaszerű megfogalmazás, hogy minden olyan típusú tevékenység esetében is tilthassa vagy korlátozhassa a használatot a szervezeti, működési szabályzat, amely egyébként az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentős mértékben korlátozza vagy akadályozza. Tehát sokkal tágabb teret kellene adni szerintem a szabályozásnak. Ez a két konkrét eset szűknek mondható.

Aggályosnak mondható az a lehetőség, amely egyébként üdvözölhető, hogy a települési önkormányzat rendeletben határozhatja meg a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának kérdéseit, módját, feltételeit. Azonban itt mindenképpen ki kell emelni azt, hogy ez olyan típusú élethelyzeteket hátrányosan nem érinthet, amelyben a joggyakorlók jóhiszeműen szerzett jogaikkal élnek, és ebben a körben éppen ezért körültekintőbb szabályozás igényelhető. Főleg azért is, hogy a helyi érdekkörök, amelyek megjelennek az önkormányzatoknál, főleg a kistelepülések önkormányzataiban, ne érhessék azt el, hogy tulajdonképpen haveri, urambátyám alapon legyenek kiszoríthatók, kitilthatók, akár versenytársak, üzleti partnerek bizonyos lakóövezetekből, tehát ne lehessen eszközül tenni az önkormányzati szabályozást ilyen céloknak. Ehhez egy sokkal körültekintőbb és garanciálisabb szabályozás szükséges.

A közösköltség-tartozással kapcsolatos jogérvényesítés lehetőségének tágítása egyrészt helyeselhető, a 3 hónapos szabály beléptetése a 6 hónap helyett, az ilyen hátralékot felhalmozó adósokkal szembeni fellépés megnyílik. Azonban mindenképpen gondolni kell arra, hogy össztársadalmi probléma ez a típusú pénzügyi elnehezülés, amit a gazdasági válság, az elmúlt időszak gazdasági válsága okozott. Tehát itt azért, úgy gondolom, amikor a jogalkotás útján ilyen szabályozással megnyitjuk a lehetőséget, akkor mindenképpen olyan szabályt is hozzá kéne tenni, ami az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültek számára mégis védelmet ad. És ezen nem azokat értem, akik ebbe a körbe nem sorolható módon úgy kerülnek, mondjuk, fizetésképtelen helyzetbe, hogy életvitelszerűen szociális segélyekkel és egyéb állami juttatásokkal visszaélnek, azt nem rendeltetésszerűen, nem családjuk fenntartására fordítják, hanem valamilyen pazarló életmód vagy valamilyen társadalmi deviancia megélésére.

Tehát a 3 hónapot tulajdonképpen jónak tartom, de bizony nagy felelősség, amikor döntünk ebben, és ilyenkor gondoljunk azokra is, akik valóban önhibájukon kívül kerültek az elmúlt évek gazdasági ámokfutása nyomán válsághelyzetbe. Egyébként, ha belegondolunk, az ingatlan elvesztésével járó szankció lehetősége még egy közműtartozás esetében sem azonnal, már 3 hónap múlva bekövetkező lehetőség, tehát itt különösen figyelemmel kell lenni erre a körülményre.

A tulajdonosi önrendelkezés elvét korlátozónak tartom, az 5. §-ban rejlő szabályozást, amely a közös képviselő elleni azon lépést biztosítja, amikor nem hívja a közgyűlést egy bizonyos időn belül. Nem életszerűtlen esetről van szó. A tulajdonostársak az ügy urai, ők a megbízók, és bizony nem egy esetben találkozik az ember olyan közös képviselővel, aki kvázi önállósítja magát, a tulajdonosi érdekeket nem veszi figyelembe, és valóban olyan gyakorlatot folytat, amely sérti a tulajdonosok érdekét. Ebben az esetben az, hogy 15 napon túl kelljen még várni egy rendkívüli közgyűlés összehívásával, a szabályozás szerint 30 napig, és csak utána léphetne be az a szabály, hogy a számvizsgáló bizottság vagy pedig az összehívást kérő tulajdonostársak összehívhassák a közgyűlést, szerintem nem jó megoldás.

A második lépcsőt még tudom támogatni, hogy a 8 nap helyett 15 napra lépjen föl ez a bizonyos rendkívüli közgyűlés-összehívás, de igenis a közös képviselő elsőrendű kötelessége, hogy a tulajdonosok akaratának megfelelő közgyűlést hívja össze, ha azt megfelelő számú, egytizedet elérő tulajdonostársi kör kéri. A gazdasági ellenőrzést segítő személyre vonatkozó szabályozás beemelése valóban egy régi kötelesség és feladat is volt. Ezzel egyet lehet érteni.

Tehát mindezek előrebocsátásával a törvényjavaslat támogatható, de ezeket a módosításokat mindenképpen kérjük megfontolni annak érdekében, hogy a társasházi szektorban élő több millió ember számára, mert nyugodtan mondható, hogy a választópolgárok döntő többsége ilyen tulajdoni formák között él, biztosítsuk az emberhez méltó, tisztességes érdekeket támogató, védő szabályozást. Legyen ez a legfontosabb közös nevező, ebben mi partnerek vagyunk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu