LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Elsőként azokról a módosító indítványainkról és mások témába vágó módosító indítványairól szeretnék szólni, amelyek a jelenlegi törvényjavaslat szerint ellenőrizetlen és elég önkényes gazdálkodási lehetőséget biztosítanak az új médiahatóságnak, egyfelől a médiára fordított pénzek és a médiavagyon, másfelől viszont a médiaszolgáltatási lehetőségek tekintetében. Egy ponton a vitánk ezt már érintette és körüljárta a véleménykülönbségeket is, ez a bizonyos mikor adható pályázat nélkül rádiófrekvencia című kérdés. Hadd tegyem hozzá az eddigi vitához, most így utólag hozzászólva, hogy olyannyira nem csak a katasztrófahelyzet szerepel a törvényben, mint a pályázatnélküliséget indító ok, hogy Pálffy képviselő úr éppen az imént példaként Magyarország uniós elnökségét hozta fel, amit azért katasztrófahelyzetnek tán mégsem kéne nevezni, ráadásul amit már egy-két éve lehetett tudni, a világon semmi akadálya nem lett volna ilyen esetben a pályáztatásnak.

A bizottsági ülésen a tárca képviselője - szegény árva nem volt könnyű helyzetben - elismerte, az bizony gumi megfogalmazás, hogy közérdekre hivatkozva el lehet tekinteni a pályáztatástól. Azzal próbált kevés sikerrel megnyugtatni minket, hogy semmi baj, később maga a Médiatanács majd kiad egy iránymutatást, amiben megmondja, hogy mi a közérdek. Nos, én már sok mindent láttam, de olyan hatóságot még nem, amely majd saját szabályozásával csökkenti a saját mozgásterét, és majd az ő iránymutatása a közérdekek körét nagyon szűkre, esetleg éppen a katasztrófahelyzetre fogja szűkíteni.

De ennél is nagyobb a baj, hogy azt hiszem, nem csak egy véletlen stiláris pontatlanságról van szó, ami kihagyta a katasztrófahelyzetet, és helyette véletlenül a közérdek általános fogalmát írta be. Azóta tudniillik megérkeztek részint kormánypárti képviselők, részint a kulturális bizottság indítványai, szám szerint a 99. és a 321. ajánlási ponton szereplők, amelyek a pályázatnélküliség és a szempontnélküliség, az önkényes elbírálás lehetőségét egészen szélsőséges módon kiterjesztik. Például mint kiderül a 99. számú módosító indítványból, ha valakinek már valahol van bármilyen frekvenciája, akkor megint csak a közérdekre vagy a még elvontabb médiapolitikai szempontra - a jó ég tudja, mi az - hivatkozva a hatóság újabb, más frekvenciát is adhat neki pályázat nélkül. Nem tudom, hogy konkrétan kire tetszettek gondolni - már nem emlékszem, hogy ez bizottsági vagy személyesen kormánypárti képviselők által jegyzett indítvány -, de hogy mi ok lehet arra, hogy ilyen esetben, ahol még csak közérdek sincs, csak médiapolitikai szempont, valaki új frekvenciát kaphasson pályázat nélkül.

(23.00)

Ha nagyon rosszhiszemű lennék, már látom magam előtt, hogy egy-két büntetéssel, pontosabban kettővel törölni lehet a nyilvántartásból valamelyik rádiót, és az így üresen maradt frekvenciát valakinek, aki már bent van a pikszisben, pályázat nélkül lehet odaadni.

De szintén utólag jöttek rá, hogy még egy ponton kell egy ilyenfajta rugalmasságot, hogy ne mondjam, önkényességet biztosítani. A 321. ajánlási számon szereplő, újonnan beadott kormánypárti módosítás egészen sajátos értelmezést ad annak, hogy mostantól, mivel médiahatóság lett, hatósági szerződéssé kell átminősíteni a korábbi szerződéseket. Eddig nekem úgy tűnt, hogy ez majdnem egy automatikus eljárás, erről is volt szó a korábbi javaslatszövegben. Most viszont kiderül, hogy egy csudát, a hatósági szerződéssé való átminősítés során a médiahatóságnak, illetve a Médiatanácsnak az eredeti szerződési díjhoz képest joga van ezt korlátlanul csökkenteni.

Magyarán, odaadtak valakinek valamikor egy frekvenciát vagy sugárzási lehetőséget, volt egy szerződés, több évre szóló, most látszólag nem történik más, mint a szerződések fölé oda kell írni, hogy ez mostantól hatósági szerződés, de valójában mód van korlátlan enyhítésére a szerződésben több évre foglaltan meghatározott szerződési díjaknak. Az nem az önök új módosító indítványából derül ki - ami, még egyszer mondom, habot tesz arra a tortára, ami már amúgy sem nagyon ízlett nekünk a pályáztatás nélküli frekvenciaosztásnál -, de a korábbi, már eddig a törvényben meglévő passzusok között is van olyan, ami a gazdálkodás önkényességét fokozhatja, és egyenesen ösztönzést jelent számára.

Sok mindent átvesz ez a törvény a most hatályát vesztő médiatörvényből, egy dolgot nem, és ez föltűnt nekem, érdekelne is a válasz - örülök, hogy az előterjesztő képviselő asszony jelen van és válaszolni tud -, hogy ugyan már, egy ilyen nagyon sok regulát tartalmazó törvény miért pont azt az összeférhetetlenségi szempontot felejti ki a régi médiatörvényből, ami úgy szólt, hogy ha valakinek egy lapban, napilapban vagy hetilapban meghatározó tulajdona, részesedése van, akkor már ne legyen meghatározó részesedése rádióban, tévében; ha helyi orgánumról van szó, akkor az adott helyen működő rádióban vagy tévében. Szerintem ez egy ésszerű korlátozása volt a médiatörvénynek, a Fidesz-frakció annak idején szintén megszavazta. Mindenki megszavazta, hogy ne alakulhasson ki médiamonopólium. Most miért tűnt el? Ki az, aki szeretne rádiót vagy tévét venni, és meghatározó részesedéssel bír hetilapban vagy napilapban, vagy fordítva, melyik rádió vagy tévé meghatározó részesedésű tulajdonosa kíván lapot vagy hetilapot alapítani, és ugyan már hogyan viszonylik ez a monopóliumok ellen egyébként a törvényjavaslatban nagyon harcosan meghirdetett küzdelemhez? Éppen ezért a 64. számú módosító indítványunk visszaemelné ezt az összeférhetetlenséget.

A 201. számú módosító indítványunk szintén egy elfogadhatatlan gazdálkodási szabályt próbálna megjavítani. A közmédiumok ingatlanvagyona, ugye, rászállt a nagyhatalmú alapra, ennyiben, ha igaz, mint itt elhangzott néhány tréfás hozzászólásban, hogy Szijjártó Péter képviselő úrnak már leltári száma van a köztelevíziókban (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) - igen, egyetértek -, akkor őt komoly veszély fenyegeti. Tudniillik, ha leltári száma is van, és a vagyonhoz tartozik, akkor menthetetlenül az alap tulajdonába fog kerülni, és nem tudom, hogy az jó-e neki, de zárójel bezárva. (Nyakó István: Nemzeti kincs.) Ámde viszont nem tartalmaz kötelező előírást az új jogszabály, és a pár hete, hónapja elfogadott médiajogszabályok sem arra, hogy a közmédiumoktól lenyúlt médiavagyont legalább ha eladják - világos, hogy eladják, hiszen nem sorolták bele az elidegeníthetetlen vagyonba -, akkor nyílt pályázaton kelljen a legjobb árat adónak értékesíteni. Nem, ilyen szabály nincs, nem kötelező a nyílt pályázat, akár meghívásos pályázaton, és oda lehet hívni három darab vállalkozót, és olyan áron adni nekik - a, megjegyzem, Budapest elég jó pontjain lévő MTI-s, Duna TV-s, rádiós - ingatlanokat, ahogy tetszik. Ezt nyilván egy módosítóval orvosolnánk.

Nem pontosan értjük, de talán kapunk választ az előterjesztőtől - mi mindenesetre egy módosítóval orvosolnánk a problémát -, hogy miért nem tartozik az archívum az elidegeníthetetlen médiavagyonba. Tán csak már nem akarja eladni valaki? Tán csak nem akarnak ráterhelni valamit? Azt mondták, azért kell az archívumot központi kezelésbe vonni - és ez önmagában lehet egyébként ésszerű -, mert így nagyobb lesz a védettsége. Hát, nagyon nagy védettsége lesz, nem tartozik az elidegeníthetetlen vagyontárgya közé. A 144. ajánlási számú módosító indítványunkban természetesen ezt is orvosolni szeretnénk.

Van a módosító indítványainknak egy másik csoportja, ami az akárhogy is, önkényesen értelmezhető gumiparagrafusokat próbálja elhagyni vagy pontosítani. Ezek vérre mennek, tudniillik, ha valaki nagyon pongyolán fogalmaz meg afféle gumiparagrafusban kötelezettséget a rádiók, tévék számára, akkor elég önkényesen értelmezheti azt is, hogy mikor van kötelezettségszegés, mikor lehet a nagyon nagy összegű büntetéseket kiróni. Valóban van egy olyan fideszes módosító indítvány, amit üdvözölni tudok, mert legalább nem kell leperkálni a pénzt, ha valaki a bírósághoz fellebbezett, de ez nem változtat azon, hogy adott esetben lehet, hogy csak a siralomházban ül tovább, mert a halálos ítéletet csak elhalasztják, hiszen a bíróság is csak ezt a jogszabályt fogja tudni figyelembe venni akkor, amikor elbírálja, hogy a Médiatanács jól büntetett-e, vagy nem.

Nos, ilyen gumiparagrafus például - már említette más képviselő is akár kritizálva is, nem egészen alaptalanul, a korábbi médiatörvényt - az úgynevezett kiegyensúlyozottsági követelmény. Igen, Novák Előd képviselő úrnak van igazsága, lehet, hogy túl rigorózusan fogalmazott a korábbi médiatörvény a kiegyensúlyozottság tekintetében. Én egyébként elfogadom a követelményt a közmédiumok vonatkozásában, ott ennek van helye, valamint a meghatározó piaci erővel bíró médiumok, mondjuk, híradói tekintetében. Magyarul, egy RTL vagy egy TV2 híradó legyen kiegyensúlyozott, a köztévéről, közrádióról nem is beszélve. De valóban felesleges a követelményt akár egész orgánumokra, akár no pláne, mint ahogy a javaslatban szerepel - és mi ezt is orvosolnánk -, egyes műsorszámokra érteni. Ez megint olyan gumiparagrafus, amiért bárkit el lehet marasztalni, hogy adott műsorszámokon belül vagy egy adott sorozatban nem tudta a kiegyensúlyozottságot grammra érvényesíteni. Vannak olyan orgánumok, amelyektől nem is várom. Nem kérném ezt sem a Hír TV-től, sem, most nem tudom, mit kéne mondani, rádiótól, tévétől (Pörzse Sándor: ATV.); a köztévétől, közrádiótól, ahogy mondtam, kérném.

Ráadásul ezt a kiegyensúlyozottsági követelményt és ennek számonkérhetőségét a 255. számon beadott, megint csak új kormánypárti módosító javaslat még rosszabbá teszi, tulajdonképpen orvul majdhogynem visszaemeli a lex Pokolt, nem tudom, hogy figyelték-e a képviselőtársaim. De amíg a lex Pokolban legalább meg kellett sérteni engem ahhoz, hogy utána mehessek és vélemény-helyreigazítást kérhessek, itt arra sincs szükség. Ha úgy érzem, hogy kiegyensúlyozottsági szempontból az én véleményem nem szerepelt ugyanúgy, mint X. másiké, akkor itt a lex Pokolhoz hasonló előírások alapján rohangálhatok ide-oda, és ugyanannyi percben megszólal majd a megkritizált színésznő egy művészeti műsorban. Abszurd, érvényesíthetetlen, és csak ront az eredeti javaslaton.

Végezetül, módosító indítványaink egy harmadik csokra a nagyon is mindenhatóvá hizlalt hatóság és Médiatanács túlhatalmát próbálja némi fogyókúra alá venni. Csökkentjük és változtatjuk a büntetési tételeket, hogy ne lehessen valakit végképp kinyírni. Azt gondoljuk, hogy a hatósági eljárásra untig elegek a közigazgatási eljárás általános szabályai, és nincs ok arra, hogy a médiahatóság becitálhasson harmadik felet is, akinek a nem saját üzleti titkáról is kötelező ilyenkor nyilatkozni. Eddig ez ügyészségi, rendőrségi hatáskör volt, és szerintem a Médiatanács és a médiahatóság tagjai ilyen jogkörrel igazán nem bírhatnak.

Végül, nekünk is bajunk van - ezt az LMP-s módosító javaslatok is észrevételezték, de mi is a 142., 258. és egyéb számú ajánlásainkban - a panaszok elbírálásával. A jelenlegi törvénytervezetben egyfelől a médiabiztos, másfelől - rögtön befejezem, igen. Türelmetlen tekintetet éreztem (Az órára nézve:), bocsánat, de még akkor nem nézett rám, elnök úr.

Forrás: parlament.hu